Többszörös gyilkosból díjnyertes író
Grassonelli a dél-nyugat szicíliai Porto Empedocléből származik. Először 1986-ban találta szembe magát a maffiával, amikor egy helyi bárban tanúja volt két családtagja és két másik barátja lemészárlásának. A célpont a nagybátyja volt, aki nem engedelmeskedett a maffiafőnök parancsainak. Grassonelli vendettát, vérbosszút fogadott és elkezdte szervezni saját bűnszervezetét, a Stiddát, mely magyarul annyit tesz, Maffiózó, szicíliai nyelvjárásban pedig csillagot jelent.
A most 49 éves férfi az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején követte el a gyilkosságokat. Azt, hogy pontosan hány embert ölt meg, sohasem sikerült kideríteni. Amikor a könyv társírója, Carmelo Sardo újságíró rákérdezett erre, Grassonelli csak ennyit válaszolt: „Pontosan amennyit kellett” – elevenítette fel Sardo emlékeit a The Scotsman.
Azonban ahogyan az ilyenkor lenni szokott, vendettára vendetta volt a válasz: 1992-re majd 400 ember esett áldozatául a két bűnszervezet rivalizálásának. A könyv szerzőjét is ebben az évben tartóztatták le. Grassonelli ekkor már szökésben volt, hiszen azzal, hogy megölte a Cosa Nostra főnökét, elérte a kitűzött célját.
A bűnbánat díjat ér
|
Giuseppe Grassonelli és Carmelo Sardo
Forrás: malgradotuttoweb.it |
A fődíjas könyv címe, Malerba azt jelenti, „rossz fű” – ezt a becenevet Grassonelli akkor kapta társaitól, amikor fiatalon a bűn útjára lépett. A saját szavai szerint is hajdani „barbár gyilkos” író egyébként sok más maffiózóval ellentétben sohasem adta fel egyetlen bűntársát sem. Sardo szerint azért, mert egyedül akarta vállalni a felelősséget a tetteiért.
A túlfűtött érzelmeket sem nélkülöző fogadtatás ellenére a könyv rajongói úgy vélik, hogy az megindító képet rajzol egy olyan férfiről, aki hosszú idő óta bűnhődik a múltban elkövetett hibáiért. „Félig analfabétaként került börtönbe, most pedig diplomát szerzett irodalomból”- idézi a brit The Guardian a maffiózó kiadójának honlapján szereplő életrajzát.
A könyv társszerzője nagyon büszke a győzelemre. „Szeretném megosztani ezt a díjat mindazokkal, akik hisznek abban, hogy van megváltás azok számára is, akik korábban szörnyű hibákat követtek el, de jó útra tértek. Mindannyian jól tudjuk, hogy Scascia hitt ebben” – kommentálta a vasárnapi eredményhirdetést Sardo a Facebookon.
Az írótárs joggal gondolhatja úgy, hogy a díj névadója értéknek tekintette, ha valaki elismeri az elkövetett hibáit és bűnbánatot gyakorol. Ugyanis Leonardo Scascia kérlelhetetlen maffiakritikusként szerzett hírneve is elhomályosult – egyesek szerint teljesen elenyészett –, amikor élete vége felé járva kritikával illette a maffiaellenes mozgalmakat. Paolo Borselino és Giovanni Falcone vizsgálóbírókat egyenesen maffia-karrierizmussal vádolta, de nem kímélte Palermo jelenlegi polgármesterét sem. Később aztán elnézést kért tőlük, ám így is jelentős károkat okozott nekik és a mozgalmaknak. Borselinót és Falconét az úgynevezett Maxi per végleges lezárulta után, a Corleone-klán megrendelésére, két hónap különbséggel gyilkolták meg 1992-ben. A perben összesen 475 maffiózó került a vádlottak padjára.
Scascia könyveiben kegyetlen realitással mutatta be a bűnszervezetek működését, a vallás és a politika korruptságát, valamint azt, hogy a társadalom e három alrendszere milyen mélységesen áthatja a dél-itáliai emberek mindennapi életét.
Aki egyszer ujjat húz a maffiával...
A jelenség napjainkra sem változott, nagyszerű példa erre Roberto Saviano esete. A fiatal olasz újságíró 2006-ban jelentette meg Gomorra című könyvét. A magyarra is lefordított és világszerte több millió példányban elkelt regény a nápolyi Camorra működéséről rántotta le a leplet.
Az író két évvel később azt fontolgatta, hogy elhagyja Olaszországot, ugyanis a folyamatos rendőri védelem ellenére a Camorra holtan akarta látni. 2008 októberében hat korábbi Nobel-díjas (többek közözött: Desmond Tutu, Mihail Gorbacsov, Günter Grass és Orhan Pamuk) nyílt levélben állt ki Saviano mellett és bírta maradásra. Írásukban kinyilvánították azt is, hogy a Camorra nem csupán az emberek biztonságára és a közrendre, hanem magára a demokráciára is közvetlen veszélyt jelent.
Saviano ugyan ma sem bujkál, ám már nem Olaszországban, hanem az Egyesült Államokban él és a Princeton Egyetemen tanít a bűnözés gazdaságtanáról.
„Természetesen, ha képes lennék rá, mindent másképp csinálnék. Nem így akartam élni az életem. Egyetlen dolgot akartam csak, írni egy könyvet. Ám ami azt követte, az maga a káosz. De már nincs visszaút. Egy perc nyugtot sem hagyok a Camorrának. Az én szerepem a történetben az, hogy felfedjem és elemezzem a tevékenységüket. Folyamatosan emlékeztetve ezzel őket arra, hogy én itt vagyok, és nem megyek sehová” - nyilatkozta múlt hónapban a The Telegraphnak.
