A mű azt az Amerikában tíz éve zajló valóságos forradalmat idézi fel, mely a baseball után a kosárlabdába és legújabban az amerikaifociba és a jégkorongba is betört. Ezekben a sportágakban minden nagyobb csapat elkezdte kialakítani saját adatelemző csoportját.
Egy-két éve pedig az európai labdarúgásban is elkezdődött ez a folyamat. Egyre többen foglalkoznak ezzel – állítja dr. Gyarmati László, a Műegyetemen végzett fiatal mérnök-informatikus, aki néhány év barcelonai tartózkodás után most a katari Számítástechnikai Kutató Intézetben elemzi a labdarúgást.
Persze Katar a 2022-es focivébé miatt kattan be elsőre, ha futballról hallunk, ám a száz-százötven, a világ minden részéből verbuvált kutatóval dolgozó intézettel már az egyik legelismertebb intézmény, a bostoni MIT adatelemző és mesterségesintelligencia-kutató csoportja is együttműködik a minél sikeresebb futball reményében.
A mérkőzéseken mintegy 1200 különböző eseményt rögzítenek ezek pályán belüli koordinátáival: cselezési kísérleteket, fejelést, kapura lövést, szabálytalanságokat. A játékosok mozgásáról készített videofelvételeket képfeldolgozó algoritmusokkal regisztrálják, s az egyes rendszerek másodpercenként 10-20 feljegyzést készítenek. A számítógép hatalmas adatsort készít, melyet többféleképpen lehet elemezni.
Gyarmati legutóbbi munkáját, mely az öt legfontosabb európai focibajnokság 2012–13-as szezonjának összes meccsét elemezte, az Economist is ismertette. A magyar kutató a labdaátadások és az azokból kialakuló passzstruktúrák adatait hálózatelemzés segítségével analizálta. A több százezer passzból álló adathalmaz elemzése nagyszerűen kiadta az egyes csapatok játékstílusát, stratégiáját. Ez erősítette meg többek között a Barcelona többiekétől eltérő, tiki-taka névre hallgató, rövid sokpasszos játékának egyediségét.
Egy korábbi kutatásában Gyarmati a labda megszerzését megelőző, majd az azt követő mozgásokat elemezte. Ebből világosan kirajzolódtak a csapaton belüli különböző pozíciók. Nagyban segítheti az edzőket a mérkőzésekre, az ellenfél egyes játékosaira való felkészülésben, ha például tudják, hogy az illető egy bizonyos szituációban 70 százalékban jobbra mozog majd.
A játékosok kiválasztásánál pedig ugyan nem a számítógépes program mondja meg, kit kell leigazolni, de jelentősen leszűkíti az alkalmas jelöltek listáját, ha például kiadja azokat, akik a leghatékonyabban képesek mondjuk 60-65 méteres passzokra.
Az persze kérdés, hogy a gólok száma visszaigazolja-e az ilyen módszerek használatát. A focit magánemberként is imádó Gyarmati szerint valószínűleg, hiszen a legnagyobb brit kluboknak enélkül vélhetően nem lenne ilyen részlege. Most jelent megmagyarul Chris Anderson e témáról szóló bestsellere, a Számháború is.
Ehhez már csak adalék, hogy az utóbbi években több cég a hazai bajnokságon is gyűjti az adatokat; és mind az MLSZ, mind néhány klub felhasználja ezeket. Most már csak a pozitív visszajelzést várjuk. Győzelmekben.
