galéria megtekintése

Egy falat Chiellini

0 komment


Nagy N. Péter
NOL

Új étel kerülhet a brazíliai vendéglők étlapjára. Angliában már bejött: a Suarez sandwich steak keresett és nem is olcsó tétel, amióta a névadó Luis Suarez beleharapott a Chelsea izmos hátvédjébe, Ivanovicsba. A beleharapott kicsit elkapkodott kifejezés, mert valójában megmarcangolta a szerb védő jobb alkarját. Ez akkor 73 perc 35-nél volt, amikor már az ember nem mindig tud parancsolni az étvágyának.

Giorgio Chiellini mutatja a vállát az eset után Tony Gentile / Reuters

Tegnap, az olaszok ellen is körülbelül ekkor veszítette el a fejét az ezen a meccsen egyébként erőtlennek tűnő, máskor pedig ragadozószerűen veszélyes csatár. Csak közvetett bizonyítékok vannak rá most, hogy belekóstolt Chiellinibe. Egyrészt az azonnal összeomló olasz mutogatta a bírónak a bal vállát, bizonyára harapás nyomokkal, de erre még lehetne azt mondani, hogy egy itáliai bekk az ellenfél életrajzából is készül, és így könnyen juthatott arra a következtetésre: ha Suarez minden ok nélkül ráborul a vállára, majd ő éles fájdalmat érez, akkor az uruguayi enni próbált belőle. De ha nem volt fájdalom, egy valamire való olasz játékos akkor is érzi, és mutatja.

 

Egy kis segítséget kapott Suareztől, aki szintén elalélt, majd tápászkodva a fogsorát kezdte masszírozni. Ez lehetett az a pillanat, amikor az ügyvédje beleharapott a saját kezébe. Ekkora dilettantizmusra nem számított.

Mindez minden idők (eddigi) egyik legjobb világbajnokságának minden más tekintetben legszerencsétlenebb meccsén történt. Szinte semmi más nem utalt rá, hogy itt élet-halál harc folyik. Végül a (sikerre is) éhesebb csapat jutott tovább. De azért Uruguay most nem lehet nagyon büszke. A gasztronómia nem minden.

Lehet, hogy engem is megharapnak, de nem is elsősorban e meccsre gondolva úgy látom, hogy ezen a vébén a csapatok nem nagyon jók (itt rosszak voltak), a meccsek viszont szenvedélyesek, élményszerűek.

Suarez őszödi beszéddel felérő reakciója az eset után
Tony Gentile / Reuters

A csapatok ahhoz képest nem nagyon jók, amihez hozzászoktatott minket a televíziózás. Minden héten láthatunk hét-nyolc olyan társaságot, amelyet hibátlanul összeraktak, összevásároltak, majd végiggondolták, hogy mire jó az a játékosállomány, és azt nagyon kigyakorolták. Ehhez képest a nemzeti válogatottak karaktere az eredeti ellenkezőjére fordult.

Régebben egy-egy ország különböző klubjaiban játszó remek futballisták a válogatottban jöhettek össze, játszhattak még jobb társakkal, mint a klubjukban. Most viszont Messi egy olyan argentin válogatott élén száguldozik, amelynek középszerű középpályája van, Barcelonában ennél csak jobbakkal játszott. Ronaldo a portugáloknál legutóbb Eder személyében kapott ékpárt, akihez foghatóan gyenge futballistát edzésen sem láthatott Madridban, a holland csatárcsodák egy csak termetében nagy védelem előtt játszanak, és folytathatnánk a sort, míg elérkeznénk az angolokig, akik, ha nincs begyakorolva egy-két biztos jó játékuk, alig jutnak el a kapuig.

Márpedig a válogatottban nem lehet begyakorolni szinte semmit. Akik eljutnak a torna végéig, már fogják érezni egymást, az elején a zsenikre – Neymar, Messi, Müller és igen, máskor Suarez –, továbbá az áldozatkészségre van bízva minden.

Ezért pazar eddig a vébé, és ezért lesz még ennél is jobb. A futballidényben leharcolt játékosok patchwork-csapatai szakadnak meg a hazájukért. Szinte mindenkin érezni, hogy más lélekállapotban van, mint a klubmeccseken. Nem a milliárdos tévéközönség, hanem a néhány tíz- vagy éppen százmillió ember miatt, akinek valami megmagyarázhatatlan erőt ad, ha a nemzeti csapata sikerében ismerhet magára. Ezért mennek a játékosok szakadásig.

Rengeteg is a „gyalogsérülés". Amikor csak túl nagy erővel indulna, vagy teszi oda magát valaki, aztán húzódik, ficamodik, szakad. Nagyon sok a véres fej, a támolygó futballista. Mert a hazáért az ember meg tud és akar halni, ha az kell a győzelemhez. De nagy ötletek, katartikusan szellemes megoldások ritkán születnek ebben az állapotban. Talán majd a vége felé, amikor aki már odáig eljutott, biztos lehet benne, hogy nem csak meghalni kell a hazáért, hanem előtte szabad még játszani is egy jót. Az lesz az igazi.

És még a a hosszabbítások is csak most jönnek. Ahogy nekünk evés közben az étvágy - mint Suareznek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.