KILENC ÓRA, HIDEGKUTI STADION A pénztárak zárva, ami érthető, mivel a létesítményt bontásra ítélték, az MTK már Kispesten játssza mérkőzéseit. Épp ezért nem távozunk azonnal, hanem a klubépületbe lépünk, ahol a készséges portás az emeleti titkárságra küld bennünket, miután értesült látogatásunk céljáról. Egy pillanatra el is lágyulunk, elvégre a Barcelona vagy a Bayern München aligha nyújt ilyen exkluzív elbánást drukkereinek: unikum – tűnődünk –, hogy a klub irányítórészlegén juthatunk hozzá a kártyánkhoz... Aztán újra szorosra fűződik kapcsolatunk a magyar valósággal.
– Egyelőre nem áruljuk a kártyát, ha minden igaz, szerdától már átvehető lesz.
– Hol lehet majd megvenni?
– Itt, az épületben. Jó lenne, ha a szurkolók már azzal jönnének a Paks elleni pénteki mérkőzésre. Az FTC elleni találkozóra pedig már csak azzal lehet belépni.
Jó tudni.
FÉL TÍZ, BOZSIK STADION A pénztárak egyikétől felirat irányít a másik egységhez, ahol sikerrel járhatunk. Látványos a kiírás: klubkártya-árusítás. Csakhogy egyetlen ember sincs a környéken, az ablakok meg zárva. Nem találunk tájékoztatást arról sem, mikor kellene visszalátogatnunk, ha mindenképpen itt szeretnénk beszerezni a kártyát. Ekkor már marketingfogásra gyanakszunk: meglehet, elérhetetlenségével akarják vonzóbbá tenni az NB I-et, hiszen az égető napsütésben úgy éreztük, álmaink kártyája után kutatunk a fővárosban.
FÉL TIZENEGY, SZUSZA STADION Ami nem ment Kispesten, talán sikerül Újpesten – gondoltuk. Ám amikor leparkoltunk az aréna előtt, már csak annyi esélyt adtunk a küldetés teljesítésére, mint a német válogatott ellen elért Devecseri-mesterhármasra. A kasszák zárva, igaz, némi reményt ébreszt, hogy az ablakok egyikének sarkában nyíl mutat a klubkártyaeladást végző részleg felé.
Csakhogy kereskedelem ezúttal nem zajlik. Az egymást gyorsan követő kudarcokat megunva a klubházba sietünk, ahol a fölöttébb készséges recepciós részletgazdagon informál a beszerzés módjáról: – Hétfőn, szerdán és pénteken tizenhét és húsz óra között vehetnek kártyát. Erről az interneten folyamatosan tájékoztatjuk az érdeklődőket.
Hozzáteszi: – Nálunk az első darab kiváltása ingyenes!
Köszönünk mindent, aztán lógó orral távozunk.
|
Ferencváros
Banczik Róbert |
NEGYED 12, ÜLLŐI ÚT Addigi empirikus adatfelvételünk elemzése nyomán arra gondolunk, hogy az FTC stadionjánál ételosztás zajlik vagy akciósan kínálják a Chelsea-klasszis Eden Hazard mezeit. Merthogy sor áll a létesítmény előtti épületnél. Amikor odaérünk, hitetlenkedve realizáljuk: a rajongók kártyára várakoznak. Fokozódik a döbbenetünk, amikor a bejárat előtt még hátranézünk, és azt látjuk: húszan vonulnak mögöttünk. Ennél már csak akkor lepődünk meg jobban, amikor az épületbe érünk: a légkondicionált teremben négy fiatal munkatárs iparkodik, hogy kielégítse az igényeket. Ekkor elmélázunk, hogy tudniillik mégis csak egy csapat létezik idehaza, amelynek tábora, piaca, lehetősége van, de akkor már szólítanak, hogy nézzünk a kamerába...
Merthogy adatlapot kell kitölteni, majd fénykép készül az arcunkról, hogy aztán a tenyérleolvasóra helyezzük a balt, majd a jobbot, és el is ismételjük a mozdulatsort. Ezer forintot fizetünk, s máris megkapjuk a kártyát. Boldogan lépünk ki a házikóból: van szurkolói kártyánk.
Most, hogy legalább ez megvan,már csak némi futballra volna szükség.
