Ipolytarnócon, a világhírű őslénytani leletek bemutatócsarnokában, a látogatók számára kialakított járópalló alatt egy eddig nem vizsgált területen szenzációs új ősállatnyomokat fedezett fel a neves paleontológus-geológus, Kordos László, aki a rudabányai ősmajom leírása mellett ezen a területen is több évtizede kutat.
Az eredetileg a salgótarjáni uszoda részére épített tető immár harminc éve az ipolytarnóci ősleleteket védi. A megkövesedett lábnyomok fölé épített fa járófelületet koptató tavalyi 25-30 ezer látogató közül vélhetően senki sem sejtette, hogy alattuk épp a terület teljes tudományos átértékeléséhez vezető kutatások folynak. A fedett bemutatóterület egyik, közel száz négyzetméteres szegletével kapcsolatban ugyanis Kordos László, az Állami Földtani Intézet korábbi igazgatója, a terület szakértője felfigyelt arra, hogy valójában ezt a részt sosem vizsgálták át elég alaposan, érdemes volna megkutatniuk.
 |
| Újonnan felfedezett, megkövesedett medvekutyalábnyom Fotó: Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület |
Ipolytarnócon a XIX. században talált négy méter átmérőjű és egyben kidőlt, majd megkövült hatalmas fatörzs után 1900-ban találták az első ősállatnyomokat. Azóta 11 állatfaj nyomát sikerült eddig –részben az 1979-ben kezdődött, 30 éve Kordos László vezette ásatások során – feltárni. A 17-18 millió éve, az alsó miocén korban élt lények között orrszarvúk, ősszarvasok, ragadozók és madarak nyomaira leltek. Úgy gondolták, hogy az őslények olyan, patakokkal tarkított dombos szárazföldi területen éltek, amelyet korábban tenger borított. Ezt cápafogak is bizonyították.
