galéria megtekintése

Hetvenben nyolcvan

Müller Sándor, a Vasas korábbi virtuóz karmestere Oslóban, Eb-selejtezőn debütált a válogatottban 1970. október 7-én – 3-1-es győzelemmel –, majd benne volt abban a csapatban, amely 1981-ben kétszer is legyőzte a norvégokat a vb-selejtezőkön (2-1, 4-1). Honfitárs labdarúgóinknak azóta egyszer sem sikerült nyerniük az északiak ellen...

– Miként fogadta röviddel a hu­szonkettedik születésnapja után, hogy Hoffer József meghívta a címeres mezes keretbe? – kérdeztem Müllert.

– Ahogyan emlékszem, a szövet­ségi kapitánynak nem kellett könyörögnie a megjelenésemért...

– A Vasas a bajnokság Oslót megelőző első hét fordulójában hatszor nyert, egyszer kikapott. Szegeden az ön duplájával aratott 2-0-ás diadalt, Győrött szintén Müller-góllal győzött 2-1-re. Közben az FTC elleni 2-0-ás rangadón a nem akármilyen mezőny legjobbjainak egyike ugyancsak ön volt... A formája alapján számított Hoffer invitálására?

 

– Örültem, hogy a Vasasban helyet kapok. Ha ment a játék, azért ment, mert muszáj volt jól futballozni, különben rád sem hederítettek volna; nemhogy a válogatottnál, még a klubban sem.

– Nézem az oslói összeállítást: a középpályán Halmosi Zoltán, Kocsis Lajos, Müller Sándor, elöl Fazekas László, Bene Ferenc és a szintén újoncként bevetett Nagy ­László... Nem lehet mondani, hogy a védekezésre összpontosítottunk!

– De magunkat nem is kellett leszerelnünk. Öt támadó futballistával is lehet játszani, ha nyolcvan százalékban nálunk van a labda.

– Annyit volt nálunk?

Edzőtábor 1970-ben Norvégia előtt: Müller és a fekvő Vidáts Csaba Fotó: Képes Sport
Edzőtábor 1970-ben Norvégia előtt: Müller és a fekvő Vidáts Csaba
Fotó: Képes Sport

– Negyvenöt éve ezt nem mérték, ám aligha tévedek sokat. Nekünk eszünkbe sem jutott, hogy a norvégokat ne tudnánk megverni. A három-egyért nem is nagyon dicsértek meg bennünket. Aztán az Oslóban még középhátvédet játszó Mészöly Kálmánnak húsz esztendővel később Bergenben – már szövetségi kapitányként – a null-null miatt is balhéja volt.

– Volt neki a 4-1 miatt is!

– Nemcsak azon a norvégokkal vívott és filmre vett selejtezőn, hanem mindig mondta a magáét. A nyolcvankettes világbajnokságon a belgák elleni egy-egyes meccsen lecserélt. Engem? – kérdeztem tőle. Nem idézem fel, mit válaszolt... De nem vettem a lelkemre. Akkor már másfél évtizede közelről ismertem őt; tudtam, milyen.

– A szakvezető szavai a Népsta­dionban elvesztek: abban az 1981-es esztendőben a válogatott legalacsonyabb hazai nézőszáma 65 ezer volt.

– Mi nem a bankszámlát: a telt lelátókat néztük. Pedig akkor már Mészáros Feri, Martos Győző, Bálint Laci és Fazekas Laci is külföldön futballozott, velem együtt. Az itthon játszóknál jobban kerestünk, ám Kiss Laci sem a pénzzel törődött: kinn is meg itthon is szerzett két gólt a norvégok ellen. Az oslói meccset az emlékezetes íveléssel döntötte el egy-egynél, de könnyű dolga volt: tőlem kapta a labdát...

– Az előttünk álló magyar–norvég párharcról mit gondol?

– Sokan hajlamosak úgy kapaszkodni a pótselejtező két meccsé­be, mintha ezen állna vagy bukna a magyar labdarúgás sorsa. Nem szerencsés e beállítás. Annál szerencsésebb lenne a siker...

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.