Harminc esztendeje fényesen ragyogott a hazai kézilabda csillaga: 1986. március 8-án a svájci férfi-világbajnokságon döntőt játszott a magyar válogatott. Az emlékekről beszélgettünk Marosi Lászlóval, a csapat egyik játékosával, a tatabányai klub ügyvezetőjével, a szövetség alelnökével.
– A döntőig minden meccset megnyertek, ott nagy küzdelemben 24:22-re kikaptak a jugoszláv csapattól.
– A második hely a sportág férfiszakágának eddig legjobb eredménye.
– Hol az érem?
– Az anyukámnál. Magunk közt szólva: már jó régen vettem a kezembe.
Csoportmeccsek: Dánia ellen 25:21, Svédország 25:22, Algéria 23:129. Középdöntő: Izland 21:20, Románia 19:.17, Dél-Korea 32:24. Döntő: Jugoszlávia 22:24.
– Akkoriban négyévente tartották a vb-ket. Így még értékesebb a siker.
– Pontosan. Amióta Európa-bajnokságokat is rendeznek, nagyon sűrű a program. Az olimpiák évében még az Eb-ken is helyt kell állniuk a csapatoknak.
 |
| Marosi ezüstös hajjal Fotó: Mediaworks |
– A legemlékezetesebb meccs?
– A vereség ellenére mindenképpen a döntő. Nagy élmény volt Zürichben az aranyéremért játszani. Szinte azonos esélyekkel lépett pályára a két csapat, de a jugoszláv együttes rutinosabb volt a miénknél. Szívesen gondolok a románok elleni találkozóra is, amikor a végén lőttem egy nagyon fontos gólt.
– A válogatottban huszonhárom évével a fiatalabbak közé tartozott. Hogyan fogadták az öreg rókák, mint Kovács Péter , Kenyeres József, Kontra Zsolt?
– Egyetlen rossz szavam sem lehet. Mindenki tudta, mi a dolga, persze tiszteletben tartottam a hierarchiát. S ha már fiatalság: Mocsai Lajos szövetségi kapitány is csak harminckét éves volt, nem okozott gondot, hogy nagyon sok játékossal egyidős volt.
A csapatsportágakban a magyar együttesek 1986-ban a férfi kézilabda- és a futball-válogatotton kívül nem szerepeltek fényesen. A férfi vízilabdázók például a csalódást keltő 9. helyen végeztek a vb-n, a nők a hatodikok lettek, a női kézisek és a kosarasok a nyolcadikok, a jégkorongozók a C -csoportban a hatodikok. S ugye, a hazai futballisták harminc esztendeje szerepeltek legutóbb világversenyen: a mexikói szereplést most feledje jótékony homály, viszont Marosiék ezüstérme után nyolc nappal a Mezey-együttes a Népstadionban 3-0-ra győzte le a brazilokat csapatot.
– A siker kulcsa?
– Győztes típusú kézilabdázók szerepeltek a csapatunkban. Jellemző eset: Kovács Péternek az Algéria elleni meccs után begipszelték a kezét, ő azonban levette a kötést, és sérülten végigjátszotta a világbajnokságot. A vesztes döntő után érthetően nem voltunk túl vidámak, de a hazaérkezés utáni fogadtatásból éreztük: nagy eredményt értünk el.
 |
| Kovács Péter az Izland elleni meccsen MTI |
– Mikor lehet ismét vb-döntős csapatunk?
– Több területen évtizedes a lemaradásunk, sok mindent teljesen másképpen kell csinálni, javítani muszáj az infrastruktúrán, az edzőképzésen. Nem tudok időpontot mondani...
Bíró Imre: a Gyöngyös kapusedzője. Bordás József: testnevelő tanár. Debre Viktor: a Gyöngyös edzője. Fodor János: Svájcban él, sokáig edzősködött. Gyurka János: a Nemzeti Kézilabda Akadémia edzője. Hoffmann László: egy szélerőműpark résztulajdonosa. Horváth Gábor: elnökségi tag volt Veszprémben. Iváncsik Mihály: egy győri autógyárban dolgozik. Kenyeres József: edző a Vasasban. Kontra Zsolt: a Tatabánya technikai vezetője. Kovács Mihály: a PLER utánpótlásedzője. Kovács Péter: a Neka edzője. Oross László: autóbalesetben meghalt. Szabó László: nehéz körülmények között él, elszakadt a sportágtól.
