Ezt a telefonbeszélgetést több másik követte, és az ausztrál srác nem sokkal később hazatért Ausztráliába. Édesapjának is beszámolt betegségéről, legnagyobb meglepetésére a 64 éves Bruce közölte, nincs egyedül, ő maga is bipoláris zavarban szenved.
Aztán az egyik legjobb barátja, Sam Schumacher is színt vallott, ekkor pedig Trebilco fogta magát, fehér ingben és nyakkendőben belevetette magát a vízbe. Valahogy így tört rá valamiféle megvilágosodás, és jött rá arra, hogy milyen felszabadító érzés is ez. Néhány héttel később a közös szörfözés a két barát életének szerves része lett. Idővel egyre többen megjelentek a parton, így született meg a Fluro Friday ötlete és jött létre a Onewave nevű nonprofit szörfegyesület, melynek célja, hogy a figyelmet a mentálhigiénés problémákra irányítsák.
A péntek esti, Sydney tengerpartjaira szervezett összejövetelek leginkább egy kötetlen csoportterápiára hasonlítanak: összegyűlnek, beszélnek a gondjaikról, majd élénk színű ruhákba bújnak, színes festékcsíkokat pingálnak arcukra, végül pedig belevetik magukat a vízbe.
„Az, hogy nap mint nap úszhatok az óceánban, megmentette az életemet, és ezt az élményt annyi emberrel szeretném megosztani, amennyivel csak lehet. Amikor lejössz ide, és látod, ahogy szórakoznak, nos, az fantasztikus érzés" – mondja Avis Munhall. A Fluro Friday társalapítója, Schumacher szerint az köti össze az embereket, hogy mindegyikük boldogan szeretné párnára hajtani a fejét a nap végén. „És ha még egy ember beszél a problémáiról, már megérte" – mondja Trebilco. Hozzáteszi, hogy ugyan most már jobban van, de nem gyógyult meg, és tudja, rendszeresen szednie kell a gyógyszereit.
|
Az Élénk Péntek kinőtte Sydney partjait
David Gray / Reuters |
A könnyed baráti összejövetel egyébként már kinőtte Ausztráliát, újabban Balin, Thaiföldön, a Fidzsi-szigeteken, Új-Zélandon, Hawaiin, Spanyolországban és Mexikóban is rendszeresen szerveznek Fluro Fridayt. Egy-egy péntek mindig ugyanarról szól: a legkülönfélébb problémákkal küzdő emberek összegyűlnek, meglovagolják a hullámokat, és elfogadják és megértik, hogy néha rendben van, ha az ember nincs rendben.
Szélsőségek emberei: mi is az a bipoláris zavar?
A bipoláris zavar pszichiátriai kórkép, amelyet régebben mániás depressziónak hívták, mivel a betegség – tömören megfogalmazva – mániás és depressziós szakaszok váltakozásából áll. A bipoláris zavar előfordulása a teljes populációban egyszázalékos. Becslések szerint Magyarországon megközelítőleg 100 ezer embert érinthet, de a nem diagnosztizált esetek miatt akár a négy százaléka is szenvedhet benne. Kialakulásának okairól az orvostudományban még nincs konszenzus: biológiai és környezeti okokra egyaránt visszavezetik, és családi halmozódás (5-25 százalék az előfordulás a rokonság körében) figyelhető meg.
Bár hangulatingadozás, a jobb-rosszabb időszakok váltakozása az egészséges emberekre is jellemző, a bipoláris betegek esetében hosszabb időn át fennálló, nagyon szélsőséges kilengésekről van szó, amelyek mélypontja a klinikai depresszió. Ez a hangulatingadozás hónapokig eltarthat, és különböző szakaszokból áll, úgy mint depresszív (levert, apátiás), mániás (feldobott, túlmozgásos, kreatív), hipomániás (dühös, agresszív, szélsőségesen elkeseredett) és kevert fázis, amelyben a mániás és a klinikai depressziós tünetek egyszerre vannak jelen.
A betegségnek három altípusa van, melyeket az egyes fázisok gyakorisága határoz meg.
A bipoláris I. diagnózist akkor állítják fel, ha az illető főként a mániás és kevert epizódok váltakozását éli meg, a depressziós szakasz pedig egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán jelentkezik. A sokkal gyakoribb bipoláris II. esetét hipomániás és depresszív szakaszok jellemzik. A ciklotímia a bipoláris zavar legenyhébb formája, melyben mind a depresszió, mind a mánia csak gyenge formában van jelen, kezelést sem igényel, de figyelmeztető előjele lehet a súlyosabb pszichiátriai kórkép későbbi kialakulásának. A mániás depresszió lefolyásában is nagy különbségek mutatkoznak.
A hangulatingadozások fázisait tekintve is többféle lefolyási minta lehetséges a gyakoriság függvényében: az évente négyszer előfordulótól az egy napon belül többször megjelenőig.
A diagnózist minden esetben alapos kórismeretekkel rendelkező, tapasztalt szakembernek kell felállítania, mert gyakran összekeverik a skizofréniával, a borderline személyiségzavarral vagy különböző viselkedészavarokkal.
Hisz tegnap még jól volt
Laikus környezete számára a bipoláris személy tűnhet egyszerűen hisztisnek, élhetetlennek vagy olyasvalakinek, aki szándékosan akarja felhívni magára a figyelmet. Ez azért veszélyes, mert kezelés híján a depresszió a kor előrehaladtával súlyosbodik és szociális lecsúszással jár.
Súlyos esetben a beteg kórosan sokat foglalkozik a halál gondolatával, és öngyilkosságot kísérelhet meg. Mivel a mániás depressziós betegek nincsenek állandóan a mélyponton, és a mániás szakaszban energikusnak, jókedvűnek tűnnek, a környezet értetlenkedve áll az elkeseredett, önromboló vagy egyenesen önpusztító cselekedetek előtt. Ilyen esetben az öngyilkosságnak valóban nincsenek a környezet számára észlelhető, egyértelmű és közvetlen előjelei, hisz az illető "tegnap még jól volt".
Egyensúly kell, minden szinten
A mániás depresszió jelen tudásunk szerint nem gyógyítható, viszont kontrollálható gyógyszeres kezeléssel és életmódbeli változtatásokkal. Utóbbi módszer nem csak az enyhébb, gyógyszerezést nem igénylő esetekben fontos. A mániás vagy depresszív irányba történő kibillenést olyan stresszfaktorok idézhetik elő, mint a nem elégséges időtartamú vagy rendszertelen alvás, a monoton vagy épp túlhajszolt életvitel, az alkohol- és koffeinfogyasztás, a kábítószerezés, vagy a hozzátartozók nem megfelelő (túlzottan kritikus, elutasító, sajnálkozó stb.) reakciója.
A sikeres kontrollban azonban a betegnek van a legnagyobb szerepe, hiszen el kell fogadnia állapotát, az életvitelére vonatkozó változtatási javaslatokat, rendszeresen szednie kell a gyógyszereit (jó időszakokban jellemző az elhagyás) és meg kell tanulnia magán észlelni a közelgő hangulatváltozás előjeleit, hogy időben segítsen magán, illetve segítséget kérjen.
