Izzó kérdés Edison nyomában

Nem véletlen, hogy sok országban, így az Európai Unióban, Kanadában és az Egyesült Államokban az elmúlt időkben kivezették az izzólámpákat – különösen a nagyobb wattszámúakat – a piacról, és helyükbe újabb technológiával készült fényforrások léptek. Ezek azonban – mint az energiatakarékos kompakt fénycső vagy a LED – jóval drágábbak, igaz, hatékonyságuk is magasabb, mintegy 13 százalékos.

A 6,6 százalék hatásfokú prototípus Michael Khoury

A Nature Nanotechnology nevű folyóiratban ismertetett új módszerrel a MIT kutatói a hagyományos izzók gyengeségét előnnyé változtatták. Nanotechnológiával egy olyan szerkezetet hoztak létre az izzószál körül, mely befogja a kisugárzó hőt és visszafordítja a sugarakat, a volfrámszál ezeket újra elnyeli és fényként bocsátja ki. A szerkezet bizonyos, fényre szabályozható kristályok hajszálnál is vékonyabb rétegeiből áll, amelyek lényege elrendezésükben van. Ezek a látható fénysugarakat átengedik, míg a hőhullámokat tükörszerűen visszaverik az izzószálra.

Elméletileg e technika az izzószálas égők hatékonyságát akár 40 százalékig is fokozhatja, ami háromszorosa a piacon kapható energiatakarékos kompaktégőkének vagy ­LED-es izzókénak. A kutatócsoport egyelőre egy megvalósíthatósági tesztváltozatot készített, amely 6,6 százalékot ért el, ami ugyan nemcsak az elméleti felső határtól, de a piaci konkurensek képességétől is messze van, de már így is háromszorosra turbózta a klasszikus izzólámpa hatékonyságát.

Edison egyébként nem elsőként próbálkozott az izzóval, de ő találta ki, hogyan lehet a tíz óránál is tovább működőképes fényforrást olcsón tömegméretben gyártani. A BBC-nek nyilatkozó Marin ­Soljacic, a kutatócsoport egyik tagja szerint az új technológia esetében is ez a kulcskérdés. A felfedezésnek az új életre keltett izzólámpa azonban csak az egyik, de nem kizárólagos következménye lehet. Az energiaátalakítás új módszere a globális felmelegedés és a minél hatékonyabb energiaforrások keresése idején számos egyéb lehetőséget tartogathat.