A nílusi krokodil rákokat, halat, rovarokat, madarakat és emlősöket is fogyaszt, sőt az emberre is rátámad. Élő prédára is vadászik.
A floridai vadvédelmi szakértők amiatt aggódnak, hogy az afrikai faj fenyegetést jelent az állam ökoszisztémájára, ha elszaporodik az Everglades-nek nevezett vizes területen. Attól tartanak, hogy megismétlődik a burmai piton története. A kígyó a nyolcvanas években jelent meg a nemzeti parkban, most pedig saját populációja található itt.
|
Barack Obama 2015-ben tekintette meg az Everglades nemzeti parkot. Ekkor még nem sejtették, hogy a víz alatt nílusi krokodilok lapulhatnak.
Jonathan Ernst / Reuters |
"Két szót mondok: burmai piton" – magyarázza Joe Wasilewski, biológus. "Ha 15 évvel ezelőtt azt mondta volna nekem valaki, hogy állandó populációja lesz Everglades-ben, nem hittem volna neki."
Az ismeretlen fajok összeroppanthatnak egy felkészületlen ökoszisztémát. A burmai piton a nyolcvanas években bukkant fel Floridában, és gyorsan szaporodott, miközben olyan veszélyeztetett állatok jelentették a táplálékát, mint az eredetileg honos aligátorok. Ma a becslések szerint 30 ezer példány él ebből a kígyófajból a környéken.
Az invazív fajok nem mindig olyan feltűnőek, mint a krokodil vagy a piton. A megtévesztően kedves nevű liszteskék családjába tartozó, alig 1-2 milliméteres molytetvek megközelítőleg 100 millió dollárnyi (27 milliárd forintnyi) kárt okoztak a termésben Kaliforniában, Texasban és Arizonában a nyolcvanas években.
|
A mérgező bőrű óriásvarangyot a harmincas években telepítették be Ausztráliába a nádbogarak ellen.
Tim Wimborne / Reuters |
Olyan esetek is ismertek, amikor a fajt szándékosan telepítik be, így jártak például az óriásvarangyokkal, amik eredetileg Dél- és Közép-Amerikában honosak. A harmincas években a a cukornádültetvényeket pusztító nádbogarak ellen telepítették be Ausztráliába a kétéltűeket, amelyeknek azonban nincs természetes ellenségük ezen a területen. A mérgező bőrű varangyok nem várt mértékben elszaporodtak, kiirtva számos őshonos állatot.
Akad olyan eset is, amikor az invázió ténye nem is nyilvánvalóan fenyegető. 1859-ben Thomas Austin 24 nyulat hozott Ausztráliába vadászati célokkal. "Néhány nyúl elengedése alig okoz kárt" – válaszolta a feljegyzések szerint az aggályokra Austin. Nem számolt azonban a rágcsálók azon szokásával, hogy úgy szaporodnak, mint a nyulak. Ennek következtében hamarosan több tízmillió nyúl rohangált a kontinensen, elpusztítva számos őshonos növényfajt, és katasztrofális hatást gyakorolva Ausztrália ökoszisztémájára.
