és legalább egyet kajakban és/ vagy kenuban”.
És a remények rendre be is váltak. Ráadásul miközben a felsoroltak közül egyikben-másikban ma már nem nagyon tudunk esélyeseket felmutatni, a kajakosokra-kenusokra azóta is mindig számítani lehet. Legutóbb Londonból is három aranyat hoztak el.
|
Győzni fognak
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
Magyarországon a két világháború között már élénk kajak-kenu élet volt, de az igazi sikereket az ötvenes évek hozták meg. A sportág népszerű lett a Szovjetunióban is, az ilyesmi akkoriban jó ajánlólevélnek számított. Az első magyar olimpiai aranyérmet Urányi János és Fábián László nyerte az 1956-os melbourne-i olimpián a 10 ezer méteres kajakpárosban.
Sajnos, a hosszú távú számokat ezután törölték az olimpiai műsorból, így kevesebb esélyük maradt a fáradhatatlan magyaroknak. Ennek ellenére 1960-ban Parti János nyerte a kenusok ezerméteres versenyét, 1968-ban pedig kajakban (Hess Mihály) és kenuban (Tatai Tibor) is magyar volt a leggyorsabb versenyző kerek e világon.
És akkor most következik a kép, amely
a magyar kajak-kenu válogatott úszóedzéséről készült 1972 januárjában a margitszigeti Nemzeti Sportuszodában
(amely ma tervezője, az 1896-os olimpiai úszóbajnok Hajós Alfréd nevét viseli). Látható, hogy jó hideg van, a csapatvezetők sáljukat is gondosan elrendezték a kabát alatt, de nem kell sajnálni ezeket a kemény lányokat és fiúkat: a medence fölött terjengő pára jól mutatja, hogy a víz egyáltalán nem hideg. Saját emlékeim szerint úgy 26 Celsius fokos is lehetett, a szigeti hőforrásból származó vizet még télen is hűteni kellett, hogy úszni lehessen benne.
Nagy baj, hogy vagány kajakosaink komolyan vették a szabályt, és – talán csak a fotós kedvéért – úszósapkát vettek föl. Így nem könnyű azonosítani őket. Ha nem tévedünk, az első sorban csak Pfeffer Anna felejtette otthon a sapkáját – nem egészen nyolc hónap múlva ő szerzi a női kajakosok egyetlen érmét, egyesben harmadik lesz a müncheni olimpián.
Talán Rátkai János és Deme József van a fal mellett baloldalt, ők ezüstérmet szereznek majd kajak párosban, és mintha Csapó Géza kapaszkodna a rajtkő alatt: harmadikként ér majd célba Münchenben (négy év múlva pedig második lesz Montrealban). Akárhogy keresem a valaha volt egyik legnagyobb kenust, Wichmann Tamást, nem találom a képen. Ő is ezüstöt hoz majd haza Münchenből, ami csalódás lesz: a kilencszeres világbajnok „kenukirálynak” éppen az olimpiákon nem sikerült soha aranyérmet szereznie.
