Egy izraeli filmrendezőnek néhány hete azért nem fogadták be a sérült gyerekekről szóló filmjét egy meg nem nevezett norvég filmfesztivál programjába, mert műve nem foglal állást az 1967-es háborúban Izrael által megszállt területek ügyében, és nem ítéli el ennek kapcsán az izraeli kormány politikáját. Ez az eset – noha nagyon hasonlít Matisyahuéra – lényegesen kisebb sajtókarriert futott be.
A „zéró tolerancia” elvét ugyanakkor – okkal vagy ok nélkül – nemcsak a fesztiválok követelhetik, de a fellépők is: épp ezt tette a legmeghökkentőbb, de töretlenül népszerű republikánus elnökjelölt, Donald Trump mexikói bevándorlók ellen uszító beszédeire reagálva a kolumbiai származású, latin zenét játszó fiatal énekes, J. (José Alvaro Osorio) Balvin, aki lemondta már meghirdetett fellépését a Miss USA szépségversenyen, amely rendezvénynek Trump résztulajdonosa. Tévécsatornák szintén visszautasították a Miss USA közvetítését, és végül maga Trump sem jelent meg az eseményen.
Ezek az ügyek is azt szemléltetik, hogy a legtöbb helyen – különösen magánrendezvények esetén – nem igazán működik egységes protokoll a meghívások és visszautasítások tekintetében. Ezt erősíti meg Weyer Balázs politikai szakújságíró is, aki szerint pusztán társaságuk miatt, azért, mert szélsőségesekkel közösen lépnek fel, nem szokás zenészeket letiltani a világ nagy fesztiváljain, ha maguk nem hangoztatnak szélsőséges nézeteket – mint például Ted Nugent gitáros-énekes, aki Obama elnököt „szubhumán korcsnak” nevezte, és általában sem idegen tőle a rasszizmus. Neki meggyőződése, hogy az Amerika-ellenes szélsőbal vadászik rá, ez magyarázza, hogy nem mindenhol látják szívesen.
Mások azonban úgy látják, hogy ha a szólásszabadság Amerikában százszor szent is, bizonyos intézmények jobb, ha nem engedik meg maguknak a szélsőjobboldal népszerűsítését, és ki is alakult valamiféle gyakorlat. Erre hivatkozva kérte számon tavaly az Amerikában élő, de a magyar fórumokon is gyakran publikáló Lázár György a Jobbikkal együtt is fellépő Historica zenekar tervezett koncertjét a Los Angeles-i Magyar Házban, és a programot az illetékesek végül le is mondták.
Weyer szerint egyébként a szélsőjobboldali megszólalásokra elsősorban a világzenei fesztiválok szervezői érzékenyek, mivel ez a zenei irányzat már eleve elkötelezett a kulturális sokszínűség mellett.
Ez a megkülönböztetés azonban csak az előadóművészekre lehet érvényes, akik mások műveit interpretálják, az alkotóművészek művészi tevékenysége azonban maga is lehet állásfoglalás.
Erkölcsi iránytű nélkül
A második világháború után több kiváló magyar író kényszerült átmeneti hallgatásra a Rákosi-rendszerben mindazért, amit munkáiban hirdetett, így például Szabó Lőrinc vagy Németh László. Az ötvenes évek közepére még az aktív nyilas uszítóvá váló Erdélyi Józsefet is visszaengedték a magyar nyilvánosságba – ezeknek a folyamatoknak persze a legsötétebb diktatúra idején amúgy is aligha lehetne bármiféle erkölcsi iránytűként hasznukat venni.
|
Szabó Lőrinc a háborús költészet esztétikáját méltatta. 1947-ben felvették az írószövetségbe
Zinner Erzsébet / MTI |
Hasonlóképpen fogadta vissza Páger Antalt is argentínai emigrációjának nyolc éve után Magyarország az ’56-os forradalom kitörése előtti hetekben – további három évtizedig maradhatott az ország ünnepelt színésze – legitimálta a szocialista kultúrpolitikát.
|
Páger Antal a világháború előtt antiszemita darabokban is szerepelt. 1957-ben már a Néphadsereg Színházban játszott
Horváth Tamás / MTI |
Ami a rendszerváltás utáni időket illeti, Döbrentei Kornél költőnek alighanem szintén az életművéhez sorolható a beszéd, amelyet a Tilos Rádió egyik részeg műsorvezetőjének keresztényellenes megjegyzése elleni tüntetésen olvasott fel 2004 elején, és amelyből nem előszörre volt kihallható erőteljes, alig kódolt zsidózás, amelyet a hálás hallgatók is pontosan észleltek. E beszéd utóéletében került leginkább fókuszba a kérdés, hogy milyen politikai álláspontok tolerálhatók még a magyar művészetben. A Döbrenteit vezető testületében tudó Magyar Írószövetség elnöksége emlékezetes módon nem volt hajlandó elítélni vagy egyáltalán kommentálni a költő szavait, az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia helyett a bármely véleményt megillető korlátlan tolerancia pártján volt. Kalász Márton akkori elnök szerint Döbrentei és ellenfelei egyaránt autonóm, felnőtt emberek, akik szabadon hangoztathatják álláspontjukat, az írószövetség maga viszont nem kíván „politizálni”. Miután testületi állásfoglalást nem sikerült kicsikarniuk, több mint nyolcvan író hagyta el a szövetséget, és a vita a tolerancia kívánatos mértékéről és határairól azóta is holtponton van: ezt azóta minden egyes ügy újra meg is mutatta.
|
Döbrentei Kornél kódolt zsidózását 2004-ben nem ítélte el az akkori írószövetség elnöke
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Nincs fertőzésveszély
György Péter esztéta úgy látja, hogy a kulturális „cordon sanitaire” felhúzására irányuló késztetés eleve nem szerencsés, mert félreérti a kulturális jelenlét természetét: – Az állam maga reprezentatív eseményeken természetesen jobb, ha kerüli szélsőjobboldali fellépők meghívását – mondja –, de miért volna hasznos bojkottálni például az Új Színházat, amely elsősorban nem szalonképtelen, hanem reménytelenül tehetségtelen műhelynek tűnik? Nem kell elszigetelni, mert már elszigetelte magát a teljesítményével. A kulturális fogyasztás ilyenfajta befolyásolására, korlátozására törekedni értelmetlennek és feleslegesnek tűnik.
