Takács Judit 2010-ben végzett a MOME bőr szakán, majd 2011-ben design-menedzser diplomát is szerzett. Kiegészítőkben utazik, táskákat, cipőket készít.
A tervező a finom elegancia híve. Mint mondja, szinte bármi megihleti, merít bármiből, ami kicsit is megragadja. Legújabb kollekcióját egy foszforeszkáló cipzár inspirálta, amely tavaly tavasszal akadt a keze ügyébe. A kollekciót natúr árnyalatok jellemzik, a fehértől az ekrü sötétebb árnyalatáig, kiegészítve olyan élénk és intenzív színekkel, mint a neon narancs, a világossárga és vízkék. Az egyszínű termékek mellett a több színre építkező harmónia is jellemző, az egyes színárnyalatokkal való játéknak és finom átmeneteknek köszönhetően.
A kellékek, a táskák színvilágához igazodva sötétben vízkék, neonzöld vagy narancs árnyalatban ragyognak. „Nem volt tudatos, hogy a retróhullámot lovagoljam meg, és ezért használjam a '90-es években jellemző neonszíneket, bár tény, hogy a világító dolgok iránti lelkesedésem oka a gyerekkoromban keresendő. Emlékszem, mindenki gyűjtötte a matricákat, én imádtam azokat, amelyek a sötétben világítottak” – jegyzi meg.
|
A tervező a finom elegancia híve
Martin Wanda |
Az anyaghasználat tekintetében a tervező a finom tapintású, prémium minőségű marhabőrhöz és a nagy szakítószilárdságú, textúrázott kengurubőrhöz nyúlt, amit a púderszínű sertésbőr és a vízlepergető textil kísér bélésként.
Mikor arról kérdezem, mennyi idő, míg egy komplett kollekció elkészül, habozik. Azt mondja, változó, sok mindentől függ – részben attól, mennyi egyedi megrendelés érkezik. Azokkal gyorsabban megvan, egyrészt, mert köti a megbeszélt határidő, másrészt mert más elvárásainak kell megfelelnie. „Ha van egy elképzelés, és nagyjából körülhatárolható a dolog, akkor viszonylag hamar, akár néhány nap leforgása alatt életre tudom hívni a terméket. Azonban a kollekcióknál saját magamnak kell megfelelnem, és mire minden letisztul, az sok időt vesz igénybe” – mondja.
Nála egyfolytában folynak az ötletek, ha valami eszébe jut, azonnal feljegyzi a vázlatfüzetébe. Van, hogy egy-egy elképzelés akár hónapokig pihen, és csak később foglalkozik vele. „Ha valaki az elképzeléseit rendszerezni tudja, és megtanulja, hogyan kell más ötletekkel összehangolni, akkor viszonylag könnyen megszülethet egy kollekció” – jegyzi meg.
Takács Judit az alkotás folyamán hívószavakat tart szem előtt, azzal próbál irányt szabni a kollekciónak. Nem a vevő, hanem a termék oldaláról fogja meg a dolgokat. A mostani, Luminescent kollekciónál fontos szempont volt, hogy egy vagányabb, teljesen új dolog kerüljön a termékei palettájára.
Nem csak itthon, külföldön is szerencsét próbált, eleinte vásárokon árulta a táskáit, cipőit. Mint mondja, legnagyobb álma, hogy megoldódjon a kivitelezés problémája. Az egyetem műhelyében ő megtanulta a tervezett darabok megalkotásának minden apró részletét, azonban ahogy nő a rendelésszám, úgy egyre kevésbé tudja ő maga legyártani a kívánt darabokat.
Olyan céget találni, amely azonban a tőle megszokott, és most már elvárt magas minőségben el tudná készíteni a kért táskákat és cipőket, nehéz, másfél éve keresik a megfelelőt. „A varrónői szakma kihalófélben van, pedig nagy szükség lenne rájuk” – jegyzi meg, hozzátéve, munkájuk nélkülözhetetlen, hiszen ők azok, akik a megálmodott terveket megvalósítják.
A tervező jelenleg a jövő tavaszi/nyári kollekción dolgozik, az idei őszi/télivel már készen van, azt az építészet ihlette. „Amikor megnézel szemből egy épületet, annak van egy mintája – az ablakoknak, párkánynak, festésnek, a lépcsőháznak, a homlokzatnak, ezeknek az óriási épületeknek a struktúráját vettem alapul” – mondja.
Az új táskák pedig nemcsak a szemet gyönyörködtetik majd, hanem a kezet is – tapintásuk semmihez sem fogható.
