„Vagy negyvenen jelentettek rólam”

– Akkora a disszonancia a műfaj édessége és a téma mögött, hogy azt éreztem, lehet itt keresni valamit. Forgách András édesanyja beszervezéséről szóló Az élő kötet nem marad című könyvének első fejezete például klasszikus operettjelenet. A beszervezők a találkozón átadnak egy doboz bonbont. Úgy találkoznak, mint a legjobb barátok, a tartótiszt szinte udvarol a hölgynek, a nő meg csacsog. Gyakran erős kapcsolatok alakultak, kvázi barátok lettek, mivel egymás között feloldódhattak. A nyomasztó titok, amivel megzsarolták, ha nincs is többé kimondva, közös tudás lehet szűk körben. Mint a Bihariban a homoszexualitás. Abban az időben ezt börtönnel büntették, titkolni kellett.

– Miért mondott le végül az operett műfajáról?

Máté Gábor a közéleti darabok felé fordult Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– Ménes Attila darabja nem adta ezt a formát. Egy munkatársam szólt, hogy a rádióban hallott az ügynökkérdésről és erről a drámáról egy beszélgetést. Ráadásul Tar Sándort rendkívül szerettem, amikor még azt hittem, hogy csak író.

– És most?

– A műveit továbbra is kedvelem. A mi utcánkat fontos műnek tartom, színpadra kívánkozik. Még jóval a lelepleződése előtt a kérésemre Fodor Géza megkereste Tart, hogy írjon nekünk darabot. Egy ideig foglalkoztatta, majd elállt tőle, már nem emlékszem, miért.

– Moldova György azt nyilatkozta, amikor felfedték Tar ügynökmúltját, takarodjon az irodalmi életből. Ön is ezt gondolta akkoriban?

– Ezt azért nem gondoltam. A színházban megbocsátunk a disznóságot elkövetőknek. Ezen a pályán szinte mindent meg lehet csinálni. Hozzáteszem: személyesen én ezzel nem értek egyet, jobban szeretnék egy tisztább viszonyrendszert. A besúgást már viszonylag korán megtapasztaltam. Gimnazistaként az osztály nagy részét KISZ-vonalon fölkérték, hogy jegyezzék le az én és egy barátom megjegyzéseit. Mindezt azért, mert írtam egy március 15-i cikket, amiből politikai ügyet kavartak. Felhívtak az igazgatói irodába, ahol felolvasták, miket mondtam. Megrázott, hogy az osztálytársaim nem szóltak, hogy vigyázzak. Majdnem negyven ember jelentett rólam.

– Sosem próbálták beszervezni?

– Soha, de volt olyan színművészetis katonatársam, akit a kalocsai laktanyából meghívtak rántott húst enni a helyi csárdába. A jelentésekért cserébe vígszínházi állást ajánlottak neki. Ahogy visszaért a fiú, megkérdezte, mit csináljon. Mondtam, azonnal közölje, hogy szó nem lehet róla. Göröngymentesebb életet kínáltak egy fiatal vidéki fiúnak, a karriervágyra próbáltak hatni. Nem lett retorzió, mivel ő valószínűleg nem volt zsarolható.

– Mit tett volna, ha megzsarolják?

– Nem voltam zsarolható. Míg nem vettek fel a főiskolára, riporterkedtem az Ifjúsági Rádiónál. Közben egy amatőrtársulatnál, a Csili Művelődési Ház Soós Imre Színpadán játszottam. Gáli József Válás Veronában című darabját próbáltam, mikor behívtak a rádióba és közölték: nem vehetek részt az előadásban, mivel Gáli indexen volt. Én a színházat választottam. Igaz, nem is szankcionáltak semmivel.

A főszerepben Mészáros Béla Dömölky Dániel / Katona József Színház

– Felnőttkorában volt olyan kolléga, akiről tudta, hogy ügynök?

– Engem nem érdekelt különösebben, apámnak viszont erős tippjei voltak. Gondoltam, míg ezt a darabot csináltam, kikérem a papírjaimat, de nem volt rá időm. Nemcsak a csilis dolog miatt lehetett rólam néhány oldal, hanem mert két barátom is disszidált. És felolvastam azon a Csalog Zsolt-esten a Fiatal Művészek Klubjában, ami után Csalog rendőri felügyelet alá került.

– Eddig azért nem kérte ki, mert félt, hogy megrázza?

– Inkább lustaságból. Szeretném, ha valami megrázna, ez színészi munkaeszközöm, mint élményért vissza lehet nyúlni hozzá.

– Hogy veszi a Katona közönsége, hogy egyre több a társadalmi kérdésről szóló előadás? Néhány elég nagy botrányt kavart. A Cigányokat hiteltelenséggel vádolták, az Olaszliszkainál a meggyilkolt tanár családja tiltakozott a színpadra állítás miatt.

– Ha nem vennék jól a nézők, nem csinálnám, vagy jobban megfontolnám. A Cigányokról egy túlbuzgó csoport írt nyílt levelet a negyvenedik előadás körül. Ezzel olyan érdeklődést kavartak, hogy egy píáros se találhatta volna ki jobban. Az Olaszliszkainál elálltak a pertől azzal az indokkal, hogy reklámot csináltak volna nekünk. De értem a felháborodásukat, hiszen a darabok mögött élő emberek vannak.

– Nem tartott attól, hogy most Tar Sándor keresztfia tiltakozik?

– A többi esetben sem tartottam tőle, ettől függetlenül megtörtént. Ez az én elővigyázatlanságom. A darab nem állítja, hogy minden mondata Tarról szól, csak annyit, hogy egy íróról. A történelmünkről.

Ménes Attila: Bihari
Katona József Színház