galéria megtekintése

Az állás nem egyenlő

Az írás a Népszabadság
2014. 02. 21. számában
jelent meg.


Pető Péter
Népszabadság

Jerome Champagne, a FIFA korábbi főtitkárhelyettese januárban bejelentette: versenybe száll a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöki posztjáért. A francia pályázó diplomataként kezdte karrierjét, majd a futballszervezethez szerződött, ahol több mint egy évtizeden át dolgozott vezető beosztásokban, mielőtt 2010-ben elhagyta a FIFA-t. A 2015-ös tisztújításra készülő ötvenöt éves szakember – akinek nem kisebb támogatója van, mint Pelé – exkluzív interjút adott lapunknak.

– Évekig Joseph Blatter elnök közeli munkatársainak egyikeként dolgozott. Igazak-e azok a híresztelések, amelyek szerint valójában most is az ő csapatában játszik?

– Nem személyeket szolgálok, hanem a futballt. Ezért küldtem el 2012-ben a FIFA tagszövetségeinek a Milyen legyen a XXI. század FIFA-ja? című tanulmányomat. A labdarúgásnak ugyanis komoly kihívásokkal kell szembenéznie. A globalizáció nagy esély volt a futball számára, megannyi lehetőséget kínált, ám ezeket nem sikerült kihasználni. Ma úgy érezhetjük, senki nem ellenőrzi a folyamatot, miközben az egyenlőtlenségek növekednek. A jelenlegi helyzetből egy százalék profitál, míg a ligák, a klubok, a szövetségek kilencvenkilenc százaléka szenved tőle. Ha így folytatjuk, a futball az NBA mintájára szerveződik majd. Topklubok dominálják, s Afrika, Ázsia, Dél-Amerika, de még olyan európai országok is, mint Hollandia, csupán futballistagyártó-beszállítók lesznek. Pedig a labdarúgás univerzális, s egy erősebb FIFA képes lenne harcolni az esélyek egyenlőségéért.

– Az említett szövegben azt írta: a futball kormányzási válsággal küszködik. Mit ért ezen?

– Ma sokan gondolják azt, hogy a FIFA elnökének túlságosan nagy hatalma van, de ez nem igaz. Egy demokratikus rendszerben a nép –a programok alapján – választ államfőt vagy miniszterelnököt. A FIFA nem így működik. A szervezet tagjai a nemzeti szövetségek, ám a végrehajtó bizottságot, a kvázi kormányt a hat konföderáció uralja, s a vb tisztviselői az elnöktől lényegében függetlenül dolgoznak. Ilyen feltételek mellett lehetetlen irányítani. Az csak súlyosbítja a problémát, hogy a földrészek között jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak. Az igaz, hogy több pénz van ma az afrikai és a dél-amerikai labdarúgásban, mint húsz évvel ezelőtt, ám Európához képest a lemaradás is nagyobb. A többség olyan árut állít elő, amely kontinensünk elit klubjainak hajt hasznot.

– Az NBA-szisztéma kialakulásának veszélyéről, az üzleti modell tarthatatlanságáról beszél. Ám a FIFA is épp úgy működik, akár egy cég: szigorú marketingkódexet alkalmaz, tévés és szponzori szerződéseket köt. Ellentmondásos volna, ha kritikája erre a szervezetre nem vonatkozna.

– Abban igaza van, hogy a FIFA tevékenységének létezik gazdasági dimenziója, hiszen a szervezet bevételt termel a világbajnoksággal. Ám elsődleges feladata a világfutball irányítása, valamint a szabályalkotás. Nézzük csak meg az európai példát! Húsz évvel ezelőtt a kontinens futballja homogén volt. Akkoriban egy holland csapatnak győzelmi esélye lehetett a Bajnokok Ligájában. Ma nem lehet. Az ország együttesei, miként a francia vagy a dán csapatok is, majdhogynem nyersanyagot szállítanak a Premier Ligába. Mindeközben a nemzeti ligákban mind látványosabban nő az egyenlőtlenség: Görögországban általában az Olimpiakosz nyer, Németországban még a Bayern München és a Dortmund között is mind nagyobb differencia mutatkozik. Az elit elszakad, s akadnak, akik a nemzeti gyökerek nélküli NBA-liga kialakulását tartják a jövőnek. Ez óriási veszedelmet jelent a futballra, s a FIFA-nak hárítania kellene.

 

– A globalizáció kritikusai mind több területen sorolnak hasonló érveket. Ám ha a nagyhatalmak képtelenek megállítani a vagyoni egyenlőtlenségek globális növekedését, megoldani például az éhezés problémáját, hogyan sikerülhet ez a FIFA-nak?

