Szörnyeteg vagy hős népvezér?
A Rubicon történelmi magazin márciusi számában Romsics Ignác Székely Dózsa György – haramia és/vagy népvezér? címmel foglalta össze mindazt, amit a lázadó életéről, az 1514-es eseményekről tudunk, valamint azt, hogy minderről miképpen vélekedtek a későbbi korok politikusai, történészei, véleményformálói, művészei. Dózsa volt „latrok híres tolvaj vezére” meg „vérszomjas szörnyeteg”, de a „király legvitézebb katonája” és „hős népvezér” is. Érdekes mellékszál, hogy milyen népszerűségnek örvendett néhány évtizeddel ezelőtt: közintézményeket, utcákat, köztereket, sportklubokat neveztek el róla, arcképét a húszforintosra nyomtatták. Végül a történész szót ejt arról is, a jelen politikája az 500. évforduló kapcsán miképpen kezd gondolkodni ismét Dózsa Györgyről.
Miként az egész Dózsa-féle történet is, amit az elmúlt évszázadok politikusai, történészei és művészei hol a hősiesség és az emberi nagyság felmutatása felé taszigálnak, hol meg afelé, hogy megmutassák, hogy egy szégyenteljes és gyarló haramiavezér kicsinyes bosszúvágya, valóságtól elrugaszkodott önképe milyen bajt hozott az országra.
Ez a tárlat nem fogja megoldani az évszázados vitát, az azonban biztos: az 1514-es parasztlázadás 500. évfordulóján meglódítja a fantáziát, felébreszti a kíváncsiságot a történelem eme szeletével kapcsolatban. Egyfelől a fent említett történelmi összefüggéseket kutató vonalrendszerrel és az azt figyelő szurkolósereggel, amelyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszék első- és másodéves hallgatói készítettek, másfelől a galéria hátsó kiállítóterében elhelyezett Dózsa-reflexiókkal, amelyeket meg kortárs művészek.
Lényegében csak jelzésképpen valahol a magasban fityegő fénymásolaton Derkovits „büdös parasztja”, de a hátul kiállított művek között látható például Maurer Dóra műve, amelyet eredetileg 1972-ben alkotott, és egy Dózsa György tiszteletére rendezett kiállításra szánt a Magyar Nemzeti Galériába, ám a hiteles Dózsa-arckép híján kitalált vázlatait, arckísérleteit, valamint a melléjük jegyzetelt gondolatait tartalmazó lapot az akkori kiállítás szervezői finoman szólva kitessékelték a válogatásból.
Durvábban szólva kihajították, ami nem csoda, merthogy az akkoriban hősként tisztelt Dózsa Györgyről Maurer úgy vélekedett, hogy „mai fogalmak szerint terroristának nevezhető népi hős volt”, és megállapította azt is, hogy „Dózsa valójában nem volt hősies, hanem csak egy erőszakos szivar volt”.
Látható aztán Roskó Gábor Dózsa-tematikájú műve, nem más, mint egy saját magát ábrázoló fotográfia, amelyen félmeztelenül, székhez láncolva, a fején kipával ücsörög. Azt mondja, ő nem akar igazságot tenni a Dózsa-történetben, csupán azt szeretné, hogy a történelemhez való viszonyunk kicsit differenciáltabb legyen.
Alkotásához mellékelt szövegében így fogalmaz: „Amikor egy ilyen Horthy-restauráció zajlik itt, akkor minden baloldali és minden plebejus akarattal együtt érzek, együtt akarok lenni. Számomra ez tűnik az értelmiség normális viselkedésének.”
Megtekinthető még Böröcz András alkotása, amelyen a köztéri Dózsa-szobrot libikókára állítja, jelezve ezzel Dózsa György személyének és szerepének azt a jobbra, máskor balra billenését, amelyet megítélésekor megfogalmaztak az elmúlt évszázadokban.
Reischl Szilvia az Özv. Dózsa Györgyné nevű elképzelt utca névtábláját készítette el. Aztán, amikor az ember némi támpontokat kap legalább arról, hogy a Dózsa-jelenség miképpen termékenyíti meg ma a művészek alkotókedvét, akkor a harmadik teremben egy végtelenített videofilmet látunk, amelyen egy bűvész (esetleg egy csaló?) afféle „itt a piros, hol a pirost” játszik három kártyalappal. Ki fogják találni: ahányszor tippelünk, annyiszor tévedünk.
A legborzasztóbb halálnem
Az Origo.hu-n jelent meg a ranglista, amely a történelmi hősök borzasztó halálnemeit állítja sorba. A tíz legszörnyűbb történelmi halál lajstromán Dózsa György az első. Az 1514-es parasztlázadás vezérét bár izzó vastrónra nem ültették, de fejére izzó vas abroncsot (vaskoronát) helyeztek, és társai közül kivégezték azt, aki megsült húsából nem evett. Ehhez képest valóban semmiség, ha valakivel folyékony aranyat itatnak, mérges gombát etetnek, vagy egyszerűen megfőzik egy üstben.
