Az intuíció a legszembetűnőbb szerepét mind a mai napig a természettudomány területén fejti ki, meghatározhat kutatási irányokat, segíthet egy problémakör koncepcionális megértésében vagy éppen az összegyűjtött adatok szabályszerűségeinek a felismerésében. De hogyan működik az intuíciós készség a kémiában? – erre próbált válaszolni egy magyar és osztrák kutatókból álló csoport a Brit Királyi Kémiai Társaság vezető folyóiratában, a Chemical Society Reviewsban.
Minden nap szükség van intuícióra
Keserű György Miklós, az MTA Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója, Soós Tibor, a központ Szerves Kémiai Intézetének megbízott igazgatója és Oliver Kappe, a Grazi Egyetem kémiaprofesszora arra hívta fel a figyelmet, hogy a kémiai intuíció nem csupán a nagy felfedezések szükséges kelléke, de a napi kutatói tevékenység elengedhetetlen része is.
A laboratóriumban felmerülő szintetikus problémára a gyakorlott szintetikusvegyész szinte azonnal tud jó választ adni és azt meg is oldani. Ennek is tudható be, hogy a vegyészek képesek voltak több millió új vegyületet létrehozni.
Azonban ha részletesen elemezzük az eddig szintetizált vegyületek körét, jól látható, hogy az emberiség csupán a töredékét érte el az elvileg elérhető vegyületek körének, ráadásul a vegyészek által előállított vegyületek szerkezeti változatossága nem túl nagy. Ha az intuíció ilyen meghatározó és nagyra értékelt a szerves kémiában, felvetődik a kérdés, hogy vajon miért csak eddig jutottunk el a lehetséges kémiai szerkezetek terének a feltérképezésében? Mi gátolja a továbblépést?
A Chemical Society Reviewsban megjelent cikk magyar és osztrák szerzői a szintetikusvegyészek körében nagyra értékelt kémiai intuíció megbízhatóságát elemezték – e cél érdekében az elmúlt 240 év szerveskémia eredményeinek statisztikai elemzését végezték el. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy az alkalmazott kísérleti körülmények szűk térben mozognak – a reakciók hőmérséklete, a reakciókban alkalmazott nyomás, a felhasznált oldószerek típusa és a reakcióidők nagyon szűk intervallumban helyezkednek el.
Ez a trend részben várható is volt, mivel a kísérleti körülmények megválasztásában a minket körülvevő környezet fizikai sajátossága, valamint az ember életritmusa meghatározó. Ami meglepő, az az, hogy az ember még a kémiai kísérletek esetén is milyen jelentős mértékben idomul az őt körülvevő környezethez. Ez abból a szempontból előnyös, hogy ebben a rendezett környezetben a kémiai reaktivitások szabályszerűsége felismerhető, illetve a viszonylag rövid reakcióidők miatt a kutatók gyors visszajelzést kapnak egy adott anyag kémiai viselkedéséről.
Tehát a korlátok és a tapasztalatok lehetőséget teremtenek megbízható intuíció kialakulására. Ugyanakkor a korlátok hátrányosak is, mivel a tudományos megismerés bevált, begyakorolt és rutinná vált módszerei és eszközei nehezítik a kitekintést. A szakértői tudásbár meghatározó és elengedhetetlen kelléke a tudományos fejlődésnek, sokszor mégis gondolkodási horgonyt, béklyót jelent.
További probléma, hogy a jelenlegi finanszírozási modell a kockázatkerülésre játszó, célzott szintetikus kémiai programokat helyezi előtérbe, a tudomány fejlődésében meghatározó szerepet játszó felfedező jellegű, akár nagy ugrásokat is lehetővé tevő programokat nem támogatja. Azaz az intuíció ellen van. (Ez nem kémiaspecifikus jelenség, hasonló korlátozó tényezőket ismertek fel a közelmúltban a biológia területén is.)
A szerzők szerint a most publikált cikk fontos előrelépésnek tekinthető, mivel sikerült megérteni az új felfedezések útjában álló korlátok természetét, amelyekről a kutatók sokszor nem is tudnak. A szükséges és elkerülhetetlen korlátok ismerete, kialakulásuk és működésük megértése ugyanakkor hozzájárulhat ahhoz, hogy könnyebben tudják átlépni őket, és így új utak nyílhatnak a további jelentős felfedezésekhez. Hasonlóan Kekulé álmához.
