galéria megtekintése

Szívlövés

5 komment


Kácsor Zsolt

Károlyka harminchét éves főpincér, húsz éve vendéglátózik, hetente hat napot dolgozik, napi tizenkét órát. Hétvégenként tizenötöt. A két lábszárát öt éve fáslizza, kezdődő gerinc­sérve miatt egy éve hord derékkötőt. Tizennyolc éves volt, amikor életé­ben először tizenöt órát dolgozott egyhuzamban, utána kitántorgott a hátsó fagyasztóba, s percekig bőgött a néma húsok között.

Ma már mindennapos, hogy éjfél előtt nem szabadul, sőt, hétvégenként csak hajnal háromra kerül ágyba, de olykor legalább nem a sajátjába. Az étteremben reggel kezd, odaül a pulthoz kávézni, mert neki már szabad, kába szemmel kavargatja a kávéját, a pultoslányokat nézi, „a nőket és a kávét jó erősen szeretem, úgy a jó, ha megrúgják a szívemet", ezt szokta mondani a pultoslányoknak, akik Károlyka beszólásain merev arccal nevetnek, mint az automaták, reggelente kábák, mert munkanapokon ők is csak átöltözni járnak haza: három nap meló reggeltől hajnalig, két nap szünet, így megy a végtelenségig, aztán jön a fásli és a derékkötő.

Amikor Károlyka nem dolgozik, akkor alszik, igaz, tíz éve, amióta egyedül él, már csak altatóval, amit olykor vodkával öblít, hogy hasson. Kútba szokott olyankor zuhanni. Öntudatlanul fekszik, de ébredés előtt színes, dübörgő álmai támadnak, egy lakótelepen harcol, ahol minden irányból lőnek, ő meg reszket és szívlövésért rimánkodik, hogy gyors vége legyen. Összekoccannak a fogai. Minden ébredés után ki van száradva a szája, és a homloka csupa víz. Kimegy a konyhába vizet inni, a panel hideg ablakán kinéz, azt figyeli, hogy legközelebb honnan lőnek, majd szedelőzködni kezd, a lábszárára fáslit köt, a derekára fűzőt, s reggel tízkor már ott ül a szokott helyén, kába szemmel kavargatja a kávéját és a pultoslányokat nézi, köztük Zsebibabát.

 

Októberben állt be az új lány próbaidőre, huszonöt éves volt, Debórának hívták, s Károlyka még soha nem találkozott igazi Debórával, elnevezte hát Zsebórának, ebből lett a Zsebibaba. Folyton nevetősre állt a szeme, Károlykának ez nagyon tetszett, s decemberben meghívta moziba. De csak január elején találtak közös szabad estét. Károlyka nagyon készült, új inget húzott és új zakót, vettek pattogatott kukoricát nagy kólával, aztán beültek, kezdődött a film, és Zsebibaba olyan fáradt volt, hogy csókolózás közben elaludt, Károlyka döbbenten nézte. Nahát, dünnyögte, az arca alvás közben is nevet. Aztán arra riadt, hogy valaki a vállát rázza, a szája kiszáradt, a teste reszketett, a homloka csupa víz volt, Zsebibaba törölgette, s azt suttogta, itt vagyok, ne félj.

Másnap reggel Károlyka a pultnál ült, a kávéját kavargatta, majd jó hangosan azt mondta a fáradt Zsebibabának: „Vegyél ki szabadságot." Miért, baj van, dadogta az új lány, mire Károlyka megvonta a vállát: „Dehogy, csak nászútra megyünk." Megállt a pultban a levegő.

A lányok nem tudták, hogy szabad-e most röhögni, de az új lány szemében fény gyúlt, s fölnevetett: „Számíthatsz rám, altatásban jó vagyok, de tudok ágytálazni is." A pultoslányok, akik ilyenkor még kábák, ekkor merev arccal végre felnevettek, mint az automaták, jól van, nem történt semmi, csak a szokásos ökörködés – de aztán sehogysem értették, hogy Károlyka miért nyel nagyokat, s a mindig nevetős Zsebibaba miért sírdogál.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.