Zanna Clay, a Birminghami Egyetem pszichológusa a Kongói Demokratikus Köztársaságban, vadon élő bonobók tanulmányozása közben meglepetten figyelte meg ugyanezt. Az apró kölykök a közönséges visítások és morgások mellett egy sajátos, sipításnak is nevezhető vinnyogást szinte minden helyzetben kiadnak – mondta a kutató a BBC-nek. Erről természetesen hangfelvétel is készült. A svájci Neuchatel egyetemének kutatóival folyó vizsgálatokban a szakemberek azt találták, hogy a magas hangokat a kismajmok többfajta pozitív, vagy semleges helyzetben hallatták, mint például amikor az anyjuk megetette vagy más helyre szállította őket.
Ez azért lényeges, mert egy hang értelmét részben annak a helyzetnek kell meghatároznia, amiben kiadták.
Ezeknek a sipításoknak azonban egymagukban nem volt igazából semmilyen értelmük. A felismerés alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi nyelv egyik alapjának tartott „strukturális rugalmasság” már az emberré válás törzsfájának alacsonyabb ágain, 6-10 millió évvel ezelőtt kialakult.
A BBC híradása beszámol Simon Townsend kutatásairól, amelyeket az állati kommunikáció evolúciója tárgyában folytat a Zürichi Egyetemen. A brit-svájci eredmények szerinte is beleillenek a főemlősök tágabb értelmű nyelvi kifinomultságáról folytatott kutatásba, amiből eddig a vadon csak nehezen megfigyelhető bonobók jórészt kimaradtak. Townsend szerint a mostani eredmények illeszkednek egy sor olyan adathoz, amely arra utal, a főemlősök képesek viselkedésüket szabályozni, és nem csak érzelmeik irányítják őket.
|
Bonobókölyök az anyjával. Képesek szabályozni a viselkedésüket
Goran Tomasevic / Reuters |
A sipítások értelmezésének képessége a bonobók kognitív képességeit is igazolja. Az emberszabású majmok eszerint pragmatikus következtetést tudnak hozni arról, mit jelent egy adott hang különböző szituációkban.
Hasonló ez ahhoz, amikor két azonos alakú, de többjelentésű szóról az ember a kontextus alapján azonnal megállapítja, melyik értelmezés a helyes.
A bonobó az utolsóként felfedezett emberszabású majomfaj. 1929-ben egy belga múzeumban bukkant furcsa csontmaradványokra egy német kutató. Először a közönséges csimpánznál jóval kisebb csontvázakat egy alfajhoz sorolták, s törpe csimpánznak nevezték, csak később, az első valódi találkozás után derült ki, hogy teljesen külön fajról van szó, amely mintegy 2,5 millió éve vált külön a nagy testvértől. A különleges viselkedésű, szexuális szabadosságukról is ismert bonobók már csak a Kongói medence esőerdő-övezetének egy meghatározott körzetében élnek, s létszámuk jórészt az orvvadászat miatt körülbelül tízezer egyedre zsugorodott. Csapatukat egy nőstény irányítja, és nemcsak a szaporodás érdekében élnek szexuális életet, az örömszerzés és a társas kötelék erősítése is fontos hajtóerő.
