galéria megtekintése

Lifi : fény az adatkábel végén

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 12. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

Szakadozik a wifi? Kapcsold fel a lámpát! Egy ilyen párbeszédről a legkönnyebben a bolondok házára tudnánk asszociálni, pedig a némileg leegyszerűsített eszmecsere akár valósággá is válhat. Az internet nem csak rádióhullám, hanem akár fény segítségével is továbbítható, s a gyakorlatban is működő módszere még biztonságos is.

Izgalmas bemutató színhelye volt nemrég a Faraday Lecture Theatre: demonstrálták, hogy mire képes a fény a vezeték nélküli adattovábbításban. A patinás londoni intézményben demonstrálta százötven éve a névadó Michael Faraday, hogyan védi meg a bent ülőt egy kalitka az áramütéstől. Hogy a „lifinek” lesz-e valaha ehhez mérhető jelentősége, még nem tudható, az viszont egyértelmű, hogy a technológia működő- és piacképes.

Harald Haas bemutatja találmányát: hétköznapi tárgyak biztosítanak rendkívüli lehetőségeket
Harald Haas bemutatja találmányát: hétköznapi tárgyak biztosítanak rendkívüli lehetőségeket

A mindenki által ismert wifi mikrohullámú adattovábbítást valósít meg: a vezetéken, rádiótelefonon vagy esetleg műholdon érkező internetes adatfolyamot az adó (általában egy wifirouter) sugározza a vevőhöz (mondjuk egy számítógép vagy egy mobil antennájához). A műszaki megoldás jellegéből adódóan a wifi rendelkezik a mikrohullámú sugárzás minden előnyével és hátrányával: viszonylag kis energiaigényű, a készülék méreteihez és energiaigényéhez képest nagy hatósugarú, képes a falon is áthatolni, és a fizikai mellett biológiai hatásai is vannak.

 

Mindebből a legtöbb problémát a falak átjárása okozza: a wifijel ugyanis az utcára is „kihallatszik”, és kódolás nélkül könnyen ellopható. Most képzeljünk el egy olyan rendszert, ahol az adattovábbítás eszköze nem a rádióhullám, hanem a látható fény. Utóbbi nyilván nem megy keresztül falon, nem kapcsolódik hozzá káros sugárzás, és mindenhol fogható, ahová a fényforrás ellát. Az említett londoni bemutatón az adó egy egyszerű LED-lámpa volt (ez tényleg alig fogyaszt valamit, szinte korlátlan ki- és bekapcsolást kibír, és messzire elvilágít), a vevő pedig egy kommersz, a barkácsboltokban is kapható napelem.

A működés megértéséhez már csak a bináris kód mibenlétét kell felidéznünk: az informatikában minden információegység lebontható egyesek és nullák sorozatára, ahol az egyes azt jelenti, hogy van áram, a nulla pedig azt, hogy nincs. Ezzel a lámpából és a napelemből álló adattovábbító egységnek is meg kell birkóznia: ha a lámpa felvillan, azt a napelem érzékeli, és a „van áram” (1) jelet továbbítja, ha pedig elalszik, akkor a „nincs áram” (0) jelet adja az adatfeldolgozó központnak, a számítógépnek.

Ez a gyakorlatban olyan gyorsan történik, hogy a szem csak a folyamatos fényt érzékeli, miközben az adattovábbító kapacitás, ahogyan Harald Haasnak, az Edinburgh-i Egyetem professzorának bemutatóján kiderült, másodpercenként akár 50MB is lehet (már 10 MB/s is kényelmes széles sávnak számít), sőt laboratóriumi körülmények között már 500 MB/s sebességet is sikerült elérni – ez a leggyorsabb wifi kapacitásának duplája.

A lifinél a wifi esetében gyakran fellépő elektromágneses kompatibilitás (EMC), vagyis a zavaró hatás föl sem merülhet, a víz alatti működés sem jelent problémát, a falak pedig nem egyszerűen leárnyékolják, hanem elállják a jelek útját, vagyis nincs szükség kódolásra ahhoz, hogy a szomszéd ne csatlakozzon rá a hálózatunkra. Ha viszont meg akarjuk osztani vele a netet, elegendő olyan helyre tenni az adót, ahonnan látszik a szomszéd ablaka.

A lifiben a piac is látja a fantáziát: a projekt eddig másfél millió fontnyi kockázati tőkét vonzott be, az újítást hasznosító pureLiFi cég becsült értéke a fenti összeg tízszerese.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.