Veszélyben az örökségünk?

Az érintkezéseinknek ezt a szintjét közös, szekularizált szabályoknak kell irányítaniuk. A religio duplex – két vallás – kifejezés a felvilágosodás századából való. Az akkori felosztás hasonló az enyémhez – mondja Assmann –, csak ők a felsőbb szintet is egyfajta vallásnak tekintették, az egyetemes humanizmus vallásának.

Nagyon fontos rálátnunk a saját korunk gondolkodásmódjára. Mi már nem vallási kérdésnek tartjuk az emberi jogok ügyét, ebből pedig nagyon fontos dolgok következnek. Ha elfogadjuk a fentieket, akkor abból az következik, hogy az Európába érkező muszlimoknak nem kell asszimilálódniuk, megmaradhatnak muszlimnak, gyakorolhatják a vallásukat, ha – de csakis akkor, ha – a magasabb szintű törvény emberi jogi és egyéb előírásait mindenki máshoz hasonlóan kötelezőnek tartják magukra nézvést. H

a ezt mindkét fél elfogadja, az érkezők és a befogadók is, megoldódnak a gondok.

Természetesen az továbbra is eldöntendő kérdés marad, hogy egy muszlim számára nem jelent-e önfeladást, ha a nyugati társadalom törvényeit a vallási törvényei fölé (elé) helyezi.

Assmann professzor szerint a zsidóság már az ókorban kidolgozta ennek a problémának a megoldását, amikor elveszítette az államát. A zsidók saját jogrendjüket a diasz­pórában nem tudták érvényesíteni.

A Talmud szerint ugyanis az állam törvénye: törvény. Vagyis maga a vallás teszi lehetővé a „religio duplex" elvének érvényesülését. Azt, hogy van-e ilyen lehetőség jelenleg az iszlám hagyományában, nem tudom – mondja Ass­mann –, hiszen nekik eddig kevésbé volt szükségük ilyesmire.

De a most kialakult helyzet biztosan megköveteli a zsidó diaszpórához hasonló megoldásokat.