Négy évvel később Katinka alighanem mindenért kárpótolva érzi magát, három sikertelen olimpia után Rióban négy nap alatt nyert három aranyérmet, miközben Shane gyakorlatilag önálló show-elem bármelyik tévéközvetítésben. Három éve még csak mi rakosgattuk a médialelátó megmaradt darabjait, amelyen kaliforniai emberünk addig tombolt Katinka 400 vegyes döntője alatt, amíg a kábelcsatorna pozdorjává zúzódott alatta.
Akkor még csupán mi figyeltük. Ma már külön kamerát állítanak rá.
Négy év alatt minden megváltozott. A 2008-ban kedves-hájas, tenyeres-talpas, a világban bájos mosollyal éldegélő Katkából Iron Lady lett. Martina Navratilova óta tudjuk, hogy a férfias izomzatot építő, kőkemény diéták mellett a testről minden felesleget lefejtő, bónuszként tehetséges sportoló rendkívüli módon dominálhat a női mezőnyben, amelyben a riválisok túlnyomó többsége az anyatermészet okán mégiscsak párnásabb, finomabban kimunkált.
 |
Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság |
Katinkán ma gyakorlatilag egyetlen gramm felesleg nincs. A rendkívül precízen megtervezett táplálék-kiegészítő, zsírégető, fogyasztó program – amely magyar sportolóktól igencsak idegen, rettentő fegyelmezett táplálkozással párosul – tökéletes kondícióban tartja, ezáltal sokszorosan terhelhetővé teszi. (Meg egészségessé. Katinka az utóbbi időben szinte egyáltalán nem volt beteg, sérült sem, leszámítva, hogy egyszer a Komjádiban kirohant a vécére, és hanyatt esett a lépcsőn, de az sem okozott komoly kárt a tökéletesre formázott hátizmokban.)
Katinka alapjáratban is terhelhető. Vannak olyan sportolók, akik genetikailag olyanok, hogy gyakorlatilag nincs az a döglesztő edzésmeló, versenyprogram, amely padlóra küldené őket. Más kérdés, hogy húszéves koráig ilyenben nem feltétlenül volt része. Magától pedig végképp nem szaggatta az istrángot. A kedves kis pufók angyalka tehetsége persze áttünedezett így is, elvégre 2008-ban Eb-ezüstöt szerzett, ám nem vette igazán komolyan az úszást. Salo ugyanakkor látta benne a csiszolatlan gyémántot; 2009-re az első verzió készen is volt, Katinka ekkor lett először világbajnok. Bár a Salo-féle kapcsolat végül szomorú véget ért, a kinti években Shane-nel szövődött szerelem végül megalapozta mindazt, amiért most cikkek ezrei íródnak.
A titok egyszerű: ama bizonyos végletenségig terhelhető testet kőkemény, aprólékos munkával, szinte izomcsoportról izomcsoportra megerősítették. Shane beleverte Katinkába, hogy a nagyon utált melegítést a lehető legtartalmasabban el kell végezni az összes edzés előtt, mert mindennek ez az alapja, és utána is karban kell tartani a testet, a levezetés fontos, a nyújtás utána dettó, és irány a jégkád, hogy az apró izomrost-károsodások legott begyógyuljanak.
Átalakították az úszótechnikát is, hiszen érezhető volt: amit a nagypapa húsz évvel azelőtt megtanított, az remek, de a 2016-os olimpiai győzelemhez az azóta átalakult mozgáselemek elsajátítása szükséges. S persze megnézték a riói programot, és azt látták: a vegyes úszással a Katka által titkon imádott – és a példakép, Egerszegi Krisztina által tökélyre vitt – hátúszás alkotna ideális programot. Ráálltak. Sokan segítettek nekik, mert érződött, valami nagy dolog van készülőben. A szövetség fedezte a Világ Kupa-turné meg az összes versenykörút költségeit, és még a pénzdíjakból sem kért vissza. Amikor a berlini Eb után a hátúszás átalakítása volt soron, az Egerszegi-féle technikát tökélyre fejlesztő kapitány, Kiss László segítségét kérték, aki készséggel állt végig több edzést is, hogy bábáskodjon az új mozgásforma megszületésénél.
A program pedig működött. Katinka terhelhetősége nőttön nőtt, eleinte még akadtak ugyan gyengébben sikerült versenyek – mint a 2013-as rövidpályás Eb –, ám mindenből sikerült leszűrni, hasznosítani a tanulságokat.
Katinka mellett Shane is átalakult. A diszkrét amerikai srácból kigyúrt szakember lett, aki egyre keményebben kontrollált mindent, ami időközben feleségül vett versenyzőjéhez köthető. Két évig a luxusszállónak cseppet sem mondható Hotel Császár szobácskáiban laktak, a bőröndjeik között, ügyeiket maguk intézték. Ma bérelt lakásuk van a Rózsadombon, plusz irodájuk, körülöttük az Iron Network munkatársai szervezik az életüket. Állam lettek az államban, ám sikereik felülírnak mindent.
Régi baráti kötelékek szakadnak vagy vágódnak el, az új rendszerben a siker az egyetlen mérce. Ami az odáig vezető úton hasznos, részévé válik a nagy egésznek; ami nem, az kitaszíttatik. Az úszósportban ez a fajta teljesen üzleti megközelítés kissé új, az érzelemmentesítés emberileg olykor furának hat, és jelenleg mintha a mifelénk nem túl jól csengő „aki nincs velünk, az ellenünk van” séma jegyében szerveződnének a mindennapok, Shane megizmosodott személyisége, agresszivitása a nemzetközi vizeken is okozott már zavart és kerekített el szemeket, mégis... A kirakat tökéletesen fest, az eredményjelző pedig mindenben a program működőképességét igazolja.
Nyilván teljesen egyedi a prototípus, és nem feltétlenül várható, hogy másutt is működhet, elvégre nehezen találni még egy emberpárt, amely valóban minden egyes másodpercét együtt tölti, az év 365 (az olimpiai szökőévben 366) napján, még ha egy úszóedző erről álmodik is, hiszen teljesen kontroll alatt tarthatja tanítványát, akinek egyetlen rezdüléséből valóban tudja, milyen állapotban van.
Lehetne lábjegyzeteket írni még erről-arról, de ha valamit, három olimpiai aranyérmet megcsillagozni végképp nem ildomos. Minél mélyebben megyünk bele a huszonegyedik századba, a siker, az eredményesség annál kizárólagosabb mércévé válik, és e tekintetben a Katinka & Co. egészen elképesztőt alkotott.
Igen, jöhet az őszinte, hosszan tartó taps.
