A baseballban ugyanis nagyon ritka, hogy ugyanaz a dobójátékos egy hét alatt két mérkőzésen is jelentős szerepet kapjon, mert e sportág játékosainak hosszabb pihenőre van szükségük a regenerálódáshoz, és a túlterhelés súlyos –akár maradandó – sérüléssel járhat. A profi csapatokban általában öt kezdő és még több, a meccsek vége felé bevetett „lezáró” forog, így legfeljebb tíz-tizenkét naponta kerül rájuk a sor.
A huszonöt esztendős Bumgarner a múlt héten nemcsak harmadik bajnoki címét szerezte meg, nem egyszerűen a döntő legjobb játékosának választották, hanem egyenesen a sportág új legendájává vált. A Washington Post baseballszakírója azon viccelődött, hogy Kansas Cityben, ahová a döntőbeli ellenfél, a Royals való, sok gyerek Bumgarnernek akart öltözni halloweenra, de a szülők nem engedték, mert az túl ijesztő lett volna.
 |
Bumgarner, a legértékesebb játékos
Charlie Neibergall/USA Today / Reuters |
Az igaz, hogy a 196 centis játékosnak tekintélyt parancsoló fizikai adottságai vannak, ám senki sem állítja, hogy a pályán kívül is rémisztő lenne. Nem túl közvetlen, de értelmes, nyugodt és udvarias embernek tartják. Vidéki srác Észak-Karolinából, az apja maga építette rönkfából a házat, ahol Madison felnőtt.
Első szava nem a mama vagy a papa, hanem a labda volt. Négyévesen már játszott az öt–nyolc esztendősek ligájában, középiskolásként valóságos sztárrá lett. A holt szezonban most is egy farmon él, miután alig huszonegy évesen megnősült. A ceremóniát nem cifrázták túl, ő például farmernadrágot viselt a nevezetes eseményen...
A Giants 2007-ben draftolta, alighogy kikerült a gimnáziumból, máris profi lett. Néhány évig fiókcsapatoknál érlelték, megpróbálták megváltoztatni a dobótechnikáját, de a kísérlet nem vált be. Akkor kezdtek jönni az eredmények, amikor visszatért saját régi stílusához.
Négy dobást variál, gyors, egyenes labdája általában 145-150 km/óra sebességet ér el, és majdnem ilyen gyors a „bevágósa”, amely az ütő előtt egy-két méterrel hirtelen jobbra csavarodik. Az ütők izgalomban tartására ott van még a pályája végén hirtelen lecsapódó „nyesett” meg a „váltó”, amely mozgásra pont úgy néz ki, mint a legelső, csak picit lassabb, így az ellenfél általában túl korán lendíti az ütőjét.
A Giants öt év alatt harmadszor lett bajnok, Bumgarner mind a három döntőben fontos szerepet játszott, a mostanit azonban – kis túlzással –egyedül nyerte meg. Szenzációsan dobott a hét mérkőzésből álló széria első és negyedik, a Giants sikerével zárult mérkőzésén, és ő fejezte be a hetediket, miközben a keret tele volt kifejezetten jó nevű dobókkal.
Az edzők eljárása azonban etikai kérdéseket is felvet: két éve viszonylag szerény, 2017-ig 36 millió dollárt hozó szerződést kötött a Giantsszel, jövedelme csak 2018-ban és 2019-ben ugrana évi 12 millió dollárra. Ha túljátszatják, és megsérül, a San Francisco „olcsón” jut kivételes teljesítményhez, és megtakaríthatja a későbbi nagyobb kiadást.
Egyelőre azonban úgy tetszik, mindkét fél megtalálta a számítását. A csapattársak csak a döntő utáni banketten lepődtek meg kicsit, amikor Bumgarner váratlanul komolyra váltott: „Nem hazudhatok tovább, kissé elfáradtam” – ismerte be.
Ezek szerint mégsem robot...