– Meggyőződésem, hogy a globalizáció akkor hasznos, ha mindenki profitál belőle. Most is sokaknak segít, de közben a szegénység mélyül. Barack Obama nemrégiben arról beszélt: az Egyesült Államok legnagyobb dilemmája a jövedelmi egyenlőtlenség, amely veszélyezteti az amerikai álmot, mivel ellehetet leníti a társadalmi mobilitást. Christine Lagarde, az IMF vezetője ugyancsak azt mondta Davosban, a Világgazdasági Fórumon: a társadalom első számú problémája az egyenlőtlenség, mert kevesek élvezik a gazdasági tevékenység hasznát. E vélemények is azt igazolják: a probléma nem futballspecifikus, hanem globális. Ha a labdarúgást nézzük, azt látjuk, hogy Franciaországban a katari tulajdonú PSG és az orosz érdekeltségű Monaco rivalizál, s másik tizennyolc csapat esély nélkül követi e kettőst. Spanyolországban az Atletico Madrid és a Real Madrid, valamint a Barcelona árnyékában tizenhét együttes a túl élésért küzd. Csupán a FIFA-nak van elég ereje ahhoz, hogy beavatkozzék.

– Olyan, mintha az időt kellene megállítani.

– Ezzel nem értek egyet. A globalizáció fejlődéstörténet, ám éppen az a felelősségünk, hogy felismerjük, ha cselekednünk kell a kisebbek védelmében, a szolidaritás jegyében. A FIFA képes rá, hogy kontrollt gyakoroljon, ha már a pénzügyi rendszer deregulációja veszélybe sodorta a futball értékeit.

– A labdarúgás értékeit a FIFA korrupciós ügyei már veszélybe sodorták. Ezek emblémáinak egyike a 2022-es világbajnokság helyszíne. Pontosabban: a katari rendezést beárnyékoló gyanú. Mi a terve a botrányokkal kapcsolatban?

– Engem soha nem vádoltak korrupcióval. Az viszont igaz, hogy a FIFA-nak imázs- és hitelességi deficitje van. De nem ez a szervezet jár el a nagy klubok érdekében.

– Ez már másik kérdés.

– Egyáltalán nem, hiszen nem érdektelen, hogy nem a FIFA-adminisztráció igyekszik magánérdekeket érvényesíteni. Az utóbbi időben több elöljáró is távozott. Ilyenkor azt mondják: még egy FIFA-illetékes! Csakhogy az érintetteket nem a nemzetközi szervezet nevezte ki, hanem a konföderációk képviseletében ültek a vezető testületben. Ezért tulajdonítok nagy jelentőséget az intézményi reformnak. A tagszövetségeknek kell többségben lenniük a döntéshozó testületekben.

– Nemcsak e tervéért emlegetik reformerként, hanem több más javaslata miatt is. Például azért, mert úgy mutatkozik be, mint a kevésbé tehetősek képviselője. Ám azzal érvel, hogy a hatalom a gazdagok kezében van. Ha ez igaz, miként lehetséges a rendszerváltás?

– Tizenhat évvel ezelőtt Lennart Johansson, az UEFA elnöke és Joseph Blatter konkurált az elnöki posztért. Akkor Európát legyőzte a földkerekség többi része. Most még különösebb a helyzet, mert tizenöt klub áll szemben mindenki mással. Azt gondolja, Hollandia elégedett, mert játékosokat exportálhat az angol ligába? Úgy véli, a Bayern és a Dortmund árnyékában élő együttesek boldogok a helyzetükkel? Francia és európai vagyok, de a probléma gyökere itt van. Az angol kluboknak nincs szükségük magas színvonalú képzésre, mert vásárolhatnak játékosokat; a televíziós szerződésekből származó bevételekből telik a transzferre. Ahogyan a PSG-nél is, mert dúsgazdag a tulajdonosa. Emlékeztetnék Mamadou Sakho esetére. A játékos Párizsban született, ott nőtt fel, soha nem játszott másik városban. Ám az együttes megvette a brazil Marquinhost harmincegymillió euróért, Sakho pedig távozott. Nem ez a futball logikája.

– Mi lenne az első konkrét lépése, ha a FIFA elöljárójává választanák?

– Nem a személyem miatt, hanem az intézményi átalakítások nyomán valódi hatalmat kapna az elnök. Átláthatóvá válna a szervezet működése, mert – bár sem az adminisztráció, sem az elnöke nem korrupt – imázsproblémával küzd. Életre hívnék egy fórumot, amelyen a tehetősek – a FIFA, az UEFA és a topklubok képviselői – a többiekkel együtt keresnék a megoldást a rendszer igazságosabbá tételére. Fontos kiemelni a Pre mier Liga példáját. Ez a bajnokság kasszírozza a legtöbbet a televíziós bevételekből. Sokszor halljuk, hogy sportszakmailag és gazdaságilag is a világ legjobbja. Kiegyensúlyozott, így mindenmérkőzés érdekes. Ez azért lehetséges, mert Angliában a legszolidárisabbak a summa elosztásakor. Azaz a legegalitáriusabb a legjobban működő liga. Ez az, amire figyelni kell.

