Ez a baj a magyar tenisszel
Kapros Anikó szerint a kevés versenyző, az infrastruktúra, a jó edzők és a menedzserek hiánya az oka annak, hogy a magyar tenisz a környező országok eredményeihez képest a futottak még kategóriába tartozik.
A néhány napja véget ért női tenisz-vb-t a lengyel Agnieszka Radwanska nyerte a cseh Petra Kvitova előtt, a román Simona Halep a világranglista második, a cseh Lucie Safarova a nyolcadik helyezettje. A legjobb magyar, Babos Tímea a 85. – párosban a 11. –, a feltörekvő tehetségek közül Gálfi Dalma a 298., Stollár Fanni pedig az 523. Éles a kontraszt, főleg, ha azt is figyelembe vesszük: ehhez a sporthoz nem kellenek különleges körülmények. Értsd: ha alpesi síben akar valaki jó eredményt elérni, nem árt, ha országában vannak magas hegyek.
Kapros Anikó 2000-ben megnyerte az Australian Open juniorversenyét, Szávay Ágnes 2005-ben szintén a fiatalok között a Roland Garros egyéni és páros viadalát. Utóbbi a felnőttek között a világranglistán tizenharmadik is volt, a 2007-es US Openen a negyeddöntőig jutott.
Azzal ma már nem érdemes foglalkozni, hogy a lányok annak idején miért nem lettek sikeresebbek, azzal viszont annál inkább, mi az oka annak: a környező országokhoz képest – nem csak női vonalon – idehaza miért nem prosperál a tenisz?
|
Ütő és labda nélkül
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Hobbiszinten népszerű a sportág, de nagyon kevesen teniszeznek versenyszerűen – kezdi a ma már tenisziskolát vezető Kapros. – Amikor még játszottam, a fiatalok viadalain százhuszonnyolcas főtábla volt. Ma a jó tréner is kevés, pláne, hogy korszerűbb módszereket kellene alkalmazni. Az infrastruktúra sem ideális. Noha az utóbbi években nagyon sok pálya épült, a legtöbbjük salakos borítású. A versenyek többségét viszont kemény borításon rendezik. S nem várható, hogy javul a helyzet: a teniszklubok tulajdonosai az amatőr teniszezőkre alapozzák a bevételüket, a hobbisták pedig a salakot kedvelik. Nem megfelelő a menedzselés sem, elvétve akad olyan szakember, aki ismeri a kulisszatitkokat, s tudja, mikor melyik tornára érdemes elmenni.
Kapros szerint az a legjobb, ha a gyerek ötéves korában kezd el teniszezni, ha tízesztendősen már versenyen vesz részt, ha tizenöt évesen már bekerül a nemzetközi vérkeringésbe. Ennek alapján (ismerős?) minimum egy évtizedet kell várni a nagy áttörésre. Az utóbbi időben – főleg Gálfinak, Stollárnak, Bondár Annának köszönhetően – javult a helyzet; remélhetőleg e hármas nem jut Kapros és Szávay sorsára.
Kapros nemcsak beszél a változásról, hanem tesz is érte: Szávay Ágnessel és Gubacsi Zsófiával kitalálta a Happy névre hallgató teniszprogramot. A trió óvodás és iskolás gyerekekkel kívánja megkedveltetni a teniszt, akár „kiszállásos" alapon is. Az elnevezés telitalálat, legalábbis ezt bizonyította a keddi bemutató valóban boldog apróságokkal.
Vajon a magyar tenisz szurkolói mikor lesznek „hepik"?
