Amikor a legtöbb magyar nyugovóra tért, a sötét szívű párizsi terroristák talán már képzeletben számolták áldozataikat, és a tömegben elvegyülve készültek aljas tervükre. Európa polgárai a biztonságos jólét kontinensén sokkolva szürcsölgették forró kávéikat, teáikat, ha ébredés után bekapcsolták a rádiót vagy a tévét, meredten bámultak okostelefonjaik képernyőjére, ahol nagy koncentrációban jött velük szemben a terror. A romantika Párizsa egyetlen éjszaka alatt a halál városa lett.
Megannyi eszmét, hitet, európai vívmányt felsorolhatnánk abban a sorban, mit támadtak meg aljas ismeretlenek a francia fővárosban. A szabad Európát, a jó világot, a kultúrát, a menekültpolitikát, a gazdaságot. A sötét lelkű merénylők akciója elsősorban az élet ellen irányult, de nem a biológiai értelemben vett létezés ellen.
Mindazt támadták meg, ami miatt Európában jó élni. Párizsban tradíció, hogy péntek esténként megtelnek a bárok és éttermek, az emberek egymással csevegnek, koncertekre járnak, sporteseményeket látogatnak, vagy épp elutaznak valahová, hogy a következő hét elején feltöltődve induljanak munkába. Válogatás nélkül öltek a tömegben, gyanútlan, felszabadult embereket támadtak meg felkészült, professzionális és hidegvérű gyilkosok. Akik franciául beszéltek.
