A doppingkártya
Nem ez az első, hogy nekimennek Hosszúnak. Tavaly májusban a világ vezető úszószaklapjában, a Swimming World Magazine-ban egy kanadai szakember, Casey Barrett a nyíltan doppingolással gyanúsította a magyar klasszist, aki be is perelte emiatt.
Most a világ egyik legnagyobb sportlapja, a Sports Illustrated kezdett először célozgatni arra, hogy Hosszú „sokkoló ideje" tiltott szereknek lehet betudható, amit a cikk arra az - egyébként hamis - állításra alapozott, hogy miután Hosszú összeveszett az úszószövetséggel, egy ideig nem lehetett tudni, hogy hol készül, amit pedig a doppingellenőrzések miatt kötelező lett volna bejelentenie (ahogy egyébként be is jelentette).
A SwimVortex úszószakoldal pedig már azt taglalja meglehetős ráutaló hangnemben, hogy Katinka 24 és 27 éves kora között X-aktákba illő fejlődésen ment keresztül. Hogy a szerző még jobban elhintse az olvasó fejében a kétely magját, előcitálja Petra Schneider NDK-s úszónőt, aki ugyan sosem bukott le, de a mai napig doppingkirálynőként emlegetik (később be is ismerte, hogy tiltott szerekkel élt).
Az persze jó kérdés: vajon nem hipokrita-e maga is, aki azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy néhány versenyzőtől eltekintve az élsport tiszta, doppingmentes övezet. Vajon valóban hihető, hogy – például – a Hosszú mögött ezüstérmes amerikai, Maya DiRado 4:31.15-ös ideje teljesíthető „natúr", Katinka viszont kizárólag a tiltott szerek okán volt képes négy másodpercet ráverni? Az amerikai hőzöngők ugyanakkor a legnagyobb elragadtatás hangján írnak saját csillagukról, a 400 m gyorson 3:56.46-ot úszó, saját korábbi rekordján két másodpercet javító Katie Ledeckyről: „Napjaink legdominánsabb sportolója – mindkét nemet beleértve".
Ne legyünk álságosak: a sportágak többsége évtizedek óta bele-belecsúszik a szürkezónába. Egyesek szerint a dopping és az élsport olyannyira szimbiózisban léteznek, hogy okosabb és biztonságosabb volna a különféle dopping-előállítók számára is versenyt hirdetni, akár a Forma-1-es istállóknál. Akkor ugyanis legálisan, némileg átláthatóbban menne, ami most megy. Ha azonban nincs bizonyíték, nincs mozgástér sem: az újságírók nem vállalják a kockázatot, a szövetségeknek csak az eredmény számít, azt pedig jól tudjuk, hogy egyes országok között már-már hidegháborús fegyver egymás beköpködése a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségnél (WADA). És persze maga a bizonyítás csak egy dolog, anélkül is alaposan ki lehet tolni egy-egy versenyzővel, hogy pozitív lenne a tesztje: Kapás Boglárkát például öt órával a döntő előtt, a pihenőidejében rángatták be vizsgálatra, ami, lássuk be, tényleg kimeríti az idiotizmus fogalmát.
A riói doppingmintákat egy évtizeden át őrzik, és később bármikor újra ellenőrizhetik, amikor új, fejlettebb technológiák is bevethetők majd. A kérdés: kinek mi áll majd érdekében ez ügyben. Vagy fogalmazhatunk másként is: nem a medencékben ficánkoló kishalak között kell az igazi machinátorokat keresni.
Idegen testek
Hosszú Katinka és férje, Shane Tusup sokak szemét szúrja az úszóvilágban. Na de mit is kezdenének velük, ha egyszer mindent, de mindent másként csinálnak, mint mindenki más? A páros munkamódszerének lényege, hogy Katinka annyi világkupán és egyéb pénzdíjas versenyen indul, hogy gyakorlatilag élesben edz. Ez persze csak a laikusok számára legkönnyebben megérthető sarokpontja annak a módszernek, amelyről a hírek szerint hamarosan könyv is jelenik meg – és amely alapjaiban kérdőjelez meg mindent, amit eddig célravezetőnek és követendőnek gondoltak.
