A leszállóegység a landolás után szinte rácsavarozta magát az üstökösre, amit rögzítőkapcsok is segítettek. Ehhez járult volna egy, a robot tetején lévő fúvóka, amely kis hajtóművének segítségével hozzányomta volna a kőzethez a robotot, nehogy az az igen kicsiny gravitáció miatt visszapattanjon a felszínről. Ez azonban éjszaka elromlott, és a program vezetői csak hosszas tanakodás után döntöttek mégis a leszállásról.
Az üstököst már az elejétől fogva nem volt könnyű elérni. A Rosetta 6,4 milliárd kilométert tett meg eddigi útja során, ugyanis a megfelelő – az üstököst voltaképpen keresztező – Nap körüli pályára való álláshoz az égi mechanika szabályai szerinti hintamanőverekkel többször távolodott el bolygónktól és közelítette meg Földünket, és egyszer a Marsot, mire 2011-ben kikapcsolták hajtóművét. Két évig üzemanyag nélkül, a központi számítógép kivételével hibernáltan keringett Nap körüli pályáján, várva a közeledő üstököst. Amikor kiszámított pályáján az égitest megközelítette, idén januárban újra felélesztették, hiszen az apróbb-nagyobb manőverekhez már kellett az üzemanyag, ami viszont a teljes útra nem lett volna elég.
Amikor 30 ezer kilométerre volt az üstököstől, a Rosetta átállt az égitest körüli pályára, hogy délelőtt tíz óra három perckor az Európai Űrügynökség darmstadti irányító központjából leválassza a Philae leszállóegységet, amely hétórás úttal leereszkedett az üstökös fejének kiválasztott területére. (A központban van az üstökös orosz felfedezője, Klim Ivanovics Csurjonov orosz csillagász is, a kölni irodában pedig a másik felfedező, Szvetlana Ivanovna Geraszimenko.) A landolás helyét egyébként egy nyilvános verseny eredményeként a Nílus egyik, dél-egyiptomi szigetéről (ahová az Asszuáni-gát építésekor elárasztással fenyegetett Ízisz-templomot szállították át) Agilkiának nevezték el. Magát a Világegyetem titkainak megismerését segítő misszió nevét is egy híres, ugyanazon a területen talált maradvány, a Rosetta Kő után kapta, amelyet 1799-ben találtak, és amely végül 1400 év után elvezetett az egyiptomi írás és nyelv megfejtéséhez.
|
A Philae reggel tízkor vált le a műholdról
European Space Agency/Pool/Anadolu Agency) / AFP |
A kilenc országot és mintegy kétezer szakembert tömörítő 1,4 milliárd eurós program magyar résztvevői közül az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontja és az SGF Kft közösen fejlesztette ki a 200 millió eurós Philae központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét, valamint a Rosetta öt különböző mérőberendezését és egyéb tudományos műszereit. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen pedig a Philae fedélzeti energiaellátó és -elosztó rendszerét tervezték. Mint Szegő Károly, a Wigner Kutatóközpont űrfizikusa, a program egyik, jelenleg Darmstadtban tartózkodó hazai résztvevője lapunknak elmondta, részvételünk súlya nem kevés, amit többen irigyeltek is, és sokat is kellett küzdeni, hogy a programot valójában vezető németek ezt elismerjék. Ezt még hangsúlyosabbá teszi, hogy hazánk még csak nem is tagja az ESA-nak, a kormány csak most november elején döntött arról, hogy egy éven belül aláírhatjuk a belépést.
A leszállás után a Philae műszerei rengeteg adatot továbbítanak a felszínről és a felszín alatti rétegből az űrszondának, amely ezeket – 25 perces érkezési idővel – elküldi a Földre. Szegő Károly szerint azonban a program legnagyobb tudományos értékét nem a leszállóegység, hanem maga az űrszonda mérései jelentik. Igaz, leszállás nélkül vélhetően a program nem kapta volna meg a hozzá szükséges pénzt. A Rosetta a landolás után még egy évig az üstökös körül marad, bár a szakemberek egy év hosszabbítást remélnek.
Az örömhírekbe némi bizonytalanság is vegyült, amikor az űrből érkező adatok szerint kiderült, a Philae speciális horgonyai nem tudtak biztos fogást találni a sziklás felszínen és a leszállóegység mintha visszapattant volna az űrbe, hogy aztán ismét talajt fogjon. Az utolsó rádiójelekről úgy tűnt, hogy végre stabil helyzetet jeleztek, de a program irányítói reggel ismét ellenőrizni szeretnék a végleges állapotot. Az ilyen kétszeri landolás az üstökös mikrogravitációja miatt ott volt a lehetőségek között, aminek esélyét a leszállóegység tetejére szerelt, s biztos landolást segítő fúvóka előző éjszakai meghibásodása még meg is növelte.
A Rosetta program vezérkara mindenesetre akkor lehet igazán nyugodt, ha a reggeli ellenőrzések megerősítik a Philae biztos helyzetét az üstökösön.
Az első felvételek és adatok megerősítették, hogy a robot a tervezett helyhez nagyon közel landolt.
A Philae leszállásáról készült, folyamatosan frissülő fotógalériánkat itt tekinthetik meg.
