S hogy mi van ma? Amióta a kormány a hétvégi pótlékot csökkentette, ugyanígy leolvadt a cafeteriakeret és az adójóváírás is. Az utóbbi években már 80-90 ezer forintot tudott csak hazavinni, ráadásul időközben az építkezések is megritkultak, és a munka mellett is egyre kevesebb kereseti lehetőség akadt. Az, hogy most a kormány megszünteti a vasárnapi munkát, már csak halottnak a csók: az utóbbi években szerinte – ezt más dolgozók is megerősítik – miután a kormány lefaragta a hétvégi pótlékot, már nem igazán volt értelme vasárnap dolgozni, mivel azzal alig három-négyezer forint többlethez jutottak havonta.
A cég, ameddig csak tudott, juttatott a dolgozóinak – hangsúlyozza Erzsébet, aki egy főváros közeli áruházban dolgozik még tavaszig.
Mintha csak robotok lettünk volna. Az volt parancsba adva, hogy minden vásárlót meg kell fogni, és rá kell beszélni őket olyan dologra is, amit voltaképpen nem is akartak megvenni.
Régen a Baumaxnál jó volt dolgozni, családias volt a légkör, ha valakit baj ért, akkor a melósok összedobtak egy kis segítséget, de a főnökök is igyekeztek segíteni, ahol csak lehetett, kölcsönt is adtak, és a műszak végén az áruház kijáratában sem állt senki stopperrel. Szemet hunytak, ha valakinek fusizás miatt egy kicsivel hamarabb kellett elmennie. Emiatt is volt, hogy a Baumaxnál nem cserélődtek a dolgozók olyan viharos gyorsasággal, mint a nagy élelmiszerláncok darálójában. A többség hosszú évek óta volt alkalmazásban. Azután beütött a válság, és a Baumaxnál is gyorsan visszaesett a forgalom.
Ekkor a válságtűrőbb országok áruházai tartották el a gyengébbeket – a magyar áruházak az utóbbi csoportba tartoztak. A megszokott juttatások lassan csökkenni kezdtek. Míg korábban még évi két alkalommal is el tudtak menni kirándulni a munkahelyi kollektíva tagjai, később ebből már csak egy karácsonyi vacsora maradt, ahol repetázni sem igazán lehetett. A fő baj azonban az volt, hogy a szakma is megváltozott.
– Megmondom őszintén, megcsömörlöttem a kiskereskedelemtől. Pedig régen imádtam bejárni. A válság után a cégnél is eluralkodott az a szemlélet, hogy a vevő a minden, az eladó pedig úgyszólván semmi. Mintha csak robotok lettünk volna. Az volt parancsba adva, hogy minden vásárlót meg kell fogni, aki bejön az áruházba, és rá kellett beszélni őket olyan dologra is, amit ők voltaképpen nem is akartak megvenni. Ez sokszor nagyon kellemetlen volt eladónak és vásárlónak egyaránt.
|
Reménysugarat jelent, hogy az osztrák XXX Lutz itteni leányvállalata, a Möbelix vette meg az áruházak jó részét
Veres Viktor / Népszabadság |
Pontosan emiatt a legtöbb barkácsáruházi eladó húzódozik attól, hogy elmenjen egy élelmiszermultihoz, ahol végképp nem számít a képzettségük. Az egyik dolgozó szerint – aki névtelenséget kért, mert a még hátralévő két hónapját is itt szeretné ledolgozni – a fővárosi áruházakban dolgozóknak lehet esélyük arra, hogy állást találjanak az ágazatban.
– A környékünkön is évek óta kint van az Aldi és a Lidl álláshirdetése is, ami annyit jelent, hogy állandóan távoznak onnan valamiért. – Hasonló véleménnyel van a dolgozó a többi láncról is. Szerinte azok is csak ilyen lélektelen robotmunkára kényszerítik az embert, aminek nem sok köze van a valódi kiskereskedelemhez.
De ugyanígy vélekedik Balázs is a most a Baumax-dolgozókért bejelentkezett gyárakról is. Úgy hírlik, hogy több nagy üzem is jelezte, hogy tudná alkalmazni az állás nélkül maradt bolti eladókat összeszerelőként.
– Azt az ellenségemnek sem kívánnám – mondja Balázs. Tapasztalatból beszél: korábban rövid ideig az egyik számítástechnikai üzemben dolgozott. Szerinte a vidéki áruházak munkásai már aligha tudnak elhelyezkedni. Reménysugarat jelent, hogy az osztrák XXX Lutz itteni leányvállalata, a Möbelix vette meg az áruházak jó részét, és az ottani vezető, Simonyi András korábban a Baumax vezetője volt. A dolgozók biztosra veszik, hogy Simonyi próbál majd rajtuk valahogy segíteni.
Az azonban kérdés, hogy melyik áruház helyén és mikor tudna az új bútoráruház elindulni. Balázs szerint ahol ő dolgozott, korábban egy Retz bútoráruház már csődbe ment, ráadásul a Baumaxot jócskán át is kellene alakítani ahhoz, hogy bútorárusításra is alkalmas legyen. Balázs elgondolkozik: ha nagyon sok pénze lenne, ő venné meg az áruházat, ahol dolgozik. Szerinte a megye egyik legnagyobb tüzéptelepét lehetne ott kialakítani, ha valakinek lenne erre pár százmilliója. Neki momentán nincs. Marad a B terv: Ausztria vagy Norvégia.