– Újra szóba hozta az átláthatóságot. Nyilvánosságra került egy e-mail, amelyben Jerome Valcke főtitkár úgy fogalmazott: a katariak megvásárolták a 2022-es vb rendezési jogát. Publikálná az üggyel kapcsolatos összes részletet?

– Tart a független vizsgálat, amelyet a korábban New York-i ügyészként dolgozó Michael Garcia vezet. Meg kell várnunk a jelentését, csak az után következhetnek amegfelelő döntések. Ha valami történt, arról tudnunk kell. Ha nem történt semmi, arról is.

– A FIFA munkájával több tekintetben elégedett. Akkor miért hagyta el a szervezetet 2010-ben?

– Nem saját elhatározásomból. Michel Platinivel és Mohammed bin Hammammal volt konfliktusom.

– Ez akkor most újabb ütközet Platinivel?

– Ismétlem: elvekről, nem személyekről van szó. Az Európai Bizottság deregulációs tevékenysége megakadályozta, hogy ellenőrizhessük a gazdasági dimenziót. Veszélyt jelentenek az Európai Bíróság bizonyos ítéletei is. Ilyen a Meca-Medina-ügy, amelyből az következik: a közösségi versenyjog felülírhatja a sportszabályokat.

– Éppen ezért volt nagy jelentősége, hogy az Európai Unió lisszaboni szerződése rögzítette a sport különleges státuszát.

– Ám ezt nem tartják tiszteletben.

– Ha így van, az részben magyarázható. Sok pénzt mozgató üzletről beszélünk; logikus, ha a futballbiznisz sem kivétel.

– Az természetes, hogy a tisztán gazdasági szerződések, így a szponzori vagy a televíziós megállapodások ebbe a tartományba tartoznak. Ám a munkaerő szabad áramlása miatt ma a profi labdarúgók csaknem hetven százaléka idegenlégiós az angol ligában.

– A pékek vagy az ügyvédek is szabadon vállalhatnak munkát.

– Ne értsen félre: híve vagyok az alapvető szabadságelveknek, így a munkaerő szabad áramlásának, ám létrehozható olyan keret, amely kiegyenlíti a versenyt. Ezért dolgoztunk olyan sokat a 6+5-ös szabályon, amely maximálta volna az idegenlégiósok számát.

– Pelé meglepetésre jelentette be, hogy önt támogatja. Dolgozott Franciaország brazíliai nagykövetségén. Akkor ismerkedtek meg?

– Valóban, a riói követségen dolgoztam, s a belpolitikai eseményeket kellett elemeznem. Akkoriban Pelé volt a sportminiszter, így kerültünk kapcsolatba. Az emberek nem feltétlenül ismerik őt. Úgy igen, mint a történelem legnagyszerűbb labdarúgóját. Azt már kevésbé tudják, mennyit küzdött a rasszizmus ellen, s milyen sokat tett azért, hogy Nelson Mandela országa világbajnokságnak adhasson otthont.

– Válaszai többségében felbukkan az egyenlőtlenség elleni küzdelem. Ez is dél-amerikai tapasztalatainak köszönhető?

– Több földrészen éltem, sok kultúrát ismertem meg. Két szenvedélyem van, s mindkettő gömbölyű: az egyik a bolygó, a másik a labdarúgás. A 2015-ös választás eldönti, hogy ezek közül az egyiknek milyen jövőt képzelünk el. Ha olyan labdarúgást szeretnénk, amely elitista, s az egy százalékra koncentrál, akkor nincs szükség erős FIFA-ra. Más esetben viszont olyan szervezetre van szükség, amely figyelembe veszi a labdarúgás egyetemességét, az eddigieknél demokratikusabb, s proaktívan lép fel az egyenlőtlenségek ellen.

– Platini átalakította a Bajnokok Ligáját, ennek köszönhetően keleteurópai csapatok is eljuthatnak a csoportkörig. Nem lehet, hogy ugyanaz a víziójuk?

– Platini jó lépést tett azzal, hogy a selejtezőben kialakította a bajnokok ágát, hogy a kicsik is bejuthassanak a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Ám ez csupán kozmetikai beavatkozás.

– Mit gondol, képes legyőzni Blattert vagy Platinit?

– Ma még nincs ilyen kérdés, mert egyelőre egyikőjük sem jelezte, hogy indul az elnöki posztért.

– Azért nyilván lesz ellenjelölt a voksoláson: ha veszít 2015-ben, az egyúttal a jövőképe kudarcát is jelenti-e?

– Nem tudom, győzhetek-e. Azt viszont tudom: a számomra fontos kérdések napirendre kerültek, s ezekre válaszokat kell adni. Én mindent megteszek majd a vízióm megvalósításáért. Történjék bármi a szavazáson, folytatom a küzdelmet az eszméimért.

Ideál és elnökjelölt: Pelé és Champagne
Ideál és elnökjelölt: Pelé és Champagne

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.