A 2011 nyarán telepített gyorsítós tömegspektrométeres technika használatával azonban már kétgrammnyi csont is elég egy régészeti lelet szénizotópos kormeghatározásához. Az izgalmas felismeréshez azonban hatvanév kutatás kellett. Az intézmény évfordulóját jövő hét elején kiállítással és konferenciával ünneplik.
Az 1954-es év meghatározó volt az európai és a hazai fizika számára. Az európai országok ekkor hozták létre a CERN kutatóközpontját Genfben. Ugyanebben az évben Debrecenben is megalakult az atommagok kutatására szánt bázis, az Atomki, amely atomok és atommagok alacsony energiájú ütközéseit vizsgálta. Az utóbbi intézet létrejöttében Szalay Sándor szerepe volt meghatározó.
Ernest Rutherford angliai fizikust szokták az atommag atyjának tekinteni, mert kísérletei alapján ő jött rá a XX. század elején, hogy az anyag tömegének döntő többsége az atomok méreténél százezerszer kisebb sugarú térrészbe, az atom közepén levő atommagba van bezsúfolva. 1936-ban Szalay Sándor ösztöndíjasként fél évig Rutherford mellett dolgozott – hazatérve a debreceni egyetemen kezdett magfizikai kutatásokat. Ő járta ki az intézet megalapítását. (A második világháború után ugyancsak Szalay kezdeményezte az uránkutatás megkezdését Magyarországon, és az ő eredményei nyomán akadtak rá a mecseki uránlelőhelyre.) Szalay Sándor húsz évig volt az Atomki igazgatója. E poszton állt 1990-től 1996-ig Pálinkás József is, aki később tudománypolitikussá avanzsált. A jelenlegi igazgató Fülöp Zsolt.
Az intézet máig ható talán legnagyobb szakmai dobása az alapítást követő második évhez kötődik. 1956 őszén végezte Szalay Sándor és akkori doktorandusza, Csikai Gyula azokat a magfizikai kísérleteket, amelyekkel sikerült megerősíteni a neutrínók létezését, amivel igen jelentős mértékben járultak hozzá a modern fizika megalapozásához. Az Európai Fizikai Társulat emiatt egy éve a fizikai kutatások kiemelkedő jelentőségű történelmi emlékhelyévé nyilvánította a kísérletnek egykoron helyt adó Atomki-főépületet – ilyen rangot egyedüliként élvez Magyarországon.
Debrecenben 1952 óta folyamatosan mérik a csapadékvíz radioaktivitását, a világon egyedülálló méréssorozattal pontosan ki tudták mutatni, hogy mikor mennyi radioaktív anyag került a légkörbe. Így sikerült 1986-ban Csernobil hatását is rögzíteni, és a katasztrófa évében Nature-cikkben publikálták, hogy milyen magas sugárzási értékeket kaptak – Lévai Géza tudományos tanácsadó szerint ezt olvasva a prágai kollégák padlót fogtak. Azt kérdezték, hogy a KGST-ben tag magyarok honnan vették a bátorságot az adatok közzétételére.
„Nem vertük nagydobra, pedig érdemi munkát végeztünk a genfi nagy hadronütköztető (LHC) CMS kísérleténél is, azaz ott, ahol sikerült kimutatni a Higgs-bozon létezését” –tudtuk meg Molnár József igazgatóhelyettestől. A nem fizikusok számára nehezen értelmezhető, olykor tévesen isteni részecskeként emlegetett Higgs-bozon kimutatása alapvető volt az elemi részecskék fizikáját leíró StandardModell igazolásában. Az Atomki 1997 óta tagja a CMS együttműködésnek – egy speciális mérőrendszer (kaloriméter) és a müonok detektálására szolgáló rendszer kifejlesztésében vett részt.
Kelet-Közép-Európa első pozitron emissziós tomográfját (PET) is a debreceni intézetbe vitték 1993-ban. A PET radioaktív izotóppal megjelölt molekulák elhelyezkedését mutatja meg a testben, akár háromdimenziós kép formájában is. A kétszáz fős – felük kutató – intézetben sok energiát fordítanak olyan berendezések fejlesztésére, amelyeket az agykutatásban és a daganatokkal kapcsolatos vizsgálatokban alkalmazhatnak.
|
Kisállatok vizsgálatára alkalmas kamera (PET)
Atomki / MTI |
Bár az Atomki atommagkutató intézetként jött létre, az itt folyó kutatások az elmúlt évtizedek során kiterjedtek az atom-, részecske- és környezetfizikára is. Az elmúlt hatvan év alatt a tudomány egyre inkább nemzetközivé vált, és ezt a folyamatot az Atomki is követte. A kutatók kiterjedt nemzetközi kapcsolatai biztosították, hogy a nagyvilágban elért eredményeket és fejlesztéseket a hazai környezetben is gyorsan adaptálni tudják.
Európa a Hortobágy szélén – tartják róluk. Az intézet jövőképét továbbra is ez a kontinens jelenti.
