Barcelona: Bravótól bravóig

Jégkorongozók szárazon Reviczky Zsolt / Népszabadság

Tokaji Viktor, a szakmai stáb tagja szerint az igazi csoda nem is a második hely megszerzése, hanem az odavezető út volt. A legelső, japánok elleni mérkőzésen botrányosan játszottak az első harmadban, ám szünetben Chermonaz kapitány taktikát váltott. Rájött, hogy nem a fiúknak kell igazodniuk az ő elképzeléseihez, hanem neki kell hozzájuk és a körülményekhez. Nem féltette a presztízsét. Egy kanadai edző! Hallottunk már ilyet? A régi taktikát felcserélte az újjal, amely jobban feküdt a csapatnak, és amelyben mindenki megtalálta a helyét, s innentől kezdve szárnyalni kezdett. Sokat mondó, hogy Rajna kapus meccsenként a korábbi negyven helyett csak tizenöt lövést kapott, igaz, ezeket többnyire bravúrral kellett védenie, nem véletlenül lett ő az év hazai jégkorongozója.

Ne felejtsük továbbá: jégkorongban nem az volt a fejlődés rendje, hogy előbb épültek a szuper hokicsarnokok, s csak azután volt hajlandó a felnőtt mezőny és az utánpótlás megtanulni hokizni. Hogy mást ne mondjunk: noha egyetlen magyar falu szélén sem magasodik jégpalota, a napokban véget ért U20 divízió 2/A világbajnokságot a szintén Chermonaz vezette magyar válogatott nyerte, egyetlen kétgólos győzelem kivételével minden ellenfelét minimum hat góllal verve.

Megyesi Gusztáv

NeWADA

Azt vallják a szakértők, hogy 2015 a botrányok éve volt az atlétikában. S hogy ezek a botrányok úgymond megrázták a sportok királynőjének egész világát. Előbb a nyáron szivárgott ki két német médium munkájának eredményeképpen, hogy a kétezres esztendők olimpiai helyezettjeinek többsége (vérmintájuk szerint legalábbis) doppingolt. Ahogyan a bajnokok többsége is: vérdopping és EPO, ez a divat ebben az évezredben. Aztán jött a novemberi skandalum, amikor az orosz szövetséget diszkvalifikálták úgy, ahogy volt, vezetőstül és atlétástul, mondván: ott államilag szervezett csalás folyik, a versenyzők doppingolnak, a vezetők pedig serkentik a serkentőszerek szedését, és eltüntetik a nyomokat. Úgyhogy az oroszok ki lettek zárva, amíg nem működnek együtt, meg sem közelíthetik a versenyeket, és ők sem rendezhetnek efféléket. Oroszország persze tagad, a sportminiszter politikai boszorkányüldözést emleget, a versenyzők az ártatlanság vélelmére hivatkoznak. De a nemzetközi szövetség most a sarkára állt, az új elnök azt mondta: egy élete, egy halála, megtisztítja a sportját a doppingtól. (Repül a nehéz Coe, ki tudja, hol áll meg.)

Orosz botrányhősnő: Marija Szavinova Lucy Nicholson / Reuters

Na, ez egy értelmezhetetlen mondat, ez a megtisztítós. Lecsaphatunk a szteroidokra, mondjuk, vagy az EPO-ra, de helyükbe jön (vagy már jött is) ezer másik. Az egész doppingüldözés a mai formájában nem több szemforgatásnál és persze busás üzletnél. Ma már egy ifjúsági versenyen sem érhet el eredményt az, aki nem doppingol, nemhogy egy olimpián: és ezt a nemzetközi szövetség éppúgy tudja, mint a doppingellenes ügynökség, a WADA, valamint minden edző meg versenyző. És tudja minden néző is persze, aki nemcsak újabb és újabb világcsúcsokat akar látni (régen túl vagyunk az emberi teljesítőképesség határán!), hanem a tiszta sport álmát is akarja a pénzéért. Komolyan mondom, olyan az egész, mintha a nyilvánosház kuncsaftja, dolga végeztén, még azt is követelné, hogy a kurtizán, ki kedvére tett az imént, mutassa be szüzességi bizonyítványát.

Ez az igazi botrány, hölgyeim és uraim.

Jolsvai András

Mese a 134 találatról

Ugyan mi rosszat lehetne mondani egy olyan futballcsapatról, melynek még az összeállítása is legtöbbször úgy kezdődik: Bravo... A Barcelona együttesének nagyságát persze nem chilei kapusa, hanem dél-amerikai csatársora fémjelzi igazán. Ahogyan a XXI. században nem szorul magyarázatra, mi az hogy SMS, azt is mindenki tudja, mi az MSN: Messi, Suarez, Neymar.