Még az olimpia előtt jelentették be, hogy az Iron Lady úszóklubot alapít, ami fontos lépés lehet a módszer elterjedésének szempontjából. Talán néhány év múlva, ha mind többen és többen teszik magukévá Tusupék szemléletét és metódusát, kevesebb agressziót vált majd ki a közegből ez az amerikai nyikhaj, aki körberöhög minden évtizedes szabályt és szokásrendet, addig azonban a többség keresztbe tett ujjakkal szorít, hogy kipukkanjon a Hosszú-Tusup lufi.
Egyelőre azonban nemhogy nem pukkan, de mind magasabbra száll: miközben szinte valamennyi magyar úszó azon lamentált, vajon mi történhetett, hogy nem tudott döntőbe jutni, a 400 vegyes befutója után Katinka eksztatikus állapotban ecsetelte a kamerák előtt, hogy úgy érezte magát, mintha edzésen úszott volna.
Hosszú úgy fogalmazott a Népszabadságnak 2014. októberében: „Olyasmit csinálunk, amit előttünk senki. Ráadásul jól. Új színt hoztunk az úszósportba, s a versenyek, az aranyérmek segítettek abban, hogy bebizonyítsam magamnak: helyem van az igazán nagyok között".
Üzenjünk Amerikának
Az olimpia előtt, májusban egy fotós és Szepesi Nikolett korábbi úszó is nagyképűséggel vádolta Hosszú Katinkát. A fotóriporter azt írta a Facebookon nagy sebességgel terjedő bejegyzésében: Katinka gúnyos megjegyzés kíséretében megtagadta tőle a fotó lehetőségét az Eb-sikerek után. A posztot Kapás Boglárka és Risztov Éva úszók is lájkolták, ami azt jelzi: nem feszültségektől mentes a viszony a magyar úszóválogatotton belül. Megkérdeztük az ügyről az épp Brazíliában dolgozó Siklós Eriket, a MOB sajtófőnökét is, akiről szintén az a hír járta, hogy lájkolta a bejegyzést.. A sajtófőnök elmondta: a szóban forgó történetre valóban reagált, de nem lájkolta azt, hanem szomorú arcot fűzött hozzá, jelezvén, hogy nagyon szomorú, amiért Katinka Európa-bajnoki érmeiről egy ilyen történet tereli el a figyelmet. A lelátón morózusan üldögélő Gyárfás Tamás fotója a napokban tarolt a közösségi oldalakon – az aranyéremnek köszönhetően tehát ismét Katinka javára billen a mérleg a szövetségi elnökkel szemben.
Az ember persze azt hinné, a sportmániás Magyarországon egy sikeres sportolónak mindig és mindenkor igaza van. Nos, majdnem. Van ugyanis egy aprócska probléma: ha már Katinka indul, többnyire nyer is, komoly vagyont összeúszva kettejük számára. Ez pedig olykor még azokat is bosszantja, akik amúgy opálos tekintettel éneklik a magyar Himnuszt minden lehetséges alkalommal, és képesek volnának egy baltás gyilkost is felmagasztalni, ha olimpiai aranyérmet nyer Magyarország színeiben.
A gazdag csaj és az amerikai pasi azonban egyszerre, úgy tűnik, sok a maszekoláson felnőtt magyar közvélemény egy részének. Aki ugyanis gazdag, az nem lehet tisztességes. Aki amerikai, ráadásul még az apja is bankár, az tutira fehérgalléros bűnöző. Fontos látnunk, hogy Magyarország lakosságának jelentős része egyáltalán nem érti, mi a gond azzal, ha az elképesztő reklámerőt képviselő Hosszú Katinka nem repes örömében, hogy a túró rudi csomagolásán szerepelhet, és nem ő ül fordítva a lovon, ha pénzt kér azért, ha az ő arcával szeretnének valamit eladni ebben az országban. A személyes brandépítésre gyakran ma is úgy tekintenek idehaza, mint valami hagymázas amerikai marhaságra: sokkal többre értékelnek egy-egy nyilvánvalóan álszerény megnyilatkozást, mint ha valaki azt kommunikálja: helló, jelenleg én vagyok a világ legértékesebb sportolóinak egyike, és tisztában vagyok azzal, mennyit ér a nevem.
