Hja, mondhatnók, az ázsiai országban spártai dresszúra alatt készülnek a sportolók... De ami fáj, az ott is fáj.
Óhatatlan, hogy e sportág kapcsán említést tegyünk a doppingról, hiszen korábban a súlyemelés maga volt a fertő. Ma már ritkábbak a lebukások, ám Houstonban nem szerepelhettek a bolgárok, mert az előkészületek időszakában több versenyzőjük mintája pozitív lett. A 94 kilós Pócza Vajk Károlyról a vb nyitónapja előtt derült ki: tiltott szert, sztanozololt szedett.
Az ő esete jól példázza a magyar súlyemelés abszurd helyzetét. Már szakácsként dolgozott, de szerette volna még megméretni magát. Mivel kevés itthon a jó képességű versenyző, a kerettel edzhetett, ám a csapatvezetőség negatív mintához kötötte a vb-részvételét. Aztán az eset lett negatív... Pócza csapattársai sem remekeltek: közülük a legjobb pozíciót Gyurkovics Ferenc érte el, aki a 105 kilósok között a 14. helyezést szerezte meg. Vaspöri Gábornak nem volt érvényes kísérlete, Baranyai János pedig sérülés miatt visszalépett. Mivel a csapat nem tudott a legjobb huszonnégy közé kerülni, így egyetlen kvótát sem szerzett. Egy kvalifikációs hely megszerzésére a tavaszi Eb-n lesz lehetőség.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy amíg a világ nagy részén reneszánszát éli a sportág, addig itthon megint a padlóra került? Ördögh István szövetségi kapitány volt egészen november 30-ig. A sikertelen szereplés után leváltották. A szakember 1975-ben alapította a szegedi szakosztályt, több mint két évig volt a válogatott szakvezetője. Higgadt maradt, amikor arról kérdeztem, mit rontottunk el. Először arról beszélt, hogy azokban az országokban, amelyekben sikeres a súlyemelés, jóval többen versenyeznek, hatékonyabb a kiválasztási rendszer, a jegyzett súlyemelők az év nagy részében központi edzőtáborban készülnek, s a sportegészségügyi hátteret – például a biokémikusok, orvosok tekintetében – sokkal jobban felépítették.
Igen, nem titok, ma már megfelelő tudományos háttér nélkül csak leejteni lehet a súlyt.
Itthon évtizedek óta kedvezőtlen a sportág megítélése, nincs példakép, a szülők nem szívesen adják súlyemelőnek fiukat, lányukat, mert – bár az utóbbi időben szinte doppingmentes itthon a súlyemelés – sokan emlékeznek a piszkos időkre; az athéni olimpián például három versenyzőnk akadt fent a doppingvizsgálaton. Hátrány még, hogy nincs rivalizálás, nem ösztönzik egymást a versenyzők.
Ördögh néhány éve letette az asztalra sportágfejlesztési tervét, szerinte abból sok minden hasznosítható lenne. Akár vele, akár nélküle.
A sikertelen vb után áll a bál: Nagy Ákos kétszeres junior-vb-győztes emelő lemondásra szólította fel a szövetség elnökét. – Nem távozom – mondta a Népszabadság megkeresésére Dobos Imre. – Azért, mert valaki leejti a súlyt, nem az elnök a felelős. (Hallottuk ezt már futballvezetőtől is. Emlékeznek, ugye: „Az elnök nem tud gólt rúgni.” – A szerk.) Csalódott vagyok, úgy érzem, minden feltétel megvolt a jobb szerepléshez. Meg kell majd vizsgálni, mi az oka a sok sérülésnek. A súlyemelés a tizenhat kiemelt sportág között szerepel, így pénz is volt a felkészülésre.
Tény, hogy kevés az emelő, a tehetséges, eredményes fiatalok felnőttként inkább elmennek dolgozni. Gyurkovics Ferenc – aki ott volt a vb-n, de már megszerezte a legmagasabb edzői minősítést –, továbbá Likerecz Attila vagy Szász László lehet az Ördögh-utód.
De vajon mikor lesz méltó utóda Baczakó Péternek, Földi Imrének, Tóth Gézának, Veres Győzőnek?
