Nem vadnak való vidék

„A csúcsragadozók akkor maradhatnak meg tartósan hazánkban, ha változik a vadászok mentalitása” – vázolta a jelenlegi helyzetet Rodics Katalin, a Greenpeace regionális kampányfelelőse, aki (amíg létezett ilyen intézmény) a környezetvédelmi minisztérium természetmegőrzési főosztályát vezette. A szakember szerint a farkasnak fontos szerepe van, hiszen kifinomult érzékkel a legyöngült, beteg őzeket, szarvasokat ejti el. Ahol a farkas szelektálja az állományt, ott erősebb, egészségesebb a populáció. És attól sem kell tartani, hogy az Aggtelek környékén kóborló állatok valamelyikével az ember szembe találkozhat. A csapatban vadászó farkas kerüli az ember társaságát, és a támadásától sem kell tartani. Egy-két juhot elvihet, de náluk sokkal nagyobb pusztítást végeznek az állományban az elvadult kóbor kutyák falkái.

A növényevő vadállomány kordában tartása mellett a csúcsragadozó egy másik jótékony hatására is felhívta a figyelmet Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője: ez pedig az, hogy zavarja a vad elhelyezkedését. A farkas által sűrűn látogatott erdőket elkerülik a növényevők, márpedig ahol nem rágják le a szarvasok és az őzek a facsemetéket, az az erdő könnyebben és gyorsabban újul meg.

A farkasok védelmére szövetkező két szervezet munkatársai többféle eszközt bevetnek az egyes egyedek megfigyelésére. Az Aggteleki Karszton és a Zempléni-hegységben kóborló példányok útvonalát kutatják, rögzített fényképezőkkel próbálják lekapni az állatok mozgását. A lábnyomok, szőrcsomók, széklet- és vizeletminták alapján az állatok nemét, esetleges rokoni kapcsolatait is meghatározzák, illetve arra keresnek választ, hogy az egyes egyedek milyen szociális kapcsolatban állnak egymással, régóta itt élnek vagy újonnan betérő példányok. Igazán hatékony vizsgálati módszer lehetne a műholdas nyomkövetővel ellátott nyakörvek felcsatolása, de ehhez először befogó csapdába kell csalni, el kell kábítani az állatot, ám ez eddig nem sikerült. Annyi bizonyos, hogy a borsodi farkasok ki-bejárnak hazánk és Szlovákia között, folyamatosan frissül az állomány. Eddig 13 állatról van tudomása a szakembereknek. Többen is elférnének, és talán jönnének is, ha számukra végre kijelölnék a hatóságok – egyébként jogszabályban előírt kötelezettségről van szó – a háborítatlan nemzeti parki zónákat.

A hiúz már kevésbé félelmetes Manek Attila / MTI

Gálhidy Lászlótól tudjuk, hogy a WWF Magyarország a 2000-es évek elejétől foglalkozik a farkasok és a hiúzok védelmével – az utóbbi esetben sikerként könyvelik el, hogy az emberek a korábbinál kevésbé félnek az akár 25 kg-osra is megnövő macskafélétől. Valami hasonlót szeretnének elérni a farkasokkal is.