Főleg a pályakezdők hiszik azt, hogy a túlórázás teljesen normális dolog, ha az ember el akar érni valamit a pályáján. Az eredmény azonban gyakran kiégés, szétcsúszás, ami hibákat szül, így az elismerés is elmarad. Szakértők szerint fontos megtanulni mielőbb nemet mondani, hogy a munka ne menjen a karrier rovására.
Jeremy Decuyper karrierje kezdetén egy londoni befektetési banknál gyakornokoskodott, ahol normálisnak számított, ha túlórázott. Három hónap után kimerült, de a szakmai tapasztalat fontos volt számára. „Sokkal tisztábban láttam, milyen szakmát szeretnék, és milyen munkákat akarok a jövőben vállalni” – mondja a jelenleg a Coca-Cola magas rangú pénzügyi elemzőjeként Brüsszelben dolgozó kétgyermekes apa.
Családja érdekében a férfi kifejlesztett olyan munkahelyi stratégiákat, amelyek segítségével már negyed hétkor elhagyhatja az irodát. Például megtanult nemet mondani és kérdezni feletteseitől. Amikor egy prezentációt kellett készítenie és szűkös határidőt szabtak neki, megkérdezte, hogy valóban szükség van-e rá a találkozókon és tanácskozásokon. Decuyper szerint mindig fel kell tenni magunkban a kérdést: mi a legfontosabb éppen számunkra. „Ha az emberek bíznak benned, megértik, hogy fel tudod állítani a határokat úgy, hogy közben a kötelezettségeidet is teljesíted” – mondta a tanácsadó.
Sokan azonban nem tehetik meg, hogy Decuyperhez hasonlóan megtervezzék a munkaidejüket, mert ezzel csak feladataik halmozódnának. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor a munkafolyamat szétcsúszik, és ez károsan hat a teljesítményre. Ráadásul azt a legtöbben észre sem veszik időben, hogy szétcsúsztak. Legtöbbször elvállalnak egy-egy nagyobb feladatot, ezeken pedig munkaidőn kívül, akár hétvégén is dolgoznak. Az eredmény pedig az lesz, hogy ezek a plusz vállalások állandósulnak.
