Adam súlyos fehérvérűségben szenved. Felépülésére csak akkor lenne remény, ha sürgősségi kezelését vérátömlesztés követné, amit a család vallása szigorúan tilt. Tizennyolcadik születésnapja előtt mindössze három hónappal, amikor még nem jogosult saját sorsáról dönteni, a kórház a bírósághoz fordul az életmentő intervenció elvégzésének elrendelésére.
A kisregény cselekményének többi szála egy tekintélyes családjogi bírónő szakmai és magánéleti kihívásait követi, olyan izgalmas dilemmákat körüljárva, mint a vallás és oktatás, vagy egy sziámi ikerpár egyik tagjának feláldozása a másik túlélése érdekében. Fiona Maye konszolidált élete veszélybe kerül, amikor férje nem tud ellenállni egy szexuális csábításnak, és nyitottá tenné házasságukat.
A szigetországban a Random House birodalomhoz tartozó Jonathan Cape kiadó gondozásában megjelent kötet mindössze 224 oldalas, mégpedig nem azért, mert a sokoldalú történetből nem lehetett volna többet kihozni. Miközben a kritika elismeréssel fogadta Ian McEwan művét, ellentmondásos visszhangot kapott az író kirohanása a monumentális amerikai regényekkel szemben.
Az író a kisregény népszerűsítése keretében a BBC Radio Four „zászlóshajó” reggeli politikai magazinjában, a Todayben is megszólalt. A Gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban annak műfaját inkább kisregényben, mint novellában határozta meg, hiszen utóbbi maximális terjedelme nem haladhatja meg a 40 ezer szót, míg az új kötet 15 ezer szóval többre rúg.
„Nagyon szeretem ezt a formát – fejtegette McEwan, – azt a gondolatot, hogy az ember egy ültő helyében el tudja olvasni, vagy másképp fogalmazva, ugyanúgy mintegy három órát vesz igénybe, mint egy film, egy opera vagy egy hosszú színmű”.
A brit író azzal keverte bajba magát, hogy kijelentette: „Csak nagyon kevés igazán hosszú regény érdemli meg a nagy terjedelmet. Az ujjaim szinte állandóan bizseregnek, hogy előkapjak egy (a szerkesztők, korrektorok által korábban javításhoz, kivágáshoz használt) kék ceruzát”. Úgy véli, az amerikaiak különösen ragaszkodnak a vastag kötetekhez, abban a hiszemben, hogy a nagy regény rokonértelmű a fizikai tömeggel.
Ian McEwan valóban elkötelezett a novellák és kisregények világa iránt. Már első, 1975-ös kötete is egy novellagyűjtemény (First Love, Last Rites – Első szerelem, utolsó kenet) volt, és jó néhány igazán emlékezetes alkotása, köztük az Amszterdam és a Chesil Beach is alig haladja meg a 200 oldalt.
McEwan, mint mindig, ezúttal is alaposan elvégezte házi feladatát. A felkészülés során nemcsak a tekintélyes családjogi bíró, Sir Alan Ward segítségére, hanem saját fájdalmas és elhúzódó válásának tapasztalataira is támaszkodhatott.
Nyilvánvalóan érti és átérzi, mi zajlik egy családjogi bíróságon és milyen drámai következményekkel járhatnak ítéletek. Így ha amerikai irodalmárokat magára haragított is, a jogi szakma rokonszenvét feltétlenül kivívhatta.
