A 2012. augusztus hatodikán landolt Curiosity felvételei szerint több vízfolyás is a valaha volt tóba hordta vizét. (Az eredeti tervek szerint a 2,5 milliárd dollárba kerülő marsjáró már nem működne, de olyan tökéletesre alkották, hogy elképzelhető, a misszió egy évtizedig is tarthat. A kutatórobot már több mint nyolc kilométert megtett a Marson, átélt viharokat, számítógépes hibákat, kőzetmintákat elemzett, több száz gigabyte-nyi adatot és sokezernyi fotót küldött a Földre.)
A Curiosity a Sharp-hegy lábait idén szeptemberben érte el, belefúrt a kövekbe, és elemezte az eredményeket. A kutatók szerint a tó többször kiszáradt, majd újra feltöltődött. A Sharp-hegy alapjánál olyan vékony és lapos rétegeket találtak, amik egyértelműen egy tóhoz tartoznak.
A tó/vízfolyás már akkor felmerült a kutatókban, amikor kiválasztották a landolási helyet, mostanra viszont elég bizonyíték gyűlt össze a terület múltjáról.
Két évvel ezelőtt egyébként még arról adott hírt a NASA, hogy a Curiosity által beazonosított, kőzetbe ágyazott kavicsok alakja mindenképpen erózió nyomaira utal, amit a szél nem, csak a víz hozhatott létre. Akkor még folyóvíznek tulajdonították a különös jelenséget.
A bejelentést értékelő BBC szerint a Mars létének első kétmilliárd évében sokkal melegebb és csapadékosabb volt az eddig feltételezettnél. Az ősi Marson a földihez hasonlóan cirkulált a víz – a felhőkből hulló víz és hó a felszínről egy idő után elpárolgott, majd ismét lehullott.
Az is elképzelhető, hogy nem csupán tavak, hanem hatalmas óceán is hullámzott egykoron a vörös bolygón.
A most bemutatott másik különleges felvételt a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) műhold HiRISE kamerája készítette a marsi egyenlítő környékéről. Nemcsak sütire hasonlít ez a vulkáni maradvány, a Space.com honlap egy óceáni szigetként írta le. A NASA egyik illetékese elképzelhetőnek tartja, hogy egykoron a puha kőzet alá hatoló láva túrt ilyen különös formát a felszínre.
Azt már eddig is sejtettük, hogy a marsi felszín kialakításában a vulkanizmus jelentős szerepet játszott. Sőt, egyes szakemberek szerint a Mars vulkanológiai szempontból még ma is aktív. Ezt azzal támasztják alá, hogy a Marson található a Naprendszer legnagyobb vulkánja, az Olympus Mons (Olympus-hegy).
A maga 26 kilométeres (16 mérföld) magasságával háromszor nagyobb, mint a Föld legmagasabb hegye, a Mount Everest.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express szondája már korábban bebizonyította, hogy a marsi vulkanizmus a bolygó történetében viszonylag nem túl régen, 2 millió éve is működhetett. A „süti” ezt igazolhatja.
Egyébként nem ez az első különös alakzat a Marsról. Az elsőt a NASA Viking űrszondája 1976-ban fotózta le: a fotón egy emberi archoz hasonló objektum látszik, melyet sokan az intelligens marsi élet bizonyítékának tartanak.
Ugyancsak az MRO által készült nagy felbontású felvétel kétségkívül bebizonyította, hogy a Mars-arc csak egy rakás szikla. A nagy felbontású fotókon az arcformának nyoma sincs, csupán a sziklás táj látható.
