„Dalmáciában ez egy speciális hangulatot ad vissza. A csendet.” Ellentétben a délszláv háborúk borzalmaival. A könyv azt a problémát boncolgatja, hogyan lehet olyan szerb lányt, Anát szeretni, akinek apját, az angol irodalom szarajevói professzorát Hágában vonják felelősségre háborús bűnök miatt. És egyáltalán, hogyan lehetséges (a valós alakról mintázott) Simic professzor bűnössége?
„Horvátországban utazva bukkantam a témára. Mindenütt Ante Gotovina tábornokot dicsőítették, akinek, miközben folyt a pere, a horvátok szemében a szerbellenes harcok hőse volt. Kutatásokat végeztem a hágai törvényszéken is. Az a kérdés munkált bennem: hogyan lehetséges e kétféle megítélés? És hogyan lehet ilyen ember lányába beleszeretni?”
"Az elmúlt fél évszázad legnagyobb találmánya az Európai Unió. Az például, hogy elképzelhetetlenné vált a háború Németország és Franciaország között"
Ljubic szándékosan nem a II. világháború utáni legnagyobb európai népirtás helyszínét, Srebrenicát választotta regénye helyszínéül, hanem a „kisebb léptékű” Visegradot, a Drina partján.
Ilyenformán történelmi hidat képez a művéért irodalmi Nobel-díjat kapott Ivo Andric Híd a Drinánjához. „Ugyanakkor tekintettel kellett lennem arra, hogy német olvasóközönségnek írok. Németországban sokszor az volt a délszláv háborúk fejleményeire a reakció: jaj, ez olyan bonyolult, azt sem tudjuk, ki kivel miért harcol! Ezért nem volt szabad elvesznem a részletekben. Egyúttal azt a nemzedéket tűztem ki magam elé olvasóközönségnek, amelynek e háborúk már a történelmet jelentik. Nagyon nehéz megértenem, akárhányszor is utazom haza, hogy Európa közepén 30-35 éves fiatalok élnek, akiknek háborús élményeik vannak. Németországban ehhez a nagyszülőkkel kell leülni beszélgetni”. Időnek kell eltelnie, amíg a bűnök „kitisztulnak”.
De a szerb nacionalistákat ma is egy hatszáz évvel ezelőtt, a törököktől elszenvedett vereség, a rigómezei csata foglalkoztatja. Németországban is állandó téma, és az olvasóimat is érdekli, hogyan lehet napirendre térni a történelmi bűnök felett. A fiatalabb nemzedék válasza az: ha nem is vagyok bűnös, felelősség terhel a történtek miatt. Hogy ne ismételhesse meg önmagát a történelem. Az elmúlt fél évszázad legnagyobb találmánya az Európai Unió. Az például, hogy elképzelhetetlenné vált a háború Németország és Franciaország között – állítja a szerző a lapunknak adott interjúban.
Nicol Ljubic a megszerzett tárgyismerete dacára nem lehet balkáni író. Apjával már felnőttként járt csak Horvátországban, és került kapcsolatba e családi örökségével. De 2006 óta minden évben visszajár. Legutóbb, Zágráb tavalyi európai uniós csatlakozása pedig riportok készítésére is alkalmat adott a szerzőnek.
„Noha nem beszélek horvátul, e kapcsolat különleges a számomra. Természetesen külföldi vagyok ott. A vezetéknevem mindig felkelti az érdeklődést, mire rendre közlöm: németül vagy angolul tudunk csak beszélgetni...”
Repülőgép-technikus apjával országról országra vándoroltak gyerekkorában, így minden helyszínről őriz emlékeket: ezek később beépültek az életébe.
"Ami kizárólag Németországhoz köt, az a nyelv. Csak németül tudok írni és kifejezni magamat. Tizenöt éve Berlinben élek, s persze ezt nevezem az otthonomnak, noha Bréma, Hamburg is a részei voltak az életemnek" meséli az íróként, „tiszta nyelvezetéért” Max Frischt példaképének tartó Ljubic. Majd arról beszél, hogy a Kertész Imre mellett számos ismert írónak is otthont adó német fővárosnak kettős arculata van egy tollforgató szempontjából.
„Egy német városban sem találkozni ennyi kultúrával, itt mindig van olyan közösség, amellyel az ember eszmét cserélhet. Másfelől nagyon nehéz kimagaslani, így például ösztöndíjakhoz jutni. Hat helyre pályázik több száz ember, míg Schleswig-Holsteinben, egy másik német tartományban, mondjuk négy. Ha felolvasást hirdetek meg, sokakéval egybeesik”.
Most ismét egy a történelmi tényeket és a fikciót ötvöző könyvön dolgozik: ez azoknak állít emléket, akik úttörő környezetvédőként szálltak szembe a nyugatnémet atomerőművekkel az 1970-es években. Az ő generációjuké is jobbára megíratlan történet. Legalábbis regényben.
