Keletkezésük szerint háromféle könnytípust különböztethetünk meg: a szaruhártyát nedvesen tartó, folyamatosan termelődő (úgynevezett bazális) könnyek alkotják a könnyfilmet, a reflexszerűen termelődő könnyek olyankor képződnek, ha idegentest vagy más, a szemet irritáló szennyező anyag jut a szembe, míg emocionális síráskor az úgynevezett „patakzó" könnyek termelődnek.
A különféle lelkiállapotok – mint például az öröm, a gyász, a bánat, a remény vagy az elengedés – és a reflex könnyei között különbségek vannak, erre a felfedezésre jutott egy Los Angeles-i fotográfus. Pedig kezdetben Rose-Lynn Fisher sem gondolta, milyen csodálatos fotósorozat fog megszületni, amikor saját és mások könnyeit kezdte el vizsgálni egy fénymikroszkóp segítségével még 2008-ban.
A nő nagyon nehéz időszakon ment keresztül, több számára fontos embert elveszített, így rengeteget sírt. Egy nap gondolt egyet, és mikroszkóp alatt lefényképezte a könnycseppeket: a képeken több ezer méter magasból fotózott tájakra emlékeztető alakzatok rajzolódtak ki és ami a legkülönösebb volt az egészben, a különféle okból ejtett könnyek más és más mintázatot mutattak.
A képek rögtön Fisher eszébe jutatták Charles és Ray Eames kultikus rövidfilmjét, az 1977-es Powers of Tent. Az izgalmas videón egy takarón piknikező párocskától egészen a világegyetemig jutunk el, mégpedig úgy, hogy minden egyes másodpercben az előzőnél tízszer nagyobb távolságra haladunk, legvégül egészen 1024 méterre, vagyis 100 millió fényévre távolodunk a Földtől. Az utat ezután „visszafelé" is megtesszük, egészen 0,000001 ångströmig. Ez a mértékegység hivatott az atomok, kémiai kötések méretének és a fény hullámhosszának kifejezésére, 1 ångström amúgy a méter tízmilliárdod része.
Rose-Lynn Fisher ezután tudatosan kezdte gyűjteni és fotózni a mintákat, és észrevette, hogy a folyamatosan termelődő, szemet nedvesen tartó könnyek teljesen máshogyan festenek a mikroszkóp alatt, mint a hagymapucolás közben ejtettek, és megint máshogy a bánat, a remény, az elutasítás, a harag, a boldogság, a kezdet és a vég, vagy az emlékezés könnyei.
|
A fájdalom könnyei
Marcelo Del Pozo / Reuters |
Fisher a saját könnyein kívül lelkes önkéntesek és még egy újszülött kisbaba könnyeit fotózta, öt év hosszadalmas munkája után így született meg végül a The Topography of Tears (A könnyek topográfiája) címet viselő, lenyűgöző sorozat. A név nem véletlen, a különféle könnyekben található fehérjék, enzimek, ásványi anyagok és antitestek ugyanis földrajzi tájakhoz hasonló mintázatokat rajzolnak ki a fénymikroszkóp alatt.
„A mikro- és makrovilág közötti hasonlóságok egyszerűen csodálatosak, úgy tűnik, a természet mintázata egységes, léptékektől függetlenül. Egy levegőből fotózott, erózió szabdalta, többmillió éves földterület hasonlóan fest a perc alatt felszáradó és ezáltal megsemmisülő könnycsepphez" - vallja Fisher, aki azt is elmondta, hogy nem tudós, jóval inkább esztétikai szemmel közelítette meg a kérdést.
