– Az NFL-csapatok magyar szurkolói klubjai is sorra alakultak. Különbözik-e az a mentalitás, ami a labdarúgás és az amerikaifutball szurkolóit jellemzi?
– Az amerikaifutball nézőiben jóval kisebb indulatokat kavar, ha a riporterről – vagy a stúdióba behívott szakértőről – tudni lehet, kinek drukkol. Sokkal kevésbé jellemző, hogy a szurkolók a másik csapatot szidják, gúnyolják. A sportág szeretete a legfontosabb.
– Tetszett, hogy az őrjítően izgalmas Seattle–Green Bay főcsoportdöntő után a magyar drukkerek beírogattak egymás fórumára, a vesztes gratulált a győztesnek, a győztes pedig a vesztesnek.
– Ez is csak azt bizonyítja, amit az előbb mondtam. El tudja képzelni valaki, hogy egy Real Madrid–Barcelona után a szurkolók gratuláló üzeneteket küldözgetnek a másik tábornak? Sejtelmem sincs, miért van így. Talán az amerikaifutball iránt másfajta rétegek fogékonyak.
|
„Minden kérésünket igyekeznek teljesíteni”
Korponai Tamás / Népszabadság |
– Milyen érzés egy NFL-rangadó után magyar bajnoki futballmecscset közvetíteni?
– Nyilván nem lehet összemérni a kettőt. Az egyik a sportág csúcsterméke, míg a magyar focibajnokság… Nos, erről a legkevésbé sem lehet ugyanezt elmondani. Abból a szempontból viszont nincs különbség, hogy a közvetítés előtt megpróbálok mindkettőre ugyanolyan tisztességesen felkészülni.
– Mire ez a beszélgetés megjelenik, már Phoenixben lesz. Az Arizona Cardinals stadionjában rendezik a Seattle–New England döntőt. Kilencedik alkalommal tudósít a helyszínről. Melyik a legemlékezetesebb Super Bowlja?
– Nincs rangsorom, képtelen lennék egyet, de akár kettőt is kiemelni. Mindegyik másért emlékezetes. A tavalyi döntőt New Yorkban rendezték. Az úgynevezett szurkolói zónát a Broadway egy részén jelölték ki; akkora volt a tömeg, hogy konkrétan nem tudtunk megmozdulni. Úgy álltunk egymás mellett, mint olajos heringek a konzervben. Bár Phoenixben másfél millió ember él, a belváros egészen kicsi, tíz-tizenöt perc alatt gyalog bejárható. Valószínűleg a felhajtás is kisebb lesz, mint amilyen New Yorkban volt. A stadionon belül azonban mindig garantáltan fantasztikus a hangulat. Számomra külön is nagy élmény, hogy a Super Bowl előtt szervezett sajtóeseményeken alkalmam van találkozni a sportág élő legendáival, játékosokkal és edzőkkel.
|
A sportág szeretete a legfontosabb
Brian Snyder / Reuters |
– Nem csodálkoznak, hogy egy magyar riporterrel hozta össze őket a sors?
– Dehogynem! Sosem mulasztom el megemlíteni, honnan jöttem, ilyenkor elkerekednek a szemek.
– Tudnak rólunk valamit?
– Nem sokat, legtöbbször csak annyit, hogy pici ország Európában. Gyakran átveszik a riporter szerepét, és ők kezdenek engem kérdezgetni arról, mennyire népszerű nálunk az NFL meg az amerikaifutball. Hozzátartozik egyébként, hogy semmilyen megkülönböztetés nincs. Az újságírók egyforma bánásmódban részesülnek, nem számít, ki melyik országból érkezett. Az NFL-es szervezők és az ottani tévécsatorna stábjának tagjai minden kérésünket igyekeznek teljesíteni. Hihetetlenül profik.
|
A Seattle quarterbackje, B.J. Daniels interjút ad az NBC-nek. Az újságírók egyforma bánásmódban részesülnek
Matthew Emmons-USA TODAY / Reuters |
– Néhány éve azt mondta: ha választania kell a labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő és a Super Bowl között, akkor az amerikaifutballt választja. Ma sincs másként?
– Tavaly szerencsés voltam, mert mind a kettőt én közvetíthettem, de ez nem mindig jön össze. Nincs másként ma sem: a Super Bowlt választanám. A Bajnokok Ligájában a szezon kezdete előtt nagy biztonsággal tudjuk, melyik az a négy csapat, amelyik közül kettő finalista lesz. Az NFL-ben ennél lényegesen kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, általában a döntők is színvonalasabbak és szorosabbak.
– A tavalyi pont nem volt az, a Seattle lemosta a Denvert.
– Az azt megelőző években viszont az utolsó percekben dőlt el, ki lesz a bajnok. Nagyon meglepődnék, ha a mostani Super Bowl sima meccs lenne.
