|
Az Ithaca Chasma egy ősi óceán létezésének bizonyítéka lehet
NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute |
A hold másik különlegessége, hogy két saját "trójai" holdja is van, a meglepően sima felszínű Telesto és az űrhajó alakú Calypso. A két szabálytalan alakú kis szatellit egyforma távolságban kering a Tethys körül.
A Hyperion viszont - névadójához, a Nap és a Hold apjához abszolút méltatlanul - leginkább egy krumpli alakú lyukacsos szivacsra emlékeztet. Az 1848-ban felfedezett hold a Naprendszer egyik legnagyobb, szabálytalan alakú égitestje, leginkább a porózus szerkezete és kaotikus forgása miatt érdekli a bolygókutatókat. A Hyperionnak ugyanis rendkívül kicsi a sűrűsége, 40 százalékban üres. Fura alakját egy csúnya balesettel magyarázzák: több milliárd évvel ezelőtt két nagyobb égitest ütközhetett a fiatal Szaturnuszt körülvevő porfelhőben, talán ennek a robbanásnak a nyomait őrzi a hold felszínén lévő 120 kilométer átmérőjű kráter (maga a hold 360X270 kilométeres) és a felszínt szabdaló kisebb ragyák sokasága.
|
A Cassini 2005-ben járt a legközelebb a Hyperionhoz. A hamisszínes felvétel mindössze 500 kilométerről mutatja a meteor-lyuggatta felszínt
NASA/JPL-Caltech |
A Hyperion tehát nem véletlenül néz ki úgy, mintha szitává lőtték volna, ennek köszönheti nemcsak szivacs-szerű kinézetét, hanem valószínűleg a kiszámíthatatlan forgását is.
Szintén most hozta nyilvánosságra a NASA a Cassini nagy felbontású felvételét a Dionéról. A fotó szintén a hold rázós múltját tárja fel: a felszínen látható fényes karcolások azt mutatják, hogyan hevült fel, majd hűlt le a hold a keletkezése óta, ezekből a részletekből rakják össze a kutatók az égitest történetét - írja a NASA.
|
Balhés gyerekkorról árulkodnak a Dione sebhelyei
NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute |
A Dione - amit a Thetyshez hasonlóan Giovanni Cassini fedezett fel - a Szaturnusz negyedik legnagyobb szatellitje: átmérője 1100 kilométer, a mi Holdunk harmada. Csakúgy, mint a Thetysnek, ennek is van két követője: a Helene és a Polydeuces. Ezek kötött pályán keringenek, a Dione viszont a Szaturnusszal mozog szinkronban, mindig ugyanazt az oldalát mutatva bolygója felé, ahogy a holdak többsége.
A Dione kétharmadrészt vízjégből, egyharmadban kőzetből áll, különlegessége pedig a több száz méter magas jégsziklák láncolata. Ezek a képen is látható tektonikus repedések mentén gyűrődhettek fel. A repedések, illetve kitüremkedések - szintén a Thetyshez hasonlóan - egy felszín alatti óceán létezését sejtetik. A Dione másik érdekessége a leheletvékony, oxigént tartalmazó légköre, ami szintén alátámasztja, hogy valaha víz lehetett a holdon.
A bolygókutatók számára a Dione kráterei is beszédesek. A Cassini mérései alapján a Harvard Egyetem kutatói arra a következtetésre jutotak, hogy több más Szaturnusz-holdhoz (Mimas, Rhea) hasonlóan a Dione krátereit is korábban létezett holdak törmelékei okozták, melyek pályája instabillá vált, majd szétszakította őket a bolygó gravitációja.
A Cassini szonda immár egy évtizede vizsgálja a Szaturnuszt és környezetét, sorra deríti fel a Naprendszer legnagyobb bolygójának gyűrűrendszerében bujkáló holdakat. 2017 végéig tartó küldetése során még számos meglepetéssel szolgálhat, főleg azok után, milyen bámulatos felfedezéseket tett az elmúlt években:
- A Titánon több száz méter mély kanyonrendszerre bukkant >>>
- Ugyancsak a Titánon bugyborékoló metántengereket fedezett fel >>>
- Kiderítette, hogy a Rheának oxigénből és széndioxidból álló vékony légköre van >>>
- Az Encladuson egész óceánt talált >>>
- Szintén az Encladuson óriási füstölgő gejzíreket figyelt meg >>>
(Forrás: NASA, Space.com, Harvard Egyetem, Wikipédia)
