Chelsea: angol beteg, ám a „speciális” Mourinho változatlanul jól van

Roman Abramovics, a Chelsea tulajdonosa nem volt ott a meccsen, de a találkozó után néhány órával ­„breaking newsként” érkezett az okostelefonokra az információ: Mourinhót – a múlt heti brit sajtóértesülésekkel ellentétben – nem ­fenyegeti az azonnali menesztés veszélye.

Talán az újabb büntetésektől tartva a tréner ezúttal nem kerülte el az újságírókat. A találkozót közvetítő BT sportcsatornájának azonnali kérdései közül hétre kitérő választ adott, majd annyit jegyzett meg: a „szurkolók nem hülyék”, illetve „nem aggódik az állása miatt”. Később, a hivatalos sajtótájékoztatón, ha óvatosan is, félreérthetetlenné tette Mark Clattenburg játékvezetővel szembeni érzelmeit, amiért a sporttárs megengedte, hogy a duplázó Philippe Coutinho első, egyenlítő gólja 35 másodperccel az első félidőhöz hozzáadott két perc letelte után szülessen meg, illetve a szünet után nem adott pirossal felérő második sárga lapot Lucas Leivának Ramires felrúgásáért.

A portugál orákulum szokásos cinikus stílusában bátorította az újságírókat: „Intelligens emberekként közöljék nyomtatásban, hogy a játékosok és a klub vezetői nem kapják meg a nekik kijáró tiszteletet.” Az ostromlott tréner ugyancsak ironikusan megígérte: legközelebb szemüveggel ajándékozza meg a tudósítókat, hogy jobban lássák, mi történik a pályán...

Mourinho fellélegezhet, ha egyik elődjére, a BBC Radio 5 adón meginterjúvolt Avram Grantra hallgat, aki szerint „Abramovics általában elég időt ad menedzsereinek, nem avatkozik be napról napra a tréner munkájába, és még akkor is, ha nem mennek különösebben jól a dolgok, szereti a higgadtság látszatát kelteni”. A The Sunday Express hátsó címlapján is ez áll: „Mourinho kitart és folytatja a harcot”. A The Independent on Sunday úgy tudja, a végső határidő november vége, addig kell az edzőnek kikapaszkodnia a gödörből. Ez három bajnoki és két BL-mérkőzést jelent, ám nagy kérdés: az orosz főnök bizalma nem fogy-e el a november 29-i Tottenham elleni rangadó előtt?

A The Sunday Timesban megjelent vezércikkében Hugh McIlvenney emlékeztet a Mourinho pályafutását végigkísérő ellentmondásokra. Irracionális kirohanásait, vádaskodásait mindeddig feledtették bámulatos sikerei. Most azonban nem ez a helyzet, így „összeesküvés-elmélete, előítéletekre és üldözésre való utalásai” saját pozíciójának és a játékosok önbizalmának egyaránt ártanak. A szakmát és a drukkereket is mind jobban idegesíti Mourinho narcisztikus személyisége.