Ebben az évben – lapzártáig – az argentin 52 meccsen 47, az uruguayi 56 mérkőzésen 46, a brazil 52 találkozón 41 gólt szerzett. Ez összesen 134 meseszép találat. A három latin szólista virtuóz zenekarával a világ bármely pontján mindenkor és mindenhol megcsinálta a fesztivált. Májusban Barcelonában, a Király Kupa döntőjében 3-1 a Bilbao ellen; június­ban Berlinben, a Bajnokok Ligája döntőjében ugyanennyi a Juventussal szemben. Augusztusban Tbilisziben öt gólt kellett rúgni az európai Szuper Kupa-döntőn a négyszer beköszönő Sevillának; decemberben Jokohamában három is elég volt a klub-vb utolsó meccsén a River Plate-nek. E négy döntőben 14 katalán gól esett, ezek közül Messi négyet, Suarez ötöt, Neymar kettőt vállalt. Közben a tavasszal a Barca nyerte a spanyol bajnokságot, amelyben jelenleg is vezet; veretlenül nyerte BL-csoportját, úgy hogy négy napon belül 4-0-ra lemosta a Real Madridot a Bernabeuban, és 6-1-re kiütötte az AS Romát a Camp Nouban.

Mesterhármas: Suarez, Neymar, Messi Albert Gea / Reuters

Utóbbi meccset volt szerencsém a helyszínen látni, már amennyire szabad szemmel követni lehetett a nagy hármas bámulatos összjátékát. A két hónapos kihagyása után először kezdő Messivel két gólt rúgattak társai, ő pedig lemondott a mesterhármasról, amikor egy jogos büntető megítélésekor odadobta a labdát az addig mindenkit kiszolgáló Neymarnak. (Más kérdés, hogy ő elflegmáskodta a 11-est.) Szinte hihetetlen, de igaz: a brazil klasszis 2013-as bemutatkozása óta a Barca nem vesztett meccset, ha Messi és Neymar egy­aránt kezdett.

Ám róluk eddig is tudtuk, hogy varázslók, Suarezről viszont csak annyit, hogy az apját hívják Rodolfónak... Ő az idén mindenkit meg­győzött, egyenértékű a másik kettővel. A klub-vb-n két meccsen öt gólt ért el, az elődöntőben triplázott, és ez Világ Kupa-mérkőzésen csak egy valakinek sikerült. Az 1962-es Benfica–Santos meccsen (2-5) bizonyos Pelének...

Az igazsághoz tartozik, hogy 2015-ben a dél-amerikai váloga­tottak kontinenstornáját nem Uru­guay, nem a Neymarral felvonuló Brazília, sőt nem is a Messit csatasorba állító Argentína nyerte. Hanem Chile. Kapujában a döntőbeli tizenegyespárbajban sorsdöntő lövést védő Bravóval...

Hajdú B. István

Furi negyed

Az az ember, aki november közepén egyszerre veszítette el vagy négy profiboksz-szervezet világbajnoki övét, 1993-ban lépett színre, akkor junior­ Európa-bajnok lett. Utána még kikapott a junior világbajnoki döntőben, aztán nem sok vereséget szenvedett már. Mi történt 1993-ban? Alain Prost lett a Forma–1-es világbajnok, Magyarországon Antall József volt a miniszterelnök.

Vlagyimir Klicsko a bátyjával, Vitalijjal együtt két évtizeden keresztül uralkodott a profi nehézsúlyban. Ketten együtt több mint száztíz meccset vívtak; Vlagyimirnak négy, Vitalijnak két veresége akadt, megszámlálhatatlan KO és TKO, minden azt mondatná, hogy a nehézsúly valaha volt legnagyobb ökölvívói ők, csakhogy ez nem lenne igaz. Ami a nyomukban maradt, az a rettenetesen sok győzelem, kiütés, leléptetés, és itt alighanem meg is szakad a felsorolás. Amikor az ellenfél közel lép, akkor megindul az egyenes, a többi a bíró és az orvosi stáb dolga.

Az új Tyson: Fury (balról) Lee Smith / Reuters

A Tyson Fury elleni vereség több és súlyosabb volt a korábbiaknál. A várakozás ugyanaz volt, mint régebben: a brit néhány menetet ugrál, aztán belenéz valamelyik egyenesbe. Nem ez történt.

Amióta létezik profi boksz, minden bajnok hagyott valamit az utókorra. Marciano, Foreman, Mike Tyson. Muhammad Alit direkt hagytam külön mondatba, mert eszmény volt, mint minden, ami 1968-hoz kötődik. Jimi Hendrix, a Quartier Latin, Cassius Clay: ebbe a sorba a Klicskók nem férnek bele, nem hagytak hátra szinte semmit. Egy zongora volt Vitya is, Vova is. Betolták őket a ringbe, és néha lecsapódott a tető.

Hogy Fury hova fér, mit jelent majd, arra tipp sincsen. A nagy győzelem után így nyilatkozott: „Nem vagyok szexista, csupán úgy gondolom, hogy egy nőnek vagy a konyhában vagy a hátán fekve van a helye...”

„Azt kell mondjam, jó néhány kereke hiányzik a fejéből” – mondta róla Klicsko, és azt hiszem, ez stimmel.

Kovács Zoltán