1. Az elmúlt években az alacsony finanszírozás sem okozott a Magyar Honvédség katonai képességeiben nagy veszteséget. A minisztérium jelentős átszervezésével és létszámának radikális csökkentésével párhuzamosan a források felhasználásának hatékonysága jelentősen megnőtt mind az adminisztrációban, mind a hadseregben az összes erre irányuló NATO-felmérés szerint. A modernizáció és a jövőbeli beszerzések előkészítésének terén is számos térségbeli államnál, például Szlovákiánál – amely többet fordít erre a területre – jobban állunk. Így, ha nem ráfordítási, hanem eredményoldalról vizsgáljuk a kérdést, Magyarország egyáltalán nem sereghajtó.
2. A magyar kormány 2012-ben kormányhatározatot hozott, melynek értelmében az ország 2016-ig fenntartja a honvédelmi költségvetés nominális értékét, majd 2016-tól évente a GDP 0,1 százalékával növeli 2022-ig, amikor eléri az 1,39 százalékos értéket. Ezzel kapcsolatban azonban számos kérdés és probléma merül fel. Elsőként az, hogy a végrehajtás hitelességét megkérdőjelezi, hogy a NATO kimutatásai szerint a szinten tartás sem sikerült. További kétségeket ébreszthet, hogy korábban is születtek Magyarországon hasonló határozatok, de ezek a legjobb esetben is azt jelentették, hogy a céldátum évében elérte az ország a kívánt szintet, majd a következő években a ráfordítás meredeken zuhant. Maguk a számok is ellentmondásosak, mert az eredeti 1,1 százalékos szintről évi 0,1 százalékos növekedés mellett nem lenne szükség hat évre ahhoz, hogy 1,4 százalékra tornázzuk fel a finanszírozást.
3. Végül a magyar kormánydelegáció hivatkozhat arra is, hogy mindig is készen állt extra forrásokat biztosítani bizonyos védelmi kiadásokra. Már korábban döntés született az afgán hadseregnek és rendőrségnek nyújtandó 1,5 millió dolláros támogatásról, és minden valószínűség szerint továbbra is több mint száz katonával leszünk jelen az országban. A közeljövőben számos hadgyakorlaton részt vesznek magyar katonák, és 2015-ben egy nagyobb gyakorlat Magyarországon is lesz. Navracsics Tibor megerősítette azokat a híreszteléseket is, hogy Magyarország fejleszti a pápai repülőteret, amely a NATO számára is fontos nemzetközi Stratégiai Légi Szállítási Képesség (SAC) szervezetének is otthont ad. A beruházás nyomán valószínűleg a bázis képes lesz úgynevezett AWACS- (légtérellenőrző) gépek fogadására is, ezzel a NATO keleti határainak légtérellenőrzését tudná javítani.
A miniszterelnök említett kijelentései arra utalnak, hogy kormánya kész az előző ciklusban tett ígéreteit betartani. Ahhoz azonban, hogy a közvélemény ezt támogassa, számos akadályt kell leküzdeni. Ezek közül kiemelkedik a honvédelmi beszerzések átláthatósága, amelynek fontosságát a Gripen-ügy és a 2000-es évek beszerzései már megmutatták. Ez azonban, a jelenlegi közbeszerzési törvény és a katonai beszerzések jellegét figyelembe véve, nehéz és összetett folyamat eredménye lehet csak.
További gond, hogy a magyar társadalom hagyományosan nem érzékel biztonsági fenyegetéseket, és a honvédelmi kiadásokat nagyrészt feleslegesnek gondolja. Ráadásul a Honvédelmi Minisztérium kommunikációja gyenge, kormányon belüli lobbiereje alacsony. Ilyen szempontból akár az ukrán válság, de még a kormánykommunikáció szempontjából előtérbe helyezett iraki és szíriai iszlám radikalizmus is segítheti a lakosság meggyőzését.
Annak ellenére tehát, hogy lesz munkája a magyar delegációnak a Magyarországról kialakított kép javításában, az ország sokkal kedvezőbb helyzetben tárgyal, mint azok a tagállamok, amelyek kizárták a védelmi költségvetés növelését. Legalábbis a következő NATO-csúcsig, amikor már az eredményeket is be kell mutatni.
* A szerző a pozsonyi Central European Policy Institute Közép-Európa-programjának vezetője.
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
