A kvartett emblematikus alakját annak idején „sztahanovistának” nevezték az Államokban, mert – kívánságához illően – őrült tempóban gyártotta az egész Amerikát megmozgató dalokat. Tényleg, micsoda számok voltak azok! Az 1969-ben komponált Proud Mary a második helyre kapaszkodott a Billboard-listán, két évvel később pedig a negyedik helyet foglalta el, de már Ike és Tina Turner feldolgozásában. Azóta több mint száz különféle változata van... Az Egyesült Királyságban listavezető Bad Moon Rising ugyancsak kortalan, mindenki ismeri napjainkban is, azt viszont kevesen tudják róla, hogy névadója volt a Green Bay Packers 1996-ban Rose Bowlt nyerő amerikaifutballistájának, Andre Risonnak, akit „Bad Moon Risonként” emlegettek.
A Have You Ever Seen the Rainről John Fogerty maga mondta: az a legkedvesebb dala, míg a Who’ll Stop the Rain arról is híres, hogy Bruce Springsteen 2003-ban, egy zivataros estén tartott koncertjén váratlanul azzal az örökzölddel kezdte műsorát: Ki állítja meg az esőt? A Travelin’ Band azt örökíti meg, hogy a rövid életű, ám mindenütt szívesen látott zenekar állandóan úton volt. John Fogerty a kocsiban hallotta először a ProudMary Turner-féle variációját, és a dobos Doug „Cosmo” Clifford – aki becenevét adta a Cosmo Factory című nagylemezhez –, folytonosan panaszkodott, mert a muzsikusok csomagjai újra és újra elvesztek a szüntelen forgatagban. (Javult a helyzet, amikor a banda saját repülőgépet vásárolt.) A Lodi pedig a fesztiválok fesztiválján, Woodstockban volt az együttes nyitó száma, hogy aztán még kilenc Creedence- darab kövesse azt a százezreket vonzó, legendás találkozón.
|
| Charlie Gillett Collection / Redferns |
S akkor még nem beszéltünk a Green Riverről, a Lookin’ Out My Back Doorról, a Hey Tonightról, a Long As I Can See the Lightról vagy az Up Around the Bendről... (Jelentem: az utóbbi kettőtől annak idején egyenesen kifeküdtem. S nem voltam ezzel egyedül.) Az amúgy is egymásba forduló countryt, bluest, rock and rollt szuverén módon – sőt megkerülhetetlenül – elegyítő Creedence Clearwater Revival 1969 és 1971 között kilenc olyan nótával állt elő, amely bekerült a tengerentúli Top Tenbe. Hatvannyolcban, Dale Hawkins Suzie Q című 1956-os dalának feldolgozásával még be kellett érnie a tizenegyedik hellyel; azért az a bemutatkozás sem volt csapnivaló... Miként nem szólt rosszul a Screamin’ Jay Hawkinstól átvett – eredetileg szintén ötvenhatos – I Put a Spell On You vagy a két tradicionális countryszám, a negyvenes évekből származó Cottonfields és a Midnight Special sem... Ezek nem jutottak a legjobb tíz közé, miként a húzós Fortunate Son sem, de az utóbbit azóta ugyanúgy a rock „nemzeti himnuszai” között tartják nyilván, mint Springsteen Born in the U.S.A. című, 1984-es klasszikusát.
Ebben szerepe van a háborúellenes szövegnek és Vietnamnak, ahol a fehér amerikaiak a Creedence Clearwater Revival, míg a feketék Jimi Hendrix zenéjét hallgatták. John Fogerty nem feledkezett meg a katonákról, 1987. július 4-én részt vett azon a nagy hatású, emlékezetes koncerten, amelyet a veteránok számára rendeztek Washingtonban. A CCR megszűnése óta ez volt az első alkalom, hogy John nyilvános fellépésen a zenekar régi számait adta elő. Ő – rövidebb-hosszabb megszakításokkal – mindmáig játszik; bátyja, az állítólag tizenhat hangszert megszólaltató Tom 1971-ben kiszállt az együttesből. (A fivér még nem volt ötven, amikor 1990-ben, AIDS-vírusfertőzés következtében meghalt.) S bár a „hollywoodi cowboyként” emlegetett öcs komoly sikereket ért el a The Blue Ridge Rangers (1973), a Center field (1985), a BlueMoon Swamp (1997) vagy a megtévesztő című, egyetlen retronótát sem tartalmazó Revival című albumával – az utóbbiból a megjelenését követő első héten 65 ezer példány kelt el 2007-ben –, a Creedence Clearwater Revival diadalútját nem járhatta újra.
A már 1976-ban gyűjteményes kiadást (Chronicle) megjelentető együttesről a Los Angeles Times azt írta: „Hangja tartalmazza a folk zene lényegét, és olyan kulturális hagyományokat ápol, amelyeket – többek között – Mark Twain teremtett meg, majd Pete Seger vitt tovább.”
Ha már Segernél tartunk: az idén januárban – kilencvennégy évesen – elhunyt, sokoldalú művész 1979-es dalát, az Old Time Rock and Rollt dekádokkal később feldolgozta a Status Quo. E rockslágerek seregét jegyző, elnyűhetetlen bandának talán a legnépszerűbb száma az Angliában 1977-ben rögzített Rockin’ All Over the World.
Tudják, ki írta azt két évvel korábban? John Fogerty, tisztelettel.
