2016. február 23-án a hatalom átlépte a Rubicont: kigyúrt testű és agyú egyének, akik között vélhetően köztörvényes bűnözők is akadtak, agresszíven léptek fel a Nemzeti Választási Irodánál ellenzéki politikusokkal szemben, s a kormány ahelyett, hogy azonnal feljelentést tett volna az ügyben, vádaskodásba kezdett. A NER teremtette közhangulatban csak idő kérdése volt, hogy mikor fajul odáig a helyzet, amikor már demokrata ellenzékiek mozgását akadályozzák (vagyis fizikai létükben fenyegetik) semmitől vissza nem riadó, a hatalom által védelmet élvező elemek.
Félreértés ne essék: közvetlen kapcsolat van a népszavazásról szóló hatályos törvény és a február 23-ai botrány között. Ugyanis, ha meg lehet akadályozni egy referendum kezdeményezését, akkor az illiberális államban hívők nyilván élnek is ezzel a lehetőséggel. Így tehát közvetlen kapcsolat áll fenn az Ön népszavazási törvényjavaslatra leadott „igen" szavazata és a demokratákat ért minapi inzultus között. Vagyis, sajnálatos módon az Ön személyes felelőssége is mindaz, ami tegnap a Nemzeti Választási Irodánál történt!
Polgármester Úr! Értékrendem szerint hiszek abban, hogy mindenkiben ott lakozik a jó érzés, még ha vélt vagy valós személyes körülményei nem engedik is meg annak felszínre törését. Lelkiismeretére apellálok tehát most, s kérem, hogy szólaljon fel az említett incidens kapcsán, ítélje el az erőszakos módon fellépőket, s álljon a népszavazási kezdeményezést benyújtani szándékozók mellé. Akkor is, ha céljaikkal netán nem is ért egyet. Így tesznek a demokráciák nagyszerű politikusai, akik akkor is védelmezik ellenfeleik jogait, ha esetleg élesen elutasítják is az – amúgy a maguk logikája szerint következetes és jogos – érveiket. Mert a pártállás lényegtelen, hiszen közös a hazánk, s ne akarjunk másnak olyan sorsot, amelyet magunknak és szeretteinknek sem kívánnánk.
Kérem, gondoljon arra, hogyan érezte magát a rendszerváltozás előtt, amikor Önt érték fenyegetések és megaláztatások. S emlékezzen a kilencvenes évek nem ritkán felemelő és élvezetes parlamenti vitáira, amikor az egymás iránti tisztelet még általános volt a megszólalásokban és a politikusi magatartásban. Mutasson példát arra, hogy a demokratikus elkötelezettség és az emberi méltóság tisztelete nem válogat, hanem minden embertársat, ha úgy tetszik: teremtett lényt egyenlőnek ismer el. A 2013-as törvénnyel kapcsolatos szavazását nem tudja megmásítani, de valamit jóvátehet higgadt, de határozott kiállásával.
Nem vagyok hajlandó feladni a reményt, hogy sikerül ebben a súlyos kérdésben közös nevezőre jutni Önnel, ezért várom válaszát. Biztosítom arról, hogy a demokrácia védelmében, a bármilyen színben jelentkező önkénnyel szembeni fellépésben és egymás méltóságának megvédésében mindig számíthat rám!
