galéria megtekintése

Ukrajna mint Korea

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 12. számában
jelent meg.


Aczél Endre

A kelet-ukrajnai helyzet kezd kínosan emlékeztetni a koreai háború 1951-es állapotára. Akkortájt merevedtek meg a frontvonalak, és gyakorlatilag az 1953-as fegyverszüneti megállapodásig jelentősen nem is változtak. Ez az ország kettészakadásához vezetett, a koreai félszigeten két állam jött létre. Máig így van ez.

Akár tetszik, akár nem, Ukrajnában már a fegyveres ellenségeskedés kirobbanása előtt is „két ország” létezett. Aki azt állítja, hogy a keleti-délkeleti orosz vagy orosz ajkú kisebbség ukránnak érezte magát, hazudik. De addig nem volt dráma, amíg az oroszbarát Janukovics elnököt elsöprő kijevi lázadók (a „Majdan”) első intézkedése nem az addig zavartalanul használt orosz nyelv visszaszorítását célozta.

Noha ebből nem lett törvény, elegendő volt ahhoz, hogy felélessze az orosz szeparatizmus tüzét. Putyin tercelt hozzá, pláne, hogy felködlött előtte az európai integrációt választó új ukrán vezetés NATO-tagsága, ami együtt járt volna a fekete-tengeri orosz flotta támaszpontjának, Szevasztopolnak az elveszítésével. Ez állt a Krím félsziget erőszakmentes bekebelezése mögött.

 

Innen rövid út vezetett a donyecki és luhanszki orosz „népköztársaságok” kikiáltásáig, a maradék Ukrajna kettészakításáig. Ezt az ukrajnai orosz szeparatisták Moszkva tevőleges támogatása nélkül nem vihették volna végbe: azok az orosz „önkéntesek”, akik a szeparatisták katonai élcsapatát alkotják, éppannyira „önkéntesek”, mint a kínaiak voltak a koreai háborúban. Hivatásos orosz katonák.

És ne gondolja senki, hogy nem tudnak annyi támogatást kapni a határ túloldaláról, hogy az ukrán hadsereg, ugyancsak „önkéntesekkel” kiegészülve, képtelen legyen visszaszerezni az elveszített területeket. Tehát: a frontvonalak megszilárdulnak, és a két „népköztársaság” orosz segítséggel a víz felszínén tud maradni, kiépítheti adminisztratív és gazdasági struktúráit.

Milliónyi panasz hallik arról, hogy a Nyugat cserbenhagyja az ukránokat, Amerika szótlanul („szemlesütve”) nézi az átdobott tankokat, csapatszállító járműveket, rakétaindító állásokat, és ugyancsak nincs szava arról, vagy ha van, az semmire se kötelez, hogy „az oroszok” megsértik a szeptemberben kialkudott tűzszünetet.

Ez így azonban nem igaz. Donyecket nem a várost hatalmukban tartó oroszok, hanem a szélsőjobbról toborzott ukrán nacionalista milíciák lövik. Akikre Jacenyuk miniszterelnök szövetségesként tekint. Ő a katonai megoldás híve, miközben Porosenko elnök inkább tárgyalna Putyinnal. De az új ukrán vezetés van annyira ostoba, hogy még csak autonómiát se akar adni a „népköztársaságoknak” (megyéknek), tartván attól, hogy ez az elszakadás előszobája.

Ez a vezetés onnan vár segítséget, ahonnan nem fog kapni. Tudniillik Putyin épp most munkálkodik azon, hogy Amerika egyes számú baja, az iráni atomfegyverkezés veszélye megszűnjön. Jóindulata megér annyit Obamának, hogy elfordítsa a szemét Ukrajnáról.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.