A műsor során több német városban is járókelőket kérdeztek arról, hogy melyek a kedvenc márkáik, illetve hogy milyen gyakran viselnek farmernadrágot és egyáltalán: hány farmer van a szekrényükben? Mint kiderült, a többség szinte naponta viseli és legalább kettő van a gardróbban.
Győztesként a H&M került ki, a megkérdezettek 37 százalékának az ő farmereik jöttek be a legjobban. A G-Star és a Kik 28-28 százalékkal a második helyen végeztek holtversenyben, és meglepő módon a Levi's modellek voltak a legnépszerűtlenebbek 7 százalékkal.
Azt is megnézték, hogy a négy márka farmerjei mennyire illenek azokra a nőkre és férfiakra, akik (elvileg) a címkén feltüntetett méretekkel rendelkeznek. Kiderült, hogy a Levi's és a Kik a férfiakra jól passzol, viszont a H&M és a G-Star nadrágjai vagy hosszabbak, vagy bővebbek voltak a kelleténél. Ezzel szemben a nőkre a G-Star és a Kik farmerek illettek jól, de a H&M és a Levi's valószínűleg csal a női farmerek méretezésével, mert kisebbek a kelleténél.
|
A nyugati világ farmeréhsége csillapíthatatlan
Bobby Yip / Reuters |
A teszt harmadik szakaszában egy chemnitzi bevásárlóközpontban rendezett amatőr divatbemutatón kellett a nézőknek szavazni arról, hogy mely nadrágok tetszettek nekik a legjobban. Az első fordulóhoz képest itt tehát az a különbség, hogy a nadrágokat valaki viselte, úgy kellett tetszést nyilvánítani. Az utolsó helyen a Kik végzett (9 százalék), ezt követi a H&M (14 százalék), majd a Levi's következik (27 százalék), a győztes pedig a G-Star lett a szavazatok felével.
Jó teszt a lóteszt
Arra is kíváncsiak voltak a teszt során, hogy melyik márka nadrágjai bírják legjobban a gyűrődést, jobban mondva a szakítást. A szakításpróbához lóerőt vettek igénybe, azaz két paripához kötötték a nadrágok szárait és ellentétes irányba hajtották őket.
A leggyengébb minőségűnek a Kik és a H&M nadrágjai bizonyultak, melyek csupán 4-5 másodpercig bírták ki. A G-Star 12, a Levi's 15 másodpercig állta a próbát. Bár a tesztből kiderült, hogy a drágább nadrágok tartósabbak, 15 másodperc mégis elég gyenge eredmény ahhoz képest, hogy a Levi Strauss címkéin pont egy lovak által széthúzott nadrág szerepel.
A minőségi teszt következő szakaszát laborkörülmények közt végezték el. Azt vizsgálták, hogy intenzív mosás hatására milyen gyorsan kopnak a farmerek. A legrosszabb minőségűnek a Kik darabjai bizonyultak, de a középárkategóriás H&M sem bírta sokkal tovább „meghibásodás", azaz színfakulás, deformálódás és az anyag elvékonyodása nélkül. A drága Levi's és G-Star nadrágok ebben a minőségi tesztben is jól szerepeltek.
Kérdéses munkakörülmények
|
A 100 eurós darabokat ugyanolyan körülmények közt állítják elő, mint a bóvlit
Bobby Yip / Reuters |
Amivel viszont mind a drága, mind az olcsó nadrágok gyártói nehezen tudnak elszámolni, az a gyártási körülmények átláthatósága és a munkavállalóikkal szembeni méltányosság.
Mind a négy gyártó Kínában készítteti a termékeit, de a témának utána járó riporterek úgy találták, hogy a munkavédelmi előírások betartása egyik cégnek sem erőssége, a Levi Strauss és a G-Star ráadásul erősen rejtőzködik, nem lehet kideríteni, hogy pontosan hol készíttetik a ruhákat, ugyanis több beszállítóval dolgoztatnak.
A riportokban olyan munkavállalók szólalnak meg, akik elmesélik, mindenféle védőfelszerelés nélkül végzik a vegyszeres kezeléseket és a koptatást, illetve erről tanúskodnak azok a rejtett kamerás felvételek is, melyeket meg nem nevezett gyárakban vettek fel.
A gyártók persze állítják, hogy minden egészségügyi előírásnak eleget tesznek, de mivel előre kiválasztott gyárakban végzik az elellenőrzéseket, nem lehet biztosan tudni, hogy a kisebb beszállítóknál milyen körülmények uralkodnak.
A divat zsoldja a szilikózis
A Tudatos Vásárlók Egyesülete tavaly a War on Want nevű civil szervezet tanulmányára hivatkozva honlapján megírta, hogy máig nem sikerült teljes mértékben megakadályozni a farmergyártásban a tiltott technológiák alkalmazását. A War on Want 6 farmergyár munkásaival készített interjút Kína Guangdong nevű tartományában. Ebben a régióban összpontosul a világ farmergyártásának ötven százaléka. A szervezet mind a hat gyár esetében súlyos visszaéléseket tapasztalt, a tiltott technológiákat a munkásokkal mindenféle védőfelszerelés nélkül végeztetik napi 15 órában, igen alacsony bérért.
A legnagyobb problémát, ahogy arra a német tényfeltáró műsor is utal, azok a kisebb, félig meddig illegálisan vagy legalább is rejtetten működő gyáregységek jelentik, ahová az ellenőrök nem jutnak el. Ezekben olyan egészségkárosító és már betiltott technológiákat használnak, melyekkel a nyugaton oly divatos elnyűtt hatást érik el. Különösen veszélyes a farmerok koptatásához használt homokfúvásos eljárás, melynek használata a munkásoknál súlyos tüdőbetegséghez, úgynevezett szilikózishoz vezet.
A szálló homokszemcsék belélegzése ellen a dolgozóknak védőfelszerelést kellene viselniük, de az illegális üzemekben erre nem fordítanak figyelmet. A homokfúvásos technológia kiirthatatlanságát a farmergyártásból az eljárás olcsósága okozza, s ameddig a vásárlók nem mondanak határozott nemet a tisztázatlan körülmények közt készült divatárukra, addig ez aligha fog változni. A farmergyártás túl nagy üzlet.
