galéria megtekintése

Nem vadnak való vidék

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 27. számában
jelent meg.


Ötvös Zoltán
Népszabadság

Tizenhárom farkas kóborol Borsodban – őket védené meg a WWF Magyarország és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság. A hazai természetvédelem két kulcsszereplőjének most bejelentett megállapodása a háborítatlan erdei élőhelyek kialakításának fontosságára és az illegális farkaskilövések elleni harcra hívja fel a figyelmet.

2001-ben az Aggteleki Nemzeti Park területén lőttek le egy farkast, míg tavaly októberben a Bükkben puffantottak le egy példányt. A szürke farkasok több mint 100 év után tértek vissza Magyarországra, de mint látjuk, nem mindig azt kapják, amit reméltek. A fokozottan védett állat kilövéséért a tettes akár öt évet is kaphat, feltéve ha elkapják. Arról azonban eddig nem jött hír, hogy a hatóságok tudnák, ki lőtt egy éve.

Pedig a Bükki Nemzeti Park munkatársai hivatalból feljelentést tettek még időben a 250 ezer forint eszmei értékű nagyvad kilövése miatt. Az elejtett állat egy jól fejlett, 2-3 év körüli hím volt, kiváló fizikai állapotban. A puskagolyó a bal hátsó lábát roncsolta szét, vélhetőleg a vérveszteségbe pusztult bele. Annak ellenére, hogy a farkas 1993 óta védett állat Magyarországon, és elejtője többéves börtönbüntetéssel sújtható, a vadászok előbb lőnek, mint gondolkodnak. Az állatokat gyűlöletből vagy trófeaszerzési céllal lövik le, az orvvadászok tettenérése pedig nagyon nehéz. A WWF Magyarország farkasvédelmi programja a kutatásra, a lakossági kommunikációra és az illegális kilövésekkel kapcsolatos figyelemfelhívásra helyezi a hangsúlyt.

Az egyik farkas az országban kóborló tizenháromból Aggteleknél
Az egyik farkas az országban kóborló tizenháromból Aggteleknél
MTI

 

„A csúcsragadozók akkor maradhatnak meg tartósan hazánkban, ha változik a vadászok mentalitása” – vázolta a jelenlegi helyzetet Rodics Katalin, a Greenpeace regionális kampányfelelőse, aki (amíg létezett ilyen intézmény) a környezetvédelmi minisztérium természetmegőrzési főosztályát vezette. A szakember szerint a farkasnak fontos szerepe van, hiszen kifinomult érzékkel a legyöngült, beteg őzeket, szarvasokat ejti el. Ahol a farkas szelektálja az állományt, ott erősebb, egészségesebb a populáció. És attól sem kell tartani, hogy az Aggtelek környékén kóborló állatok valamelyikével az ember szembe találkozhat. A csapatban vadászó farkas kerüli az ember társaságát, és a támadásától sem kell tartani. Egy-két juhot elvihet, de náluk sokkal nagyobb pusztítást végeznek az állományban az elvadult kóbor kutyák falkái.

A növényevő vadállomány kordában tartása mellett a csúcsragadozó egy másik jótékony hatására is felhívta a figyelmet Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője: ez pedig az, hogy zavarja a vad elhelyezkedését. A farkas által sűrűn látogatott erdőket elkerülik a növényevők, márpedig ahol nem rágják le a szarvasok és az őzek a facsemetéket, az az erdő könnyebben és gyorsabban újul meg.

A farkasok védelmére szövetkező két szervezet munkatársai többféle eszközt bevetnek az egyes egyedek megfigyelésére. Az Aggteleki Karszton és a Zempléni-hegységben kóborló példányok útvonalát kutatják, rögzített fényképezőkkel próbálják lekapni az állatok mozgását. A lábnyomok, szőrcsomók, széklet- és vizeletminták alapján az állatok nemét, esetleges rokoni kapcsolatait is meghatározzák, illetve arra keresnek választ, hogy az egyes egyedek milyen szociális kapcsolatban állnak egymással, régóta itt élnek vagy újonnan betérő példányok. Igazán hatékony vizsgálati módszer lehetne a műholdas nyomkövetővel ellátott nyakörvek felcsatolása, de ehhez először befogó csapdába kell csalni, el kell kábítani az állatot, ám ez eddig nem sikerült. Annyi bizonyos, hogy a borsodi farkasok ki-bejárnak hazánk és Szlovákia között, folyamatosan frissül az állomány. Eddig 13 állatról van tudomása a szakembereknek. Többen is elférnének, és talán jönnének is, ha számukra végre kijelölnék a hatóságok – egyébként jogszabályban előírt kötelezettségről van szó – a háborítatlan nemzeti parki zónákat.

A hiúz már kevésbé félelmetes
A hiúz már kevésbé félelmetes
Manek Attila / MTI

Gálhidy Lászlótól tudjuk, hogy a WWF Magyarország a 2000-es évek elejétől foglalkozik a farkasok és a hiúzok védelmével – az utóbbi esetben sikerként könyvelik el, hogy az emberek a korábbinál kevésbé félnek az akár 25 kg-osra is megnövő macskafélétől. Valami hasonlót szeretnének elérni a farkasokkal is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.