A tusrajzot - amely 1970 óta volt magángyűjteményben - végül 314,5 fontért vásárolta meg egy névtelen licitáló. A Sotebhy aukciósház szerint a Shepard-rajz a „huszadik század egyik leghíresebb és egyben leghangulatosabb könyvillusztrációja”. A jelenethez készített ceruzavázlat amúgy tavaly 58 ezer fontért talált gazdára - írja a BBC.
És akkor a plüssjátékok megelevenedtek...
Milne írói pályafutása kezdetén humoros esszéket, színdarabokat és regényeket írt, ám miután 1920-ban megszületett a fia, gyerektörténeteken és -könyveken kezdett dolgozni. 1924-ben jelent meg az Amikor még kicsik voltunk című mesekönyv, ami több Micimackó-verset tartalmazott. Milne és Shepard ekkor dolgozott először együtt.
Az írót - és vele együtt Shepardot - aztán a Micimackó (1926) és a Micimackó kuckója (1928) tette igazán ismertté. A mesekönyvek különlegessége, hogy egyes fejezetei önálló történetet alkotnak, csak a főszereplők jelentik a folytonosságot.
Milne életének számos részletét, helyszínét felhasználta a művekhez: a kedves gyerekgyereplőt, Róbert Gidát - angol eredetiben Christopher Robint - például egyenesen a fiáról nevezte el, de az elárverezett rajzon szereplő híd is valóságos. A fából készült átjáró, a Posingford-híd Kelet-Sussexben áll, ahol Milne született. A hidat a 70-es években felújították, az újbóli átadáson az író fia is jelen volt, 1999-ben viszont teljes újraépítésre szorult.
A történet többi szereplője sem teljesen a képzelet szüleménye. A másfél éves Christopher Robin az édesanyjától, Daphnétól kapott egy kis barna plüssmackót, amit Edward névre keresztelt. Apa és fia évekkel később a londoni állatkertben sétáltak, a kisfiút pedig annyira lenyűgözte a Winnie névű feketemedve, hogy saját mackóját is átkeresztelte.
Az „igazi” Micimackó élete is kalandos. A gazdája egy Harry Colebourn nevű kanadai állatorvos volt, aki egy vadásztól vette meg az elárvult medvebocsot, amit szülővárosa, Winniepeg után szeretett volna elnevezni, végül a rövidebb formájú Winnie mellett döntött. Amikor Colebourn az első világháború idején belépett a II. Kanadai Lövészdandárba, a tengerentúlra is magával vitte Winnie-t. Amikor a lövészezred a brit Salisbury-ből Franciaországba utazott, a férfi a londoni állatkertnek ajándékozta az állatot.
|
| Az eredeti, 1928-as kiadásból mára csak néhány ép példány maradt fotó: Luke MacGregor / Reuters |
Füles a Milne-szülők egyik karácsonyi ajándéka volt, Malackát egy szomszéd ajándékozta Christophernek, Kangát és Zsebibabát pedig 1925-ben kapta a kisfiú.
A felnőtt Christopher Milne végül 1987-ben a New York-i Közkönyvtárnak adományozta egykori játékait, így most bárki megtekintheti a kicsit kopott plüssfigurákat, amelyek a világhírű történetet ihlették.
„Azokkal a tárgyakkal szeretem magamat körülvenni, amelyek a jelenhez kötődnek, nem pedig a múlthoz. Minden gyereknek van saját Micimackója, de csak kevesen tartják meg őket felnőttként” - válaszolta arra a kérdésre, hogy fájó szívvel vált-e meg a figuráktól.
Egy medve nem medve
A Micimackó sikeréhez nagyban hozzájárultak a bájos illusztrációk, amelyeket E. H. Shepard készített. Ő és Milne összesen négy könyvön dolgoztak együtt, először 1924-ben. Az Amikor még kicsik voltunk után következett az első Micimackó-könyv, majd a Hatévesek lettünk (1927), végül a Micimackó kuckója.
Micimackót Shepard nem Christopher plüssjátékáról mintázta, a figura megalkotását sokkal inkább saját fiának teddymackója, Growler ihlette. A játék végül Shepard unokájához került, és nem sokkal később szomorú körülmények között megsemmisült. Egy kutya széttépte.