Így aztán ha Katinka felemeli a szavát a hazai úszásban uralkodó méltatlan állapotok ellen, a végén a kommentelők fele őt veszi elő, hiszen nehogy már a kőgazdag Katka reklamáljon, lehet menni Amerikába, ha nem tetszik, hogy nincs hol átöltözni. Az utóbbi évek xenofób magyar valósága teljesedett ki az úszószövetség vs. Hosszú-Tusup házaspár háborúban: aki kritizál, az nem is igaz magyar / nekünk egy idegen ne magyarázzon, eddig is tudtuk, hogy kell érmeket nyerni. Így jutunk el a harmadik támadási felülethez: az agresszív, elnyomó férfihoz, aki bábként mozgatja szegény magyar menyecskét.
A paraván mögött: Shane Tusup
A fent idézett 2014-es interjúban már beszélgettünk Katinkával egy esetről, amikor a sajtó azon csámcsogott: Tusup kiabált vele egy rosszul sikerült futam után. „Néha eszembe jut, hogyan is láthatják a viszonyunkat a kívülállók. Fiatalok, sikeresek, körbeutazzák a világot, mi gondjuk lehet – nyilván erre gondolnak. Ez azonban csalóka kép. Shane nemcsak a férjem, hanem az edzőm is, mindkét szerepben meg kell felelnie, ami nem egyszerű. Meg kell találnia az egyensúlyt, miként szólhat hozzám úgy, hogy az az úszásnak használjon, de a magánéletünknek ne ártson."
Most a New York Times közvetlenül az olimpia előtt újra elővette Tusup dühkitöréseit, többek számára ijesztő edzői megnyilvánulásait.
„Bonyolult, de nem egészségtelen" – értékelte a házaspár a kapcsolatukat New York Times szerint, Jessica Hardy úszó viszont azt állítja: Tusup új szintre lépett az edzői agresszivitást illeti, őt például eltiltotta Katinkától, mert a tréner szerint elvonja a figyelmét.
Nos, a sportvilág időről időre produkál olyan botrányokat – vegyük például a Kiss László-ügyet –, amelyek azt jelzik: a sportolói, edzői nagyság nem mindig jár kéz a kézben az emberi nagyszerűséggel. Nota bene: simán elképzelhető, hogy Tusup egy tulok. Az azonban, hogy szakmailag miként tud együttműködni feleségével, legfeljebb az eredményei alapján ítélhető meg.
Aki pedig járt már sporteseményen, pontosan tudja: a pálya, a medence vagy a pást szélén rendszeresen elhangzanak kívülálló számára hajmeresztő mondatok. Azt, hogy ezután miként reagálnak a felek, négyszemközt bocsánatot kér-e az üvöltöző, marad-e sérelem abban, akit leordítottak, tulajdonképpen senki sem tudja.
A Pygmaliontól a családon belüli erőszakig
„És itt az ember, aki teljes egészében új úszót faragott a feleségéből" – mondta Shane Tusup aranyérem feletti örömét látva az NBC amerikai tévécsatorna kommentátora, mire felrobbant a Twitter. A szurkolóktól a feminista aktivistákig mindenki kiakadt azon, hogy a szakértő afféle Pygmalion-sztori vizionál a házaspár közös sikere mögé, és gyakorlatilag elvitatja Katinka érdemeit.
Kisebb zavart okozott viszont az erőben, hogy egyesek a New York Times cikke után azt kezdték feszegetni: Hosszú Katinka tulajdonképpen bántalmazó kapcsolatban él, Tusup a lelki terror legkülönbözőbb formáit gyakorolja rajta.
Természetesen nem maradhat ki a buliból Dave Salo sem, Katinka korábbi edzője, aki a tragikusan sikerült londoni szereplés után megvonta a vállát és azt mondta az összetört úszónőnek, hogy ne boruljon ki, legfeljebb majd nyit egy műkörömszalont Budapesten. Ezt nyilván onnan tudjuk, hogy Katinka, akivel Salo nem foglalkozott rendesen az olimpiai felkészülés során, kitálalt a sajtónak Salo nemtörődömségéről. A tréner most arra célozgatott a New York Times-ban: vajon mi Katinka hajtóereje: a félelem vagy a magabiztosság?
Itt van tehát egy kiemelkedően sikeres sportoló, aki a feministáktól a szakmabeliekig megosztja az embereket. Kedden hajnalban pedig (100 háton) újra döntőt úszik a riói olimpián. (Amit azóta meg is nyert!)
