Azaz, ha az Izraelből hozott Dada és szürrealizmus kiállítás kisebb, szakadozottabb és zárkózottabb volna, akkor is rendkívüli esemény lehetne a Nemzeti Galériában. A jeruzsálemi Izrael Múzeum kiállításrésze azonban kellően bőséges, folyamatos és példásan ismeretterjesztő. Hogy ne mondjam, magyarbarát.
Világos és célravezető szerkezetével úgy lépteti-zsilipeli át a látogatót e mozgalmak nem mindig könnyen követhető mélységeibe, hogy közben a művészettörténeti időrendet, ha van itt ilyen, a logikát is ellenőrzése alatt tartja. Fejezetcímei világosak, a szöveges táblák értelmezők, és – hogy a legföldhözragadtabb, ámde egyszersmind legfontosabb szemponttal kezdjük – van mit értelmezni.
Talán egy-két, de lehet, hogy egyetlen olyan művet sem láthatunk, amely a szürrealizmus díszalbumainak kötelező főszereplője, de erős, markáns képeket, és mellettük nagy neveket igen.
A nyitó, dada-részleg természetesen olyan, mint egy szertár. De köztudottan minden dada-kiállítás és minden dada-múzeum olyan, mint egy jó gimnázium jó szertára, nem lehet más. Gőzgépmodell és Volta-elem helyett rekonstrukció és replika, itt egyebek közt Marcel Duchamp valamennyi főműve.
|
| Korniss Dezső: Laokoón (Küzdés) II., 1949. Olaj, vászon; 145 x 195 cm |
A palackszárító, a biciklikerék, s kivált a vizeldekagyló Forrás. Már csak azért is, mert valamennyit az a milánói Schwarz Galéria állította elő újra a hatvanas években, amely a katalógus szerint a jeruzsálemi múzeum nagy adományozója.
Ha tetszik – tudjuk, a mester egyetértő közreműködésével –, a ready made újraértelmezője. Hiszen ha a készen talált véletlen tárgy azért került be (eleinte: került ki) száz esztendeje a kiállítási életbe, hogy megsemmisítse a műtárgy auráját, presztízsét, létét, könnyű volna belátni, hogy a későbbi elkallódása sorsának méltó beteljesedése volt.
Hogy aztán fél évszázad elteltével Duchamp és a Schwarz Galéria ezt másként gondolta, az az égvilágon semmit nem von vissza abból a felmérhetetlen történeti hatásból, amelyet az izmusnak köszönhetett a század egyetemes művészete.
Közvetlenül a szürrealizmus az, amelynek eredetikből áll a panorámája. Az alapítók generációja, Ernst, Arp és Miró kellő érettségű és mennyiségű művel szerepel ahhoz, hogy a későbbi korosztályok, az 1900 után született évjáratok munkáival kiegészülve a gyűjtemény tartalmas és élvezetes legyen.
Brauner vészjósló infantilizmusa, Oppenheim gyanús élvetegsége és Bellmer babaszadizmusa – ez az időbeli határ, és ezt lett volna célszerű betartania az egybenyitott magyar gyűjteménynek is.
Amely már a kezdeteknél mértéket téveszt. Az átrendezett valóság című, a vonatkozó hazai művészetet tárgyaló kiállítás a lassan szokásosnak mondható hazai túligyekezet jegyében lett terjedelmes és áttekinthetetlen. Abbeli törekvésében, hogy mindenáron nemzetközi azonosságokat mutasson fel, már a nyitó teremben olyan műveket sorol elő, amelyek éppen nem dadaisták és nem szürreálisak.
Köztudott – az ország, a kultúra és a társadalom helyzetéből következett –, hogy a korai magyar avantgárdra éppen úgy zúdultak modernista hatások a tízes években, mint a fél évszázados elszigeteltség után az akkoriak a hatvanas évekre. Ebből azonban egyáltalán nem következik Moholy-Nagy geometriájának bármiféle dadaizmusa, és Bortnyik illusztrációi is meggyőzőbben szerepeltek mindahányszor, amikor épp a futurizmus hatását igazolták velük.
A mélypont Tristan Tzara levele Kassákhoz, mint büszke kiállítási tárgy, a koncepciónak és a vendégkiállitás szellemének megfelelő részlet pedig a Vajda és Martyn festészetét bemutató saroktér. Ezt követi hatalmas mennyiségben minden rendű és rangú magyar abszurd napjainkig, holott – tanulva a jó példából –, a szemlét itt is valahol a hatvanas éveknél, a szürnaturalizmusnál és Ország Lilinél lehetett volna logikusan lezárni.
Már ha a tárgy nem egy stréberkedő, minden áron magyar dadát, vég nélküli magyar szürrealizmust felmutató igyekezet lett volna, hanem csak az alcím szerinti „Alkotói stratégiák a magyar művészetben a dada és a szürrealizmus vonzásában”.
Dada és a szürrealizmus; Átrendezett valóság. Magyar Nemzeti Galéria
