galéria megtekintése

Felfedezték a legnagyobb csillagvárost

2 komment

Ny.M.

Kilenc "csillagszörnyetegre" bukkantak csillagászok a  Tarantula-ködben - a Hubble űrtávcső legújabb felvételeit elemző asztrofizikusok becézik így a most felfedezett égitesteket, melyekről kiderült: az ismert univerzum legnagyobb tömegű csillagcsoportja.

A Royal Astronomical Society szaklapjában publikált és a Phys.org-on összefoglalt kutatási eredmények szerint az ismert univerzum legnagyobb tömegű csillagaira bukkantak, amikor - elsőként - ultraibolya tartományban vizsgálták az R136 katalógusjelű csillaghalmazt. Miután még sohasem sikerült ekkora csillagpopulációt detektálni, a felfedezés számos kérdést vet fel a csillagok keletkezésével kapcsolatban.

A Tarantula-köd központi része a Nagy Magellán Felhőben. A fiatal és zsúfolt R136-os csillaghalmaz a kép jobb alsó részén látható. A halmaz több száz fiatal kék csillag otthona, köztük a világegyetem legnehezebb ismert égitestjei
A Tarantula-köd központi része a Nagy Magellán Felhőben. A fiatal és zsúfolt R136-os csillaghalmaz a kép jobb alsó részén látható. A halmaz több száz fiatal kék csillag otthona, köztük a világegyetem legmasszívabb ismert égitestjeivel
NASA, ESA, P Crowther (University of Sheffield)

Az alig néhány fényév átmérőjű R136-os halmaz a Tarantula-ködben, a Nagy Magellán Felhőben található, nagyjából 170 ezer fényév távolságra a Földtől.

 

A fiatal csillaghalmaz régóta izgatja a csillagászokat, mivel már eddig is találtak itt extrém tömegű és fényerejű csillagokat. Ebben a halmazban található a jelenlegi csúcstartó, az R136a1 katalógusjelű kék hiperóriás is, amely tömege 250-szer nagyobb a mi Napunknál.

Fantáziarajz az R136a1 katalógusjelű kék hiperóriásról, az ismert világegyetem legnagyobb tömegű csillagáról
Fantáziarajz az R136a1 katalógusjelű kék hiperóriásról, az ismert világegyetem legnagyobb tömegű csillagáról
Wikipédia

A halmaz ezúttal sem okozott csalódást: több tucatnyi olyan csillagot fedeztek fel, melyek a mi Napunknál 50-szer masszívabbak, köztük kilenc olyan égitestet, amelyek tömege 100-szor nagyobb központi csillagunknál. Ezek az égitestek rendkívül fényesek is: a kilenc új felfedezett együttes fényereje a Nap 30 milliószorosa.

Ezek a behemótok azonban igen rövid életűek: a mérésekből kiderült, hogy a Föld tömegének megfelelő anyagot dobnak le magukról havonta, a kilökődés sebessége a fénysebesség 1 százalékának felel meg. Ennek következményeként ezek a csillagok eszement gyorsan lefogynak, mielőtt rövid életciklusuk befejeződik.

Paul Crowther kutatásvezető (University of Sheffield) és társai még 2010-ben fedezték fel az első négy hiperóriást (mindegyik legalább 150 naptömegű). Már az akkori felfedezés is meglepte az asztrofizikusokat, hiszen akkor még úgy tudták, ekkora óriásoknak nem szabadna létezniük. Az a tény, hogy ugyanabban a rendszerben újabb és újabb hiperóriásokat detektálnak, már végképp megkérdőjelezi az elfogadott csillagkeletkezési modelleket.

A képkollázs baloldalán az R136-os halmaz központi régiója látható UV-tartományban. A jobboldali
A képkollázs baloldalán az R136-os halmaz központi régiója látható UV-tartományban. A jobboldali "fantomkép" - melyet a Hubble spektrográfjának adatai alapján állítottak össze - a halmaz hiperóriásainak eloszlását mutatja
ESA/Hubble, NASA, K.A. Bostroem (STScI/UC Davis)

"Egyes feltételezések szerint ezek a szörnyetegek kisebb óriások egybeolvadásából jöttek létre, szoros kettős rendszerekben" - nyilatkozta Saida Caballero-Nieves, a nemzetközi kutatócsoport másik tagja (olyan rendszerekről van szó, melyekben két csillag olyan közel kering egymáshoz, hogy elszipkázzák egymás anyagát, ritka esetekben pedig egyesülnek - a Szerk.) Ez azonban olyan ritka eseménynek számít, hogy önmagában nem ad választ ekkora számú hiperóriás jelenlétére egyetlen halmazban.

A rejtély megfejtése további vizsgálatokat igényel, ezért az óriásvadászok - ha lehet - még izgalmasabb kutatásokkal folytatják a munkát: olyan szoros kettőscsillagokat keresnek az R136-os halmazban, melyek masszív fekete lyukakká alakulnak, majd egybeolvadnak, talán a Földről is észlelhető - egyébként nemrég felfedezett - gravitációs hullámokat gerjesztve.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető