galéria megtekintése

2015 a sportban: Hab a vízen

0 komment

Munkatársainktól

A hamarosan búcsúzó esztendő sportvilágának kiemelkedő egyéniségeit, drámai, felejthetetlen pillanatait idézi fel négy, lapunk által felkért neves szerző. Háromrészes összeállításunk szubjektív, és a teljesség igénye nélkül készült.

Egy híján minden

Nem tehetünk róla, Novak Djokovics a kedvenc teniszezőnk, mégis: amikor Tippmixen játszunk, gyakran ellene fogadunk. Ha kikap, nagy pénz üti a markunkat; ha győz, mint általában, akkor nagy játékkal győz. Akkorával, hogy az feledtet minden veszteséget. Az idén a Roland Garros döntőjében Wawrinkával játszott, és a svájci élete legjobbjával legyőzte őt. Ám az embernek eszébe se jutott, hogy de hiszen a kedvence kapott ki; csak másnap lett szomorú.

 

Itt van a világ legjobb teniszezője, minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy végre első ízben nyerjen a párizsi versenyen, s mint később kiderült, egyszersmind megnyerve ezzel a sportág négy legnagyobb tornáját is. Így csupán az ausztrál, illetve a New York-i Openen és Wimbledonban győzött, no meg az ő győzelmét hirdeti Indian Wells, Miami, Monte-Carlo, Róma, Peking, Londonban pedig sorozatban negyedszer lett a sportág világbajnoka. Ha a Roland Garroson nem kap ki négy szettben Wawrinkától, akkor már most a 2010-es évek legnagyobb teniszezője, így viszont csupán zseni, aki az idén is ámulatba ejtette a világot; soha még ennyire sikeres szezont nem futott.

Csupán zseni
Csupán zseni
Tony O'Brien / Reuters

A teniszben az is jó, hogy nem csupán a győzelem számít, hanem a stílus is. A szerb játékos akkora egyéniség, hogy amikor játszik, az ember közben az ellenfeléért is szorít, mert Djokovics nem is annyira a könnyű meccsein, mint inkább legnagyobb konkurenseivel szemben mutat be példátlan kunsztokat, főleg vesztett állásban. Azt is már régen észrevettük magunkon, hogy a Federer vagy a Nadal elleni meccsein úgy vagyunk vele, mint annak idején a McEnroe–Connors-párviadalokkal: persze, hogy drukkolunk a favoritunknak, de a vetélytársának is, hogy az hozza ki a maximumot kedvencünkből. Ma már persze óránként több mint 200 kilométeres sebességgel érkeznek a legjobbak szervái, szinte azt hisszük, gépek az adogatók. Ám akkor, két gém között Djokovics egyszer csak bolondozni kezd, a közönség pedig rádöbben: azért a tenisz elsősorban mégiscsak játék.

Megyesi Gusztáv

Hadnagy uram

Magyar ember két eseményt néz különös kéjjel a tévében: amint a világban nagy tekintélyű emberek bűnügyeit tárják fel; nemkülönben azt, amikor Columbo hadnagy nyomozása végén a bűnösre bök. Ilyet itthon a valóságban nem lát.
Néhány éve egy New York-i reptéren őrizetbe vették, majd szexuális zaklatás vádjával letartóztatták Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap akkori vezérigazgatóját. Májusban a svájci hatóságok a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség zürichi közgyűlésére siető, mindenható elnökségének két vezetőjét, öt elnökségi tagját és néhány marketingigazgatót vették őrizetbe korrupció gyanújával. Az újabb botrány akkor tört ki, amikor Sepp Blattert újraválasztották ugyan, de négy nappal később kilátásba helyezte lemondását, noha utána is ő vezette a szervezetet. Eredetileg azt tervezte: az újabb elnökválasztásig lesz így. Ezen indult volna jó esélyekkel a Blatterrel időközben rossz viszonyba kerülő Michel Platini, csakhogy a botrány ellehetetlenítette a pályázatát. Korrupciós vád miatt eltiltották őket, pályafutásuknak vége.

Sportbarátok közt: Deutsch Tamás és Gömöri Zsolt
Sportbarátok közt: Deutsch Tamás és Gömöri Zsolt
Veres Viktor / Népszabadság

Nálunk maradnak a fentihez hasonló külföldi hírek és a Columbo-sorozat. A felügyelő, miután az utolsó kockákon a gyilkos jelenlétében levezeti a bűnügyet, rámutat a bűnösre, aki rendszerint valami olyasmit mond, hogy „jó munkát végzett, Columbo." Vagy: „Alulbecsültem a képességeit, Columbo." Aztán elvezetik. Nálunk ez sem így van, nézzük akár a Magyar Paralimpiai Bizottság vezetőjének lebukását: az elnök az irányítása alatt álló szervezet költségvetéséből fizette vissza saját devizatartozását. Mit mondana Columbónak Gömöri? „Rossz munkát végzett Columbo: etikailag lehet kérdéses, de jogilag tiszta az ügy" – magyarázná, majd emelt fővel távozna.

Hát ilyen okok miatt marad nekünk Columbo.

Kovács Zoltán

Csehül a mennyekben

Most, hogy egyre nagyobb az esély rá: a jövő évi olimpián egyetlen csapatsportban se leszünk érdekeltek, s az egyéniekben is olyan csekély a kvótánk, hogy azt a menekültügyben például simán elfogadnánk; most tehát, hogy ilyen szűken vagyunk, hogy finoman fejezzük ki magunkat, még inkább felértékelődnek a maradékok esélyei. Merthogy nekünk, magyaroknak, ezzel a múlttal, ami jutott, meg ezzel a balsorssal, mi régen tép, tíz aranyéremre mindenképpen jogunk van. Az nekünk jár.

Érmes Katinkánk
Érmes Katinkánk
Hannibal Hanschke / Reuters

Szerencsére úszásban csehül állunk. Sőt: Csehül. Sőt, sőt, egyre Csehebbül. (Persze, ha már ezt a szójátékot megengedtük magunknak, akkor a Hosszú Katinka nevével is kezdenünk kellene valamit, de – bár hosszan törtük rajta a fejünket – semmi használható nem jutott az eszünkbe.) Mindegy, a lényeg az, hogy úszóink­ erősebbek, mint valaha, ha kijön a lépés – helyesen: ha kijön a bukóforduló –, komoly aranyeső várható tőlük. (Ha meg végre bevezetnék a rövid pályás olimpiát, akkor aztán tényleg csak ránk sütne a nap: egészen rövid pályán még minden más sportban is volna esélyünk.)

Cseh László újra beérkezett
Cseh László újra beérkezett
Michael Dalder / Reuters

Az úszók magukban megoldhatják a magyarság teljes sikerigényét.

Hosszú Katinkát éppen egy esztendeje ezeken a hasábokon menny­be menesztettük, s méltán. A nemzet vasasszonya azóta is ott tartózkodik, hol is lehetne máshol. (Hacsak nem földi sajtótájékoztatón.) Győzelmeinek, világcsúcsainak csupán a versenyrendezők szabhatnak gátat, semmi más: mi meg csak tátott szájjal csodáljuk ezt a szűnni nem akaró produkciót, hallgatjuk ezt a mesét, mely – reméljük – még sokáig nem ér véget. Mindannyiunk Cseh Lacija­ viszont ebben az évben új fejezetet nyitott az úszás világtörténetében. A negyedik ikszbe lépve főnixként támadt fel poraiból – nekünk legyen mondva az a por, persze –, s versenyt verseny után nyerve, időeredményeket javítva ismét a csúcsra küzdötte magát. Nem tudom, hogyan csinálta (edző- meg környezetváltás az ilyesmihez ebben a korban már nem elég), de felhőtlenül örülök neki. Kevés olyan sportolót ismerek, akinek ennyi őszinte emberi gesztusa van: jár még neki egy újabb aranykor.

Jolsvai András

Erős Pisták

Minden idők legjobb kosárlabda-csapatának az 1995–96-os bajnokságot megnyerő Chicago Bullst tartják. Michael Jordan és társai 82 alapszakaszmeccsükön csak tízszer kaptak ki, a playoffban 15:3 volt a győzelem- vereség mutatójuk. Annak az együttesnek volt fontos kiegészítő embere Steve Kerr, aki játékosként öt bajnoki aranygyűrűt húzhatott az ujjára.

No és 1982 óta az első olyan edző, aki újonc idényében meg sem állt a bajnoki címig. Méghozzá azzal a Golden State Warriorsszal, amelyik az utóbbi negyven évben néha annak is örült, ha a rájátszásba jutott! Noha az oaklandiek minden idők harmadik legjobb eredményével (67:15 az alapszakaszban, 12:5 a playoffban) söpörtek végig az NBA-n, sokan mégis fanyalogtak, mondván: végig szerencséjük volt, mert mind a négy rájátszásbeli ellenfelük első számú irányítója megsérült, sőt a nagy döntőben a Clevelandnek nem csupán Kyrie Irwing, hanem Kevin Love­ hiányával is meg kellett küzdenie. Le­Bron James hiába dobott a döntő hat találkozóján 35 pont felett átlagban, ez a Warriors ellen nem volt elég. A Golden State megérdemelten nyert, sőt a most zajló idényben rekordot jelentő 24 győzelemmel kezdett, és karácsonyig csak egyszer kapott ki! Így a szakcikkek tucatjai immár arról szólnak, mi is lenne a végeredmény, ha a jelenlegi Warriorst képzeletben összeeresztenék a húsz évvel ezelőtti Bullsszal.

Batman Curry
Batman Curry
Reuters/USA Today Sports

Nemcsak a padon, a pályán is egy – erős – Pista a vezér. Stephen Curry kapcsán – ha nem is úgy, mint ő labdával – dobálózhatnánk a statisztikai számokkal, hogy edzésen egyszer 77 hárompontos kosarat dobott be egyhuzamban; hogy ő lett a bajnokság legértékesebb játékosa, jelenleg meg majdnem 32 pontot szór meccsenként; de furcsamód őt azért kedveljük igazán, mert látszatra egy közülünk. Ifjoncként azt tartották róla, sosem lesz NBA-játékos, mert túl pici. Majd, hogy sose lesz kimagasló klasszis, mert túl sérülékeny. Százkilencvenegy centi lett, de követhetetlen cselei, bámulatos betörései után ma az általános vélekedés: ha Jordan volt a Superman, akkor ő a Batman.

Az 1992-es All Star-gálán apja, Dell Curry – amíg a tripladobó versenyen vett részt – az akkor négyéves „Pistikét" Biserka Petrovicra­ bízta, kinek fia, a legendás Drazen egy évvel később autóbalesetben elhunyt. Huszonhárom év múltán Stephen első dolga volt a döntőben viselt mezeinek egyikét eljuttatni Zágrábba, a Drazen Petrovic Múzeumba. A legsokatmondóbb adat, hogy jelenleg az USA-ban valamennyi sportoló közül az ő mezéből adják el a legtöbbet.

Nőügyei nincsenek, csak három nője: két kislánya és egy asszonya. Neje, Ayeska roppant büszke rá. S még azt sem sajnálja, hogy miért­ nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül...

Hajdú B. István

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.