A Jack London ihlette gyermekkori álom valóra vált: az utolsó, harmadik kvalifikációs versenyt is sikerrel vette Balogh Ottó, így jövő márciusban első magyarként ott lehet az alaszkai szánhúzókutya-versenyzők „olimpiáján", a világ legkeményebb viadalaként számon tartott, 1850 kilométeres Iditarodon. Most, utolsó felkészítő erőpróbaként egy 550 kilométeres távot, a YukonQuest 300 nevű versenyt kellett teljesítenie azzal a feltétellel, hogy a mezőny első háromnegyedében ér célba, méghozzá legfeljebb kétszer annyi idő alatt, mint a győztes.
Amikor február elején ezeken a hasábokon „útjára engedtük", azt mondta lapunknak, hogy puskát nem visz magával a vadállatok ellen, van egy rózsafüzére, korábban is az védte meg mindig. Persze élménybeszámolója alapján úgy sejtjük: más is kellett ott, a fagyos északon a sikerhez: emberfeletti elszántság, lelkierő, kitartás, hidegvér. Véletlenül se higgyük, hogy móka volt! „Amikor útnak indultunk, a helyiek úgy biztattak bennünket: Have a fun, jó mulatást! – mesélte a célba érés után.
– Szívesen kifejteném nekik, hogy mi mást értünk Európában az ilyesmi alatt. Labdázást, fürdőzést, kártyapartit, táncot, bulit, de semmiképpen sem versenyszánozást. Részt venni egy hatvanórás versenyen ott, ahol brutálisan hideg van, napi másfél-két órát alszol, továbbá főzöl, mosol, kiszolgálsz és masszírozol tizenegy kutyát... hát ez minden, csak nem fun! Inkább a korlátaim feszegetése, időre menő versenyexpedíció, ahol a döntéseim folyamatosan választóvizet jelentenek sérülés és épség, extrém helyzetben élet és halál között."
Miként a sivatagi Dakar-ralinak, ennek a versenynek is a természeti környezet kiszámíthatatlansága adja a sava-borsát. Balogh hiába készült már tavaly óta a kihívásokra a sportág legkiválóbbjainak egyikével, az amerikai Dallas Seavey-vel, hiába akklimatizálódott hónapokig Alaszkában, újra és újra meglepetések érték. De miként is lehetne ez másként ott, ahol gyakran úgy kell beleszaladni kutyaszánostul egy vízátfolyásba, hogy az ember nem tudhatja, a vízfelszín alatt tíz centivel vagy másfél méterrel található szilárd talaj? Vagy ahol a tüdejét is kiköpve, szó szerint az előtte haladó versenyzők és kutyák hányásában térdepelve felviszi a szánt a negyvenöt fokos szögben emelkedő hegyre, amelynek túlsó oldalán tükörjégen kell leereszkedni, majd amikor ez megvan, büszkén elkönyveli, hogy a rettegett Eagle Summitot ki lehet pipálni, és akkor ráébresztik: az csupán a Rosebud volt, az Eagle Summit kisöccse...